Tér és forma, 1933 (6. évfolyam)
VI. évfolyam, 6. szám - dr. Bierbauer Virgil: Szállodákról
SZÁLLODÁKRÓL Az ember alaptermészetének egyik lényeges vonása, vándorösztöne — nomád múltjának ez a jellegzetessége — a mai civilizált emberben is kiirthatatlanul él. Bármennyire is megtelepedett, változatlanul szeret mozogni, továbbra is járja a földkerekségét, szereti elhagyni állandó lakóhelyét, új világot vágyik látni, új környezetbe akar kerülni... Igazgatásainak, vándorlásainak célja száz- és ezerféle, kóborlásainak módja és rendje erősen szétágazott. Utazik, hogy ügyes-bajos dolgait elintézze, hogy anyagi megélhetését elősegítse, utazik, hogy rokoni kapcsolatait fenntartsa és utazik, hogy szellemi kapcsolatait kiépítse. Vándorol, mert jobb életviszonyokat remél találni, szükségből vagy a változatosság kedvéért kóborol, mert belefáradt abba a környezetbe, amelyet sorsszerű letelepedése reákényszerített. Utazik gyalog és utazik repülőgépen, hogy csak a végleteket említsem. De a vándorló ember évezrednyi távolságú ősétől már annyira eltávolodott, annyira megtelepedett, hogy az utazás közben is megköveteli a biztos otthont, a menedéket. S mint az utazás módszereit, e menedékeket nehéz volna teljességgel felsorolni, nehéz volna szabatosan osztályozni, körülírni. Vastag kötet kellene ahhoz, hogy a csavargó otthonától, a cserkész és turista házától a legelkényeztetettebb angolszász hölgy igényelte luxusszállodáig mindegyiket akár csak meg is nevezzük. De ez nem is lehet e rövid cikk célja, csak arról lehet szó, hogy a magunk szerény viszonyaira vonatkoztatva, egy bizonyos átlagnívó követelményeit némileg körülírjuk, egy bizonyos átlagos követelményszintről szóljunk. Azt tisztázzuk annál is inkább, mert egy bizonyos kis körön túl e téren egészen különös szellemi zűrzavar és tájékozatlanság uralkodik minálunk, úgyannyira, hogy a szállodásipar, ez a mind nagyobb jelentőségű közgazdasági tényező, sem tudja, mi az, amire itt szükség van, amit a közönség igényel és igényelhet? —, amit a közönség meg is követel, ha nem is tudja jogos kívánságait szabatos formában előadni. Ennek következménye a közönség örökös elégedetlensége és az a szomorú jelenség, hogy a magyar közönség igen nagy része nem szereti magát magyar szállodákra bízni. Milyen a magyar átlagszálloda? — tisztelet a kivételeknek! — Elevenítsük fel magunkban, mi történik, ha az átlagos utazó városaink valamelyikében levő fürdőhelyünk egyikére érkezik? A városka főutcáján egy gipszdíszítményekkel ékes, de most többnyire vakolatját hullató szurtos sötét ház előtt állunk meg. Össze-vissza felakasztott, színüket vesztett cégtáblák, piszkos ablakok, az asztalosmunkán lepattogzott festés ütköznek szemünkbe. Kevéssé hívogat ez a ház! A kapualjban töredezett padozat, elpiszkolódott falak, idejemúlt falragaszok, rossz plakátok, amelyek alól egykor színpompás szobafestőmunka kandikál elő. Ütöttkopott belső ajtók és avatag sörszag, rég elmúlt pörköltek áporodott illatával keverve... Zsírfoltos Berghotel am Kékes in Untfarn Fotó: Seidner