Sztár Sport, 2007. április-június (10. évfolyam, 14-26. szám)

2007-04-04 / 14-15. szám

Tartalom Állandó rovatok SZTÁR-vendég: Cristiano Ronaldo WM Túl jó vagyok! 25 kérdés: Denílson az Interaktív Poszteren JO Francesco Totti, Ronaldo, Kaka, Fernando Morientes, Priskin Tamás, Talmácsi Gábor, Marija Sarapova Forma-1____________55.­ fflm Jacques Villeneuve - Formán kívül BH a 1 BT1 Nagyító alatt: Kimi Räikkönen ■** Serie A: Mexesék bánhatják ■ Primera Division: Rijkaard boldog, Capello őszinte M Premier League: Bronzcsatát nyert a Liverpool Bundesliga: Kahn kínos percei Ligue 1: A Bordeaux-nak voltak jobb braziljai Nomen est omen Priskin pazar szériája Barcelona - Nem kell forradalom! Sztár lettél? Rettegj! Eb-selejtezők: Olaszország világbajnoki formában Ifjú varázslók lépnek Cristiano Ronaldo nyomába SZTÁR-háttér Dögös szörfös girlök Úszás Phelps - a földönkívüli ■1 Vízilabda „Elvettünk magunktól egy vb-aranyat...” 56 Kedves Olvasóink! A SZTÁR Sport következő száma április 18-án, szerdán jelenik meg. Jégkorong NHL: All-Starok a jégen Hokiálom után ébredés Kézilabda Menni vagy maradni? Kosárlabda NBA: Los Angeles igazi angyala Mi Labdarúgás Fel Pekingre, Cseh Laci! jií lincs annál borzalmasabb, demoralizálóbb érzés, mint amikor i­g­jaz ember száztíz százalékos erőbedobással küzd, eszéve­­s­eszetten hajrázik, szeme előtt karikák lebegnek, szíve az agyában dobog, halálán van... Aztán - némi túlzással - célba ér­kezvén azt látja, hogy a győztes már a parton törölközve nyilatkozik, és autogramot osztogat. Vajon képes lesz-e még egyszer az élet­ben nekidarálni magát egy újabb felkészülésnek? Képes lesz-e reg­gel négykor kelni, ötkor már az uszodában erősíteni, majd tíz kilomé­tert úszni kőkemény tempóban, hogy aztán néhány órányi pihenőt követően mindezt délután megismételni, egy évben úgy háromszázszor? Edzeni nap nap után, irdatlan távokat teljesíteni a medencében, szenvedni, kínlódni a fájdalomküszöb felett, s mindezt oxigénhiányos állapotban? Kegyetlen. Min­den elismerés kijár azoknak a sportembereknek, akik mindezt vállalják! Nincs is semmi gond, amennyiben a sok-sok lemondásért, szenvedésért, kínlódásért cserébe ott tornyosul a nagyszerű eredmény, a joggal elvárt si­ker, a győzelem, a rekord! A megnyugvás. Igen, talán ez a legfontosabb a sportolók számára! A verseny után beülni a meleg vízbe, és visszagondolni a kegyetlen felkészülésre, majd büszkén és elégedetten vállon veregetni ön­magad! Tudni, hogy végig erős és kitartó voltál, egyetlen pillanatra sem hát­ráltál meg, a legnehezebb pillanatokban (percekben, órákban, napokban...) sem adtad meg magad, akkor is keményen dacoltál a fájdalommal, amikor tested már mindenféle mozgás ellen tiltakozott. A nagy versenyt követően néhány napig a tiéd a világ! Reggelente, amikor ránézel az éjjeliszekrényen „felejtett” érmedre, tudod, hogy mindez nem álom, hanem a valóság. Te vol­tál, aki minden megtehetőt megtettél érte! Elönt a boldogság csodálatos, semmihez sem fogható érzése, s tudod, hogy megérte! S azt is tudod, hogy néhány hetes pauza után már alig várod, hogy újra szenvedhess... De még minden jólesik! Enni, inni, nagyokat aludni, elengedni magad. Élni úgy, mint egy átlagember! S akkor jön egy másik úszóember, aki mindent ugyanúgy tett, tesz, ahogyan te, s akinek zászlaján szintén a fájdalom, szenvedés, kín felirat virít. Minden­ki hisz abban, hogy kizárólag te vagy képes arra, hogy legyőzd a „földönkí­vülit”. Rajtad a világ szeme. Rajtad a világ terhe. Nem menekülhetsz el előle. Aztán a világbajnokságon kiderül, hogy Michael Phelps más dimenzió. Egy tökéletesen felépített testű, nagyszerű lelki alkattal megáldott úszó. Verhetet­len. Olyan időket produkál, amilyenekre te még álmodban sem mersz gon­dolni, mert annyira irreálisak. Bármennyire tudod, hogy felkészülésed közel volt a tökéleteshez, azzal is tisztában vagy, tisztában kell lenned, hogy Phelps ellen nincs esélyed. De ezt nem mondhatod ki, mert... Nem mond­hatod ki! Harcolnod, küzdened kell az utolsó csepp véredig, meg kell halnod a medencében, mert mindenki ezt várja tőled! Hiába nyilatkoztál pár héttel ezelőtt a SZTÁR Sportnak, nem foglalkozol azzal, hogy leginkább a te sze­replésedtől függ a magyar csapat szereplésének megítélése. Ha te nyersz, akkor fantasztikus a magyar úszócsapat! De ha nem? Bizony, mintha ott sem lettetek volna. Borzasztó teher. S jön Phelps. Mit jön? Vonul és mosolyog, igazi amerikai módra, fülig érő szájjal! Félelmetes magabiztossággal, lélegzetelállító technikával, lazasággal döntögeti halomra a világcsúcsokat. Vetélytársai csupán a dobogón kerül­hetnek közel hozzá. Már csak egy esélyed marad. Kedvenc számodban, 400 vegyesen kellene megelőznöd... Alaposan megtépázott önbizalommal, szétesett mozgással. Bár Gyuri bácsi ezúttal is kezedbe adja csodafecnjét, az általa megálmodott részidőkkel, te csak számokat látsz, s kínodban talán még el is mosolygod magad... Mert tudod, hogy a 4:08,50 legfeljebb az ezüsthöz lenne elegendő, mert azzal is tisztában vagy, hogy Phelps 4:06 kö­rül úszik majd. Hiszen láttad, mit produkált 200 gyorson, 200 pillangón, 200 vegyesen... Ötödik lettel, számodra elfogadhatatlan időreménnyel, 4:14,76- al. Jelenlegi edződ, Gyuri bácsi számára érthetetlen, hogy miért adtad föl. Ha jól tudom, Gyuri bácsi sohasem volt versenyúszó, élsportoló. Könyvből, vagy éppen elmondások alapján pedig nagyon nehéz olyan érzéseket meg­tanulni - vagyis inkább lehetetlen amilyenek ebben a kritikus helyzetek­ben lepik el a versenyzőt. Nem vagy te gép! Nagyon is emberi volt, ahogyan cselekedtél! S még inkább az volt verseny utáni nyilatkozatod: „Összezuhan­tam!” Szembe mertél nézni a saját gyengeségeddel. Hogyan is írta Heming­way? „A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” Ennek szellemében üzenem: szép volt, Cseh Laci! Fel Pekingre! T ■ 'Mobile Partner

Next