Sztár Sport, 2007. január-március (10. évfolyam, 1-13. szám)

2007-01-10 / 1-2. szám

Tartotó Állandó rovatok SZTÁR-vendég: Ronaldinho 3 NHL: Yzerman a halhatatlanok között Forma-1 Ha öreg leszek, ősz és kövér 130 Michael Schumacher már magánemberként vall ar­ról, miként él majd azzal a luxussal, amiben eddig nem volt része: a rengeteg szabadidejével Kosárlabda NBA: Dallas: tizenhárom, két tucatm Labdarúgás Folytassa, Huszti! M Edinburgh Grófja * Premier League: Ünnepi hetek Manchesterben ! »«| Primera Division: Mélyponton a Madrid Ligue 1: Félszáz ponttal zárta az OL az őszt Serie A: Montella ment, Tavano jött Cannavaro a világ legjobbja A java csak most jön . » .jjip'i ?*i.•■ i.’ A francia csatár a nyáron a BL-és a vb-döntőt | Jl l - r .* is elbukta. Emiatt persze szomorú, mégsem el- * WtmJ . •- / keseredett. Állítja, a vb előtt egy ember hitt­e­­l| benne, hogy döntőig jutnak. Raymond Dome- S* .flp nech szövetségi kapitány ------------------------------25 kérdés: David Beckham 11 Hiszitek, vagy sem, a Real Madrid angol szupersztárjáról még mindig lehet újdonsá­got írni, például azt, hogy nyeles serpenyőt kért karácsonyra Nyereményjáték, levelezés az­MM Raul González, Francesco Totti, Steven Gerrard, ijjaíÉ, * Xavi. Ronaldinho. Puyol. Didier Drogba. Rafael ■BP*! I Nadal t®ffi , „ f ^ I Tenisz Élmezőny híján I3» Síugrás Vízvezeték-szerelőből síugrókirály la* SZTÁR-morzsák I** Kikben bízhatunk? H Miközben továbbra is a sport Magyarország torony­­lef­őmagasan legsikeresebb ágazata, ennek ellenére i­­ 1 olyan szegény, hogy a templom egeréhez jár köl­csönkérni. .. Szeretett vezetőink többnyire csak beszélnek a sport fontosságáról, amikor azonban annak támogatásá­ról kell dönteni, „átmennek skótba”. A megfelelő anyagiak­­ biztosítása helyett csűrik-csavarják a szavakat, magyaráz­ B­uda József zár a bizonyítványt, s tettek helyett ravaszul kozmetikát- írass zák az adatokat, átcsoportosítanak. A szemfényvesztő varázsla­tok lényege mindig ugyanaz: többnek láttatni a kevesebbet! Csak­hogy a rutinos magyar sportvezetők átlátnak a szitán, s hallatják is hangjukat (ordítanak, toporzékolnak), sajnos, nem túl nagy ha­tékonysággal. Nézzük a konkrét adatokat. A 2007-es költségvetésben a ver­senysport támogatására tokkal-vonóval 2 milliárd 437 millió forint jut. Kérem szépen, ez vicc. Ez még az éhenhaláshoz is igen ke­vés, nemhogy komoly eredmények eléréséhez. A 2002-es válasz­tások előtt a szocialista párt azt ígérte, hogy évről évre növelve, az éves költségvetés 0,2 százalékáról 1 százalékra emeli a sport­ra szánt összeget. Ez, mai állás szerint, durván 75 milliárd forint. Lenne. De szép is lenne! Ezzel szemben a valóság: a magyar sport tá­mogatására összességében (a 2005-ös 22 300 OOO 000, illetve a 2006-os 21 057 OOO OOO forinttal szemben) 2007-ben 16 250 857 OOO forint. Az európai uniós országokban az éves költségvetésből átlagosan 2 százalékot fordítanak sportra, Franciaországban meg az egye­nesen utópisztikusnak tűnő 5,4 százalékot (!). Majd tessék meg­nézni, milyen eredményeket érnek el ezen országok versenyzői a pekingi olimpián. Talán meg kellene kérdezni vezetőiktől, hogy ne­kik miért olyan fontos a sport? Mit profitálnak belőle? Az angolok, írd és mondd, egy aranyérmet nyertek a 1996-os at­lantai olimpián. Hozzátettek még 8 ezüstöt és 6 bronzot. Igaz, előtte úgy döntött a kormányuk, hogy az olimpiai sportágakat, a futballhoz, rögbihez hasonlóan, piaci alapokra helyezi, ami burkol­tan azt jelentette, hogy éhenhalásra ítélte azokat. Amikor a kertek alatt hazasunnyogtak Atlantából, lesült a bőr a képükről. Azonnal úgy döntöttek, hogy nem kérnek többet a szégyenből. Már más­nap újra elkezdték államilag támogatni a sportot. Az eredmény: 2000-ben 11 arany-, 10 ezüst-, 7 bronz-, 2004-ben 9 arany-, 9 ezüst- és 12 bronzérem volt a termésük. Csak két összeget hadd említsek az elmúlt évi sportági támogatásokból. Az evezősök 4,8, míg a tornászok 2,5 milliárdot kaptak forintra átszámítva. Az idén, éppen a kvalifikációs versenyek megemelkedett kiadásai miatt, lé­nyegesen nagyobb összeg üti a markukat. Most tessék feljebb pil­lantani és újra elolvasni, hogy mekkora összegből gazdálkodik az egész magyar sport... 2007 döntő éve lesz a sportnak, mivel az idén lehet, pontosabban az idén kell a legtöbb olimpiai kvótát megszerezni! Ami a legtöbb esetben szinte nehezebb, mint az olimpián jól szerepelni. Sok az eszkimó, és kevés a fóka... A régi szép időkben, amikor még nem kellett kvalifikálni az olim­piákra, mehetett boldog-boldogtalan az ötkarikás játékokra. Minél több versenyzőt indítottak, annál több „vezető” utazhatott a jobb­nál jobb helyekre­­ államköltségen, szép napidíjjal, mindenféle fe­lelősség nélkül. Ma másként van. A sportolók élethalálharcot vív­nak az olimpiai szereplésért. Országaik minden támogatást meg­adnak számukra a minél jobb, eredményesebb szereplés érdeké­ben. Szép lenne, ha nálunk is így lenne. Nálunk azonban másra kell a pénz. Csak tudnánk, hogy mire? Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de... Nehogy úgy jár­junk mi Peking­ben, mint az angolok Atlantában. Az esély - sajnos - megvan rá... Ha csak nem kapnak időben észbe az állami pénzosztók. Igaz, erre nagyon kicsi az esély. És akkor, mint az elmúlt években megszokhattuk, kizárólag az el­hivatott sportolókban és mestereikben bízhatunk. Bennük lehet.­­T - -Mobile1 Partner ■ !

Next