Sztár Sport, 2008. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)
2008-01-09 / 1-2. szám
Jöjjön Csilicsala bácsi! L élegzetvisszafojtva, lábujjhegyen áll az ország. Ha minden igaz, rövidesen kiderül, hogy ki ülhet a magyar labdarúgás tüzes trónjára, ki lehet az új szövetségi kapitánya az Eb-selejtezőn hatodik helyen végzett nemzeti csapatnak. Mintha nem lenne tökmindegy, mintha kizárólag azon múlna a magyar labdarúgás jövője, hogy ki a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya. Ez csupán tüneti kezelés. Olyan, mintha a házépítést a tetővel kezdenék. Beszélnek most sok mindenkiről, német, angol, brazil, spanyol szakemberekről, akik idejönnének hozzánk (nyilván nem kevés pénzért) kapitányosdit játszani. Pedig leginkább Csilicsala bácsira, a híres varázslóra lenne szükség ahhoz, hogy a magyar válogatott kiharcolja a továbbjutást csoportjából. Ilyenkor, amikor a verbális labdarúgás szezonját éljük, mindig jól állunk, pont úgy, mint a makettekkel szoktunk az Ebrendezések kapcsán. Csak aztán mindig eljön a tettek ideje, aztán a csodálatos tervekből lényegében semmi sem valósul meg. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy a programegyeztetést mi nyertük. Az lett, úgy lett, ahogyan mi akartuk. (Hurrá.) Kisteleki elnök úr és Várhidi Péter (aki a jövőben várhatóan az U21- es válogatottat irányítja, annak ellenére, hogy az MLSZ elnöksége egy emberként gondolta úgy, hogy maradjon ő a felnőttek kapitánya...) egyeztetett a koppenhágai tárgyalás előtt, ügyesen kidolgozta a haditervet. Csak halkan kérdezem: mi van akkor, ha az új kapitánynak, akit még nem ismerünk, ez nem tetszik? Legyen ez az ő baja? Majd megtudja szegény, hogy hová, kik közé keveredett... Egyébként a dánokkal kezdünk idehaza, majd megyünk a svédekhez, aztán jönnek hozzánk az albánok, majd mi megyünk Máltára. Mint a mesében. Várhidi Péter szerint szerencsével, akár kilenc (!) ponttal is zárhatjuk 2008-at, mert a jelenlegi csapat képes a meglepetésekre. Akárhogyan is számolgatok, ez a kilenc pont csakis úgy jöhet össze, ha a dánokat, vagy a svédeket legyőzzük. Miközben pontosan tudjuk, hogy az elmúlt vb-, illetve Eb-selejtezőkön nemhogy pontot nem raboltunk a nagycsapatoktól (továbbjutóktól), de még gólt is csak szökőévenként szereztünk ellenük. Szerintem négy (4) pont a reális. De azt is tudom, hogy nagyon messze van még szeptember hatodika, a dánok elleni meccs. Ki emlékszik már akkor arra, hogy ki, mit mondott kilenc hónappal korábban? Addig is, szép álmokat. Óvatos becslések szerint, minimum húsz (20!) évre van szükség ahhoz, hogy a magyar labdarúgás újra versenyképes lehessen a világ, illetve Európa futballjában. De mivel Magyarországon gyakorlatilag semmi sem működik úgy, ahogyan egy normális futballkultúrájú országban természetes, valószínűleg még húsznál is többre lesz. Furcsa, kibogozhatatlan, hazug világ a magyar futballé. Amikor nincsenek meccsek, amikor éppen nem kell fizetni a játékosoknak, edzőknek, törvényeket, szabályokat, előírásokat, szerződéseket betartani, betartatni, akkor minden szép és jó, sőt, több mint reménykeltő, az eredmények már a spájzban vannak. Egyre inkább az az érzésem, hogy valaki, vagy inkább valakik, önös üzleti érdekeiktől vezérelve, tudatosan rombolják a magyar futballt, s olyan mélyre taszították már erkölcsileg és anyagilag, hogy onnan szinte reménytelen a felzárkózás. A legszomorúbb az egészben az, hogy mindeközben úgy tesznek, mintha gőzerővel, teljes odaadással építenék a jobb sorsra érdemes sportágat. Mégis miben bízhatunk? Talán a hazug ember és sánta kutya esetének örök igazságában. .. „Nem panaszkodhatom, vigyáznak rám az égiek, hiszen 2006. október 26-án szenvedtem balesetet, s majdnem napra pontosan egy évvel később, 2007. október 24-én írtam alá a PSV Eindhovenhez az ötéves szerződésemet." Dzsudzsák Balázs, a magyar bajnok Debrecentől a holland sztárcsapat PSV Eindhovenhez szerződött válogatott labdarúgó arról, hogy milyen szerencsés évre tekinthet vissza. „Ha át tudnám menteni az őszi formámat, és legalább az első kilenc hely valamelyikén végeznénk. A mostani hatodik hely megtartása az álomkategória számunkra. Ha már átaludtam magam erre az évre, ez az álom legalább megvalósulhatna..." Hajnal Tamás, a német Karlsruhe magyar válogatott labdarúgója arról, hogy mit kíván 2008-ra