Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)

III. évfolyam, 3. szám - Egy kitzbüheli tánckávéház

A fenti kép egy 30 év előtti tipikusan „mo­dern" lakást mutat teljes fegyverzetében. A menyezeten hamis gerendák (fa helyett gipszből, barnára festve), a menyezetről a csillásf­ó­la „középkori abroncs", túl sok fémből, lehetőleg műrozsdával, az ajtó faszertáit tükörüvegből ívesre lekerekítve, léc-beosztással á­l a „Mária Terézia—Louis philippe—Biedermeyer—Rokokó­v—Modern" stílusban. Mint látható, van sa­rokpad is, „dús" faragással, nemkülönben a szo­kásos pálma nemes műkő-virágtartóban, vágy­nak továbbá díszesen faragott, áttört hátú szé­kek, agyondíszített vitrinák, sötét brokát-függö­nyök, amelyek ünnepélyesen szűrik meg még a behatoló napfényt is, egyszóval minden: díszes, gazdag, sötét és „mű­". Nem hiányzik a nagymé­retű olajfestmény sem, mintaszerűen rosszul felakasztva. Ez volt az előttünk élő generáció dí­szes lakása, ahol minden megvolt, ami „mű", ami jó és drága, csak kényelem, melegség, valódiság, napfény és világosság volt az, ami hiányzott. Ahogyan (balról) a szecesszió idejében keretezték a képet és ahogyan (jobbról) a túlzásokból már kijózanodott, de még egy korszerű keretformát meg nem talált keretezés, múzeális recept szerint készült „Blonder"-keretével, felborítja a kép harmóniáját. (A rajzok Kaesz Gyulától)

Next