Sztár Sport, 2006. január-március (9. évfolyam, 1-13. szám)
2006-01-11 / 2. szám
Új év, új kezdet. Sokan teszünk fogadalmat szilveszterkor, hogy eztán másként lesz. Az alábbi írást csak bátorításként közöljük, hogy sehol, sosincs késő új lapot nyitni. Mint Németh Andrea ahogy mi is szeretnénk új rovaírásatot indítani, olyan történeteknek, melyek sehogy sem illeszthetők a kategóriahatárok közé. Melyek nem kapcsolódnak világversenyekhez, elitbajnokságokhoz, megasztárokhoz, de túl jók ahhoz, hogy csak úgy kihagyjuk őket a lapból. Különleges története persze bárkinek lehet, így attól sem zárkózunk el, hogy az olvasóink látta, hallotta rendkívüli sztorikat leközöljük. Tehát: írd meg bátran a te különleges történetedet, ami bármilyen megfoghatatlan okból a hatalmába kerített! Akad néhány könyv az ember életében - szerencsés esetben persze -, amit többszöri olvasás ellenére sem ért teljesen. Az édesapám ajánlotta A Párduc című regény lényegére például csak akkor éreztem rá, amikor kolléganőmmel volt szerencsém tíz napot tölteni Szicílián. Szicíliát megérteni persze sohasem lehet, legfeljebb talán ráérezni. Az 1896-ban Palermóban született és 1957-ben ott eltemetett Giuseppe Tomasi di Lampedusa egyetlen regényét, amely egy évvel a halála után jelent meg Il Gattopardo címen, a huszadik századi olasz irodalom egyik nagy alkotásának tartják. Át- meg átjárja az életét előkelő nemesként, Palma és Lampedusa hercegeként csak az elmélkedésnek szentelő, tüdőrákban meghaló író keserű, magányos, a megváltoztathatatlannak tűnő, a sorsszerűen elrendeltetett ellen még véletlenül sem lázadó, tipikus szicíliai életszemlélete. Lampedusa szerint Szicília a változatlanság szigete, ott örökkön-örökké úgy marad minden, ahogy évszázadokkal ezelőtt a szokásjog megcsontosult. (A regényt 1963-ban Luchino Visconti megfilmesítette, olyan sztárokkal, mint Burt Lancaster, Alain Delon, Claudia Cardinale.) Hogy Lampedusának talán még sincs igaza, és akadnak még Szicíliában, akik akarnak és mernek lázadni, az eddigi meneten változtatni, arra a sport, a labdarúgás hozta a példát. Mára Olaszországban mindenki ismeri a Gela JT futballklub nevét, amely nyáron jutott fel a harmadosztályba. (A Serie C1B megjelölés a harmadosztály területileg déli felére utal, innen egyenes ágon lehet feljutni a Serie B-be.) A Szicília déli részén, Caltanissetta tartományban, a Földközi-tenger partján fekvő várost a görögök alapították időszámításunk előtt 688 körül. Mára a hetvenezres település - a kietlen, sziklás hegyek közé beékelt Enna mellett - a helyi maffia, az úgynevezett Cosa Nostra egyik központja lett. A futballcsapat óriási sikere, s az, hogy az együttes a Serie C1B mezőnyében is képes volt megkapaszkodni, újonc létére jelenleg is a 6. helyen áll, sokakban felébresztette a büszkeséget, s az érzést, hogy nem akarnak többé szégyenkezni amiatt, mert gelaiak. A helyi futballközösség élére maga a polgármester, Rosario Crocetta állt. A Gela JT labdarúgóinak mezén pedig nem mobiltelefonmárkát, légitársaságot, autógyárat reklámoztak. A „Citta di Gela", vagyis a helyi önkormányzat támogatását aláhúzó mezreklámot az őszi idény folyamán felváltotta az „le non pago" felirat. Az „én nem fizetek" felirattal üzent a város az „il pizzo", a közösség üzletembereitől havonta a maffia védelmi pénzét beszedő pénzbehajtó felé. „Tisztán akarunk futballozni, a törvényesség bajnokai akarunk lenni, és ösztönözni, bátorítani az embereket arra, hogy büszkék legyenek a származásukra. Nemcsak az olasz futballszemléletet akarjuk megváltoztatni, de az egész közösség gondolkodását" - állítja Crocetta, aki az idei szicíliai helyhatósági választásokon is ezzel a jelszóval indul, s ha bejut a felsőbb politikai körökbe, valóságos földindulást jósolnak az olasz politikai szakértők. (Végül is, volt már rá példa Itáliában, hogy valaki a futballsikerekből kovácsolt politikai előnyt, ahogy tette azt az AC Milan elnökéből az ország kormányfőjévé vált Silvio Berlusconi.) Mindenesetre Crocetta mozgalma Itália-szerte nyitott fülekre talált, a legnagyobb példányszámú sportnapilap, a milánói La Gazzetta dello Sport szalagcímében hirdette: „Mi valamennyien Gela-szurkolók vagyunk!" A lap vérbeli tifosaként számol be az első „antimaffiaklub" valamennyi mérkőzéséről. „Belépve a stadionba, és látva, hogy mindenki felállva tapsol az lo non pago mez- 1 SZTÁR Sport 16