Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)

III. évfolyam, 1. szám - Háy Gyula: A lakószoba

lakásberendezőknek a bátorságát, akik más em­berek lakószobájának a berendezését magukra vállalták. Ebédlők, fogadószobák, hálószobák berendezésére gondolva, nem volt ez a kissé megszeppent érzésem. Ezek a szobák még a csa­ládi fegyelem, a szolgaság szobái. De a lakó­szoba, az más. Az forradalmi valami, annak a megalkotása alkalmával érezni kell az egyén szentségét és az egyénekből alakuló, ,a családra nem támaszkodó új társadalom nagyszerűségét. Azt mondtam az előbb: egy és ugyanaz az ember millióféleképpen lakhat. Mikor fiatalon beköltözünk a lakásba, más az élettempónk, mint öregen, amikor még mindig ott lakunk. Más az igényünk a lakókörnyezetünkkel szemben reg­gel, mint délben, mint este. Az az osztatlan, elő­írt nyilvánulásokra nem tagozott élet, amit a modern ember modern lakásában él, sokoldalú feladatok elé állítja a lakószobát. Elő kell ké­szülnie a folyamatos tartózkodásra és a futóla­gosra, az egyedüllétre és a társaságra, lehetővé kell tenni a délutáni elkeveredést, a késő éjsza­kákig való beszélgetést, tűrnie kell a rádió és a gramofon hangulatát, helyet kell, hogy adjon a kártyapartiknak, ha kártyázni szeretek, a tánc­nak, ha táncolni szeretek. Meg kell békülnie az­zal, hogy dolgozom és azzal, hogy lustálkodom. És mindehhez mindig olyan keretet kell nyújta­nia, mintha csakis kizárólag erre keletkezett volna. A régi családi lakás nem volt az egyéni­ségem kivetítődése, az új lakószoba az. És mivel az egyéniségem hullámzó, változó, elasztikus és dinamikus, hát a lakószobának is olyannak kell lennie. Az építésznek, aki a lakószobához nyúl, teljes intenzitásában át kell éreznie a mai egyén dina­mikáját. Formulákban gondolkodó régi emberek Wiesner és Schlesinger építészek, Wien. Felső kép: Lakószoba szekrénye — legyenek ezek a formulák társadalmiak, vagy stilisztikaiak — soha olyan lakószobát nem fog­nak konstruálni, ami ezt az egészen mai nevet megérdemli.

Next