Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)
III. évfolyam, 1. szám - Háy Gyula: A lakószoba
lakásberendezőknek a bátorságát, akik más emberek lakószobájának a berendezését magukra vállalták. Ebédlők, fogadószobák, hálószobák berendezésére gondolva, nem volt ez a kissé megszeppent érzésem. Ezek a szobák még a családi fegyelem, a szolgaság szobái. De a lakószoba, az más. Az forradalmi valami, annak a megalkotása alkalmával érezni kell az egyén szentségét és az egyénekből alakuló, ,a családra nem támaszkodó új társadalom nagyszerűségét. Azt mondtam az előbb: egy és ugyanaz az ember millióféleképpen lakhat. Mikor fiatalon beköltözünk a lakásba, más az élettempónk, mint öregen, amikor még mindig ott lakunk. Más az igényünk a lakókörnyezetünkkel szemben reggel, mint délben, mint este. Az az osztatlan, előírt nyilvánulásokra nem tagozott élet, amit a modern ember modern lakásában él, sokoldalú feladatok elé állítja a lakószobát. Elő kell készülnie a folyamatos tartózkodásra és a futólagosra, az egyedüllétre és a társaságra, lehetővé kell tenni a délutáni elkeveredést, a késő éjszakákig való beszélgetést, tűrnie kell a rádió és a gramofon hangulatát, helyet kell, hogy adjon a kártyapartiknak, ha kártyázni szeretek, a táncnak, ha táncolni szeretek. Meg kell békülnie azzal, hogy dolgozom és azzal, hogy lustálkodom. És mindehhez mindig olyan keretet kell nyújtania, mintha csakis kizárólag erre keletkezett volna. A régi családi lakás nem volt az egyéniségem kivetítődése, az új lakószoba az. És mivel az egyéniségem hullámzó, változó, elasztikus és dinamikus, hát a lakószobának is olyannak kell lennie. Az építésznek, aki a lakószobához nyúl, teljes intenzitásában át kell éreznie a mai egyén dinamikáját. Formulákban gondolkodó régi emberek Wiesner és Schlesinger építészek, Wien. Felső kép: Lakószoba szekrénye — legyenek ezek a formulák társadalmiak, vagy stilisztikaiak — soha olyan lakószobát nem fognak konstruálni, ami ezt az egészen mai nevet megérdemli.