Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)
III. évfolyam, 3. szám - Egy kitzbüheli tánckávéház
A fenti kép egy 30 év előtti tipikusan „modern" lakást mutat teljes fegyverzetében. A menyezeten hamis gerendák (fa helyett gipszből, barnára festve), a menyezetről a csillásfóla „középkori abroncs", túl sok fémből, lehetőleg műrozsdával, az ajtó faszertáit tükörüvegből ívesre lekerekítve, léc-beosztással ál a „Mária Terézia—Louis philippe—Biedermeyer—Rokokóv—Modern" stílusban. Mint látható, van sarokpad is, „dús" faragással, nemkülönben a szokásos pálma nemes műkő-virágtartóban, vágynak továbbá díszesen faragott, áttört hátú székek, agyondíszített vitrinák, sötét brokát-függönyök, amelyek ünnepélyesen szűrik meg még a behatoló napfényt is, egyszóval minden: díszes, gazdag, sötét és „mű". Nem hiányzik a nagyméretű olajfestmény sem, mintaszerűen rosszul felakasztva. Ez volt az előttünk élő generáció díszes lakása, ahol minden megvolt, ami „mű", ami jó és drága, csak kényelem, melegség, valódiság, napfény és világosság volt az, ami hiányzott. Ahogyan (balról) a szecesszió idejében keretezték a képet és ahogyan (jobbról) a túlzásokból már kijózanodott, de még egy korszerű keretformát meg nem talált keretezés, múzeális recept szerint készült „Blonder"-keretével, felborítja a kép harmóniáját. (A rajzok Kaesz Gyulától)