Sztár Sport, 2006. július-szeptember (9. évfolyam, 27-39. szám)
2006-07-05 / 27. szám
Tartalom Állandó rovatok SZTÁR-vendég: Zinedine Zidane T* A brazilölő gyönyörű búcsúja Az utóbbi tíz év legragyogóbb tehetségű futballcsillaga imádja a brazilokat - de szeret keresztbe is tenni nekik a világbajnokságon Nyereményjáték, levelezés a Poszteren la Anglia. Argentína. Brazília. Spanyolország, Cristiano Ronaldo, Zinedine Zidane, Luca Toni, Francesco Totti, Michael Ballack. Gianluca Zambrotta Schumi: Valami Amerika ‘'4ö Amióta 2000-ben visszatért az Egyesült Államok Nagydíja Indianapolisba, a hét versenyből ötször Michael Schumacher nyert! Helyszíni tudósítás: Tíz hős oroszlán és egy hülyegyerek H Vb-blog: Blatter Ivanovnak is adott volna sárga lapot ! Ez történt a héten íf■ SZTÁR-háttér: Még a kancellár is táncolt ■ SZTÁR-háttér: Kényszerpályán ! it! SZTÁR-háttér: Franck Ribéry, Carlos Tévez: Ronda és finom SZTÁR-háttér: Hazám, hazám SZTÁR-háttér: Dárdai is büszke a fiúkra SZTÁR-háttér: Apu, hogy megy be? Tenisz_________________ Könnyes Agassi-búcsú Wimbledontól44 25 kérdés: Thierry Henry Hl A francia csatár a családjának és Arséne Wengernek köszönheti a legtöbbet. Gyerekként Marco van Basten volt a példaképe, __________ ma már NBA-meccseket kommentál, és 171^^—7 Tony Parker a barátja M jk1, *V J .1A , 1 ALapkerMl2005-0 hivatalo ertekesítő datai rint Sport Magv etőror agpi cv k porthirlapjap e Kerékpár DoppingToura Armstrong nélkül Labdarúgás „Onnan már lőni kel!” V an egy nagyon régi „törvény” a futballban, amely így szól: a tizenegyest nem lehet védeni, csak rosszul rúgni. Sok igazság van ebben, de azért láttunk már olyat, hogy a kapus járt túl a rúgó játékos eszén... Volt a hatvanas években a Csepelnek egy Rottenbiller nevű fedezete. Ez a megbízható futballista rendre úgy rúgta, pontosabban gurította a labdát a hálóba, hogy a kapus százból százszor az ellenkező irányba vetődött. Amikor titkáról kérdezték, szerényen azt válaszolta, gyakorlás, türelem, no meg ravaszság kérdése az egész. Figyelni kell a kapus mozgását, az elrúgás előtt felnézni, egy pillanatot kivárni, aztán ellenkező sarokba gurítani... így, leírva nem is tűnik túlzottan bonyolultnak. Valamikor nagy gólvágója (szezononként 25-30-at termeltem) voltam a Lapkiadó (korábban Gellért FC, később Budatours) Blasz hármas csapatának. Egy alkalommal, a Csatornázás elleni rangadón (Népfürdő utca, 40 néző, vezette: Kuti), nulla-nullánál (így is maradt) bevállaltam egy tizenegyest. Nem kellett volna. Előtte már ezerszer eljátszottam a gondolattal, milyen is lesz, amikor egyszer tizenegyest értékesítek. (Gyermekkoromban, hej, de sokszor ordítottuk, amúgy Szepesi módra, hogy „...és a világbajnoki döntő 89. percében tizenegyeshez jutott a magyar válogatott! A büntetőt X. Y. lövi, nekifut a labdának és... GÓÓÓÓDOLI) Lelki szemeimmel láttam, amint én is nekifutok, egy pillanatig kivárok, megvárom, amíg a kapus elmozdul, majd könnyedén, laza bokamozdulattal az ellenkező sarokba gurítom a labdát (á la Rottenbiller). Ezzel szemben mi történt? Letettem a labdát a tizenegyespontra, aztán semmi sem jutott eszembe, gépiesen nekifutottam, majd félmagasan a jobb sarok felé rúgtam a labdát. A jó húsban lévő, viszont rutinos kapus pontosan tudta, hogy mi történik ilyenkor. A csatár izgul, a tutit rúgja, azaz jobbal, teli rüszttel a jobb alsó sarok felé, mert nem mer kockáztatni. Ő meg szépen odavetődik, és megszégyenítésként nem kiüti, hanem magához öleli a labdát... Ezek után talán érthető, fegyverrel sem tudtak arra kényszeríteni, hogy büntetőt rúgjak. Nagy felelősség az. Ha berúgod, az természetes, ha kihagyod, kiröhögnek. Minden idők legjobb lapkiadós labdarúgója, Bihami Béla, aki az ominózus CSMSK elleni bajnokit lágyéksérülés miatt kihagyta, az öltözőben csupán annyit jegyzett meg a kihagyott tizenegyesem után: Józsikám, onnan már lőni kell... De hogy lehet ez egy világbajnokságon? Ott, ahol horribilis összegeket bezsebelő szupersztárok futballoznak, akik hetente két tétmeccset játszanak, akiket már nem nagyon érhet meglepetés? Nos, ha az angol válogatottat vesszük alapul, akkor hasonlóan (azzal a különbséggel, hogy az ellenfél, a portugálok kapusa, az ördögi Ricardo nem túlsúlyos). Amikor a halálra vált arcú világklasszis, Frank Lampard elindult, hogy elvégezze az első tizenegyest, a futballt egyébként nem igazán kedvelő kislányom így szólt: Apa, ez tuti, hogy nem rúgja be! Mire én, ugyan már! Ez az ember a legnagyobb profik egyike, hidegvérű „gyilkos”, cirka ötvenmillió forintot keres hetente, úgy rúg, ahogyan csak nagyon kevesen tudnak. De Réka nem tágított, kihagyja, mert be van sz...val Rá van írva az arcára, hogy nem bízik magában. S lőni A Chelsea-menő óvodás erősségű passzolása kapuscsemege volt Ricardónak. Semmi kétség, Lampard nem bírta el azt hatalmas lelki terhet, amit a kialakult helyzet rámért. Nem volt ura a helyzetnek. Fineszes megoldás helyett kiszámíthatót választott. Őt a másik nagyágyú, Steven Gerrard követte a sorban. Ha lehet, ő még Lampardnál is fehérebb volt. Érthetően, hiszen rajta még nagyobb volt a nyomás, ha ő is kihagyja, az akár végzetes is lehet. Kihagyta, de még maradt egy kevéske esély. Jött Jamie Carragher, akit az ábrándos tekintetű Sven-Göran Eriksson azzal a szándékkal cserélt be, hogy a tizenegyeseknél majd jól jön, illetve lő. Elsőre tényleg jól lőtt, de kiderült, hogy elkapkodta. Sarkot váltott, de Ricardót nem tudta becsapni. A világ, de minimum Portugália szeme Cristiano Ronaldóra (aki sokat tett azért, hogy manchesteri csapattársa, Wayne Rooney idő előtt mehessen zuhanyozni) szegeződött. A lányok-asszonyok nagy kedvence magabiztosnak tűnt a tizenegyes előtt, s ha csak a lövését nézzük, az is maradt. Nekem mégis úgy tűnt, hogy csak néhány pillanattal később - jé, berúgtam! - esett le neki a tantusz. Akkor viszont ünnepelte, ünnepeltette magát rendesen. Pedig most kellett volna szerénynek maradnia. Ezúttal lett volna mire. Ki tudja, mit hoz a jövő? ■T- -Mobile Partner