Sztár Sport, 2006. január-március (9. évfolyam, 1-13. szám)
2006-01-04 / 1. szám
Mit szólsz ahhoz, hogy Angliában egyre többen utálják a Chelsea-t?______ Frank: Tisztában vagyunk vele - de hát mi nem igazán tehetünk róla. Egyrészt abból fakad, hogy szinte minden vetélytársunknál több pénzből gazdálkodhat az egyesületünk, s ez irigységet szült. Az sem állította mellénk más klubok szurkolóit, hogy szinte mindig nyerünk. Hasonló cipőben járunk most, mint a Manchester United járt a kilencvenes években. De nincs baj, ez a fajta ellenszenv csak megerősíti a lelkünket. Még egy kellemetlen téma: Sven-Göran Eriksson kritizált téged augusztusban, mondván: gyenge, vagy inkább a tavaszinál gyengébb formában kezdeted az idényt. Mit szóltál ehhez? Túl vagyunk ezen. A kapitány szerint is az ősz további részére feljavult a játékunk. Igaz, hogy a dánok elleni vereség után bizonytalanság lett úrrá a válogatotton? Felvetődött még az is, hogy mi lesz, ha nem juttok ki a világbajnokságra?______________________ Frank Sven nemrégiben nyilatkozta, hogy tartott a kudarctól. Nehéz napok voltak. Én mindvégig bíztam abban, hogy nem kerülünk nagy bajba. Hiszen a válogatott sokkal erősebb annál, mint hogy kiessen. S végül - már az utolsó meccsünktől függetlenül - kiharcoltuk a vb-részvételt. Mire lehet képes az angol válogatott Németországban? 2000 és 2002 között azt mondták, a mostani angol generáció 2006-ra érik be igazán. Nos, eljött az idő. Azt gondolom, a keretünk elég erős a világbajnoki győzelemre is. A Chelsea-vel a Premiership, a kupa és a Bajnokok Ligája, a válogatottal a világbajnokság - nagyszerű tavasz elé nézek. Térjünk is át a Chelsea-re. Biztos már sokan kérdezték, ám mégis érdekes. Miben látod a különbséget Claudio Inieri és José Mourinho munkamódszerei, edzései között?_____________ Frank: Teljesen mások az edzések Joséval, mint Claudio Ranieri idején voltak. Akkor rengeteget futottunk, sok gyakorlatot végeztünk labda nélkül. Most az ellenkezője van: mindent labdával csinálunk, s ez persze a játékosok kedvére van. Kettejük stílusában is nagy a különbség. José nyugodtabb típus. Ranieri gyakran és hangosan kiabált. José is tud ordítani, de általában eltekint tőle. Ranierivel ugyanilyen sikeres lenne a Chelsea?_____________________j Frank: Erre szinte lehetetlen válaszolni. Ráadásul hálás vagyok neki, mert mindig tökéletesen megbízott bennem, s ez nagyon fontos volt a számomra. De őszintén szólva, azt hiszem, Joséval jobban vagyunk. Abramovics pénzével szinte minden kiválasztott játékost meg tudott szerezni a Chelsea. Ha valakiért te indulhatnál harcba, akkor ki lenne az? S most Gerrardot nem mondhatod! Frank: Megértettem. Nos, ha egyet választhatnék, valószínűleg Ronaldinhót próbálnám megszerezni. Élmény nézni, amit művel a pályán. Képes a semmiből helyzeteket kialakítani, gólokat lőni - ahogy csinálta ellenünk is. Fura, te Ronaldinhót akarnád, az ő klubja, a Barcelona meg téged. Igaz, hogy meg akarnak szerezni? Frank: Sokan tudják Elenről, hogy katalán, hogy nagy Barcelona-szurkoló. Talán ebből arra következtettek, hogy szívesen élnénk ott. Nem kizárt, hogy egyszer így is lesz, de a pályafutásomat a Chelseaben szeretném befejezni. A West Ham neveltjeként jöttem a Stamford Bridge-re, de itt örök életemre „kék" lettem. Nem is szeretnél egyszer a Barcelonában játszani? Frank: Nekem a Chelsea a csapatom. Nem tagadom, a spanyol klubok közül a Barga játéka tetszik a legjobban, sőt , tetszett már tíz-tizenöt éve is. Tudjátok, ahogy az ember felnő, mindig van egy kedvenc külföldi klubja is, nekem a Barcelona volt, pedig még nem is ismertem Elent. De semmi okom sincs arra, hogy elhagyjam a Chelsea-t. Igaz, hogy tanulsz spanyolul, s azt szeretnéd, ha majd a gyerekeid mindkét nyelvet jól tudnák? Frank: Egy ideig tanultam, aztán abbahagytam, és most megint nekiláttam. Még gyakoroltam is egy kicsit azokkal a csapattársaimmal, akik beszélik a nyelvet, így Asier Del Hornóval, Hernán Crespóval, sőt Geremivel és Makalelével is. Meg persze akadt egy szó szerint házitanítóm. Azt szeretném, hogy Luna, a kislányunk az anyja és az apja anyanyelvét is nagyon jól ismerje. Londonban az angolt nyilvánvalóan megtanulja, de jó lenne, ha spanyolul is jól beszélne majd. Ki volt a legnagyobb hatással eddigi pályafutásodra? _ Frank: Apám. Illetve anyám és apám. Anyát mondanám, ha azt kérdeznétek, ki volt a legnagyobb hatással a személyiségem kialakulására. S apámat, ha mint futballistához szól a kérdés. Szerencsés vagyok, hogy egy futballista fia ,US- nak születtem. Szurkolsz még a West Ham Unitednek, ha éppen nem Chelsea ellenünk. Nem, nem, azt a fejezetet örökre lezártam. Ronda dolgok történtek akkoriban, amikor átigazoltam a Stamford Bridge-re, hogy úgy mondjam, elég pocsékul bántak velem. Ráadásul a West Ham United most már ellenfél, szóval nem, nem szurkolok a csapatnak. Mit tudsz tanácsolni egy öt-hatéves srácnak, akinek élete álma, hogy híres futballista legyen?_____________ Frank: Hogy dolgozzon keményen. S ha bárki azt mondja neki: nagyon tehetséges, ne elégedjen meg vele, hanem még jobban gyötörje magát. Emlékszem, nagyon sok nálam tehetségesebb sráccal játszottam együtt serdülőként, ifistaként. Már régen nincsenek a futballpályák közelében. Nem szerettek keményen edzeni. Pedig munka nélkül senki sem lehet jó játékos, s ha még tehetséges is, külön szerencséje van. a játszik? mm