Sztár Sport, 2006. április-június (9. évfolyam, 14-26. szám)

2006-04-05 / 14. szám

Tartalom Állandó rovatok 25 kérdés: Cseh László A világbajnok úszónk a margitszigeti Eb közönsége előtt szeretné elérni első világcsú-Nyereményjáték, levelezés Bi Ojibril Cissé, Jens Lehmann, a magyar Pf ?***'­ U17-es labdarúgó-válogatott. Sergio Ra-­­ Renault: háromból három 34 Az Ausztrál Nagydíjon volt minden: ripityára tört autók, biztonsági autóval négyszer megszakított verseny, felrobbant Honda a céltól 15 méterre Új generáció 4. Triffa Ágnes, Kamper Olivia, Temes Berna­ ,­dett, Bódi Bernadett egyaránt meghatározó szereplője volt a múlt hétvégi Magyar Kupa négyes döntőnek SZTÁR-vendég: Alessandro Nesta * A védelmi miniszter Az elmúlt öt olasz szövetségi kapitány is rábízta a squadra azzurra védelmének ve­zénylését - márpedig az olaszok tudják, ki az igazán jó védő. Az AC Milan védője való­színűleg a világon a legjobb Jégkoron NHL: Rekord rekord hátán Kézilabda__________ Veszprém: nincs döntő! K­# Forma-1 Kosárlabda_________ NBA: Levegőben a legendás 31 -es 33 Labdarúgás__________ Vanczák Vilmos -V. V. és az újpesti való világ H Örökrangadó egy örökfradistával, NB I,21. forduló Premier League: Jönnek, mint az Ördögök! Bundesliga: Kitartó Hamburg Ligue 1: Pauleta triplája Serie A: Toni Hamrin és Batigol szintjén Primera Division: Beckham: „A bíró szereti a Bargát!” BL: Katalán csodakölyök Londonban UEFA-kupa: Orosz rémálom Sevillában SZTÁR-morzsák: Nemzeti viselet Both-tal üthették a nyomunkat SZTÁR-háttér Kajakja Örökké fiatal­­ Merlene Ottey , a Lapker Rt. 2005-ös hivatalos értékesítési adatai szerint a SZTÁR Sport Magyarország piacvezető képes sportheti­lapja. Emelem kalapom! A­z egyik nagyon jó barátom nem szereti túlzottan a ma­­i A gyár focit, s erre meg is van a magyarázata: nem igazán kényeztetnek el minket kiváló eredményeikkel sem a vá­logatott, sem pedig a klubcsapatok. Hogy ne teljenek egyhan­gúan a napok, vitatkozgatunk. Persze én sem vagyok, nem is lehetek odáig az eredmények miatt, sőt... De azért minden si­kernek igyekszem örülni, ilyen volt például, amikor idegenben legyőztük Németországot és Skóciát. Erre a barátom egykedvű­en csupán annyit mondott: manapság a kutyát sem érdekel egy­­egy barátságos meccs. Én erre azt szoktam mondani, nem mindegy, hogy San Marinót ütjük meg barátságosan, vagy Németországot. Kapom is erre nyomban a szóbeli tockost: mikor nyertünk utoljára komoly tét­meccset? Puff neki. Egyébként tényleg nagyon régen, valamikor 1995- ben, egy svédek elleni Eb-selejtezőn, 1-0-ra. Az olimpiai válogatott 1996- ban kijutott az atlantai játékokra, aztán snitt. Illetve 1997-ben volt még egy jobb utánpótlás-eredmény, ekkor kijutottunk a Malajziában rendezett U20-as világbajnokságra. Azóta csupán a sóhajtozás maradt nekünk... Aztán eljött 2006 márciusa. A magyar U17-es válogatott, miután hazai pá­lyán legyőzte Albániát (5-1), Ciprust (2-0) és Skóciát (2-0), kiharcolta a to­vábbjutást a Portugáliában rendezett középdöntőbe, ahol a házigazdák mellett Ukrajnával és Svédországgal kellett csatáznia a Both József által irányított gárdának. Az ellenfelek ismeretében már azzal is elégedett lettem volna, ha „szépen halunk meg”, azaz „pontosan" fejezzük be a tornát. A végeredmény ismert. Hát, körülbelül ennyit a jóstehetségemről... Mindenesetre nagy izgalommal vártam a portugáliai meccseket, kár, hogy ezúttal nem volt tévéközvetítés. A sorsolásnál nem igazán volt szeren­csénk, hiszen „éhgyomorra” megkaptuk a döntőbe jutásra legnagyobb esélyes Portugáliát. Az álmoskönyvek szerint nem túl jó a legerősebb, rá­adásul hazai pályán futballozó ellenfél ellen kezdeni. Na, már megint a kis­hitűségem... Szerencsére a magyar játékosok nem értesültek arról, hogy van egy ember idehaza, aki túlaggódja magát miattuk. Ők inkább futballoz­tak, és ha valamivel jobban összpontosítanak, egy helyett három ponttal rajtolhattak volna. Igaz, hogy a portugálok szereztek vezetést, de előtte és utána is a mieink uralták a játékot, s ha csatáraink egy kicsivel jobban kon­centrálnak, akár három-négy góllal is „megüthettük” volna a luzitánokat. Reggeli futásunk közben említést tettem a barátomnak, milyen biztatóan kezdtek a magyar tinik, mire ő úgy okoskodott, hogy várjuk ki a végét, egyébként pedig... De azt már nem is írom ide, hogy miként folytatta. Én belelkesedtem, ő pedig hozta szokott, pesszimistább formáját. Második meccsünket a félelmetes futballkultúrával, futballiskolák soka­ságával rendelkező ukránok ellen játszottuk, pontosabban játszottunk velük, mint a bohóc szokott a kalapjával. A meccs előtt még igencsak nagy arcot viselő ellenfél alaposan leszerényedett, nyomozókutyával ke­resték a labdát. Ment az etetés rendesen, itt egy kötény, ott egy esernyő, és természetesen gólok. Négy finom magyar gól! (A barátom vonogatta ugyan a vállát, valami olyasmivel próbálkozott, hogy biztos rossz volt a pálya talaja, ami nyilván nekünk kedvezett, nekünk fújt a bíró és a töb­bi. ..) S máris megvolt az esély a luxemburgi döntőre! Már csak a svéde­ket kellett elintézni hozzá. Azokat a svédeket, akik reszkettek, mint a miskolci kocsonya, akik úgy néztek a magyar futballistákra, mintha ép­penséggel brazilok lettek volna, de a jobbikból ám! Nem kellett sokat várniuk, és ezt meg is tapasztalhatták. Pedig a harcos skandinávok egészen jól tartották magukat, majdnem húsz percig kihúz­ták kapott gól nélkül, akkor azonban a félelmetes csatárerényeket csil­logtató, gyorsvonati sebességgel közlekedő Németh Krisztián ismét hü­lyét csinált a védelmükből. A biztonság kedvéért még értékesített egy büntetőt, s máris megvolt a klasszikus mesterhármas! Mikor, ha nem az egyik legfontosabb meccsen?! A kegyelemdöfést Tóth Péter adta meg, de nyilván csak azért, hogy az ukránok ne szomorkodjanak túlságosan, tessék, a svédek is megkapták a maguk négyesét... Hát, röviden ez történt a mesés Viseuban. Gond ettől persze még akad, hiszen az itthoni selejtezőn és a portugáliai tornán is kaptunk egy-egy gólt, cserébe alig rúgtunk tizennyolcat... Srácok! Azért a közelgő luxem­burgi döntőben egy kicsivel jobban kellene ügyelnie a védelemnek... Ha másért nem, hát azért, hogy „lelkes" barátom ne nagyon énekelhessen. Egyébként éppen most szereztem be egy Surda-kalapot, hogy legyen mit megemelni előttetek! ■T ■ 'Mobile Buzgó József vasa Partner

Next