Sport és tudomány, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1959 / 12. szám - R. Kirsch: Forradalmi változás a gyúrásban
Forradalmi változás a gyúrásban Dr. Richard Kirsch professzor nemrég kiadott Sportmassage című könyvében a gyúrás hatását egészen új oldalról világítja meg. Szovjet tudósok és kutatók, valamint saját kísérletei nyomán megállapítja, hogy a gyúrás helyi hatásánál sokkal jelentősebb az a hatás, amelyet az idegrendszeren keresztül az egész szervezetre gyakorol. A kutatások, eredményei nyomán át kell értékelni a gyúrásra vonatkozó eddigi nézeteket, s új utakon kell megindulnia a gyakorlati gyúrásnak is. Kirsch dr. könyvének erre vonatkozó részeit az alábbiakban ismertetjük. Eddig úgy tudtuk, hogy a gyúrás közvetlenül hat a meggyúrt szövetekre, a vér- és a nyirokkeringésre, azonkívül kiváltja bizonyos anyagok (histamin, arterenol és adrenalin) termelődését, amelyek egyes szervekre, sőt az egész szervezetre befolyást gyakorolnak. Mindez pedig javítja a kifáradt, izom funkcionális állapotát, gyorsítja a fáradtság-jelenségek megszűnését. Nos, a helyzet nem ilyen egyszerű. Szovjet tudományos kutatók a közelmúltban kiderítették, hogy a régebbi vizsgálatok a folyamatnak csak egy részét tárták fel, igen fontos tények sötétben maradtak. Szecsenov orosz fiziológus régebbi kísérletei — amelyek során kimutatta, hogy a tevékeny pihenés sokkal hatásosabb, mint a tétlen — a gyúrásra vonatkozólag is nagy jelentőségűek voltak. Szarkizov-Szerazsnyi és Leikin Szecsenov kísérleteit megismételte, a munkavégzések közé azonban nemcsak passzív és aktív pihenést, hanem gyúrást is beiktatott. Tíz kísérleti személlyel végeztettek 4—4 kísérletet. A kísérletek így folytak le: Első kísérlet. A kísérleti személy jobb mutatóujjával egészen kimerülésig emelgetett egy 3,5 kg-os súlyt. Utána tíz percet pihent, majd ismét addig emelgette a súlyt, ameddig bírta. Második kísérlet. Hasonló két sorozatemelés között meggyúrták a munkavégző jobbkezet. Harmadik kísérlet. Az eddigihez hasonló két munkavégzés között a tétlenül maradt balkezet gyúrták meg. Negyedik kísérlet: A két munkavégzés közti szünetben a bal combot gyúrták meg. Meglepő kísérleti eredmények Az eredmények összetevése nagy meglepetést keltett. A szünetek utáni munkavégzésben semmi különbség nem mutatkozott a passzív pihenés és a munkát végző kéz meggyúrása esetén. De sokkal jobb teljesítményre volt képes a jobbkéz akkor, amikor a balkezet gyúrták meg és még sokkal jobbra a bal comb meggyúrása után! A kísérletekkel párhuzamosan végzett vérvizsgálatok azt mutatták, hogy a comb meggyúrása nyomán a testi megerőltetés alatt a szervezetben bekövetkezett anyagcsereváltozások eltűntek. Ez azt bizonyítja, hogy az anyagcsere helyreállítását nemcsak helyi hatásra érhetjük el. Sőt! Sokkal nagyobb mértékű a helyreállítás,hanem a munkát végző izmot és a körülötte levő testrészt gyúrják meg. Az anyagcsere központi irányítójára, az idegrendszerre bármely testrész gyúrása hat! Szarkizov-Szerazsnyi professzor különböző ellenőrző próbákat is végzett. Egyet például tornászokon, egyet pedig súlyemelőkön. A tornászoknál is a comb meggyúrása adta a szünet utáni legjobb eredményeket. Legkedvezőbb volt a 10 perces gyúrás. Ha hosszabb ideig tartott a gyúrás, az eredmény fokozatosan romlott. 50 perces gyúrás esetén a teljesítmény gyengébb lett, mint passzív pihenés után. Gyúrásra a következő fogásokat használták: 20 százalékban simítást és nyomást, 80 százalékban gyúrás-fogást. A súlyemelőkkel végzett kísérletek hasonló eredményeket hoztak. Egyes súlyemelőknek a hátát, vállövét simították, gyúrták, másoknak a combját. Az eredmény nagyjából ugyanaz volt. A súlyemelők 28,4 százalékánál a teljesítőképesség helyreállt, 53,9 százaléknál még az eredeti mértéket is túlszárnyalta! A legjobb eredményeket a súlyemelőknél is 9—10 perces gyúrással érték el. A simítás és a nyomkodás tulajdonképpen csak a gyúrás „bemelegítői” voltak, a fő hatást a gyúrófogás fejtette ki. A sportolók beszámolói szerint ez a fogás a megkönynyebbülés érzését hozta ... Bemelegítés és fáradás Mindennek élettani magyarázatát a következőkben adja Kirsch professzor: Minden izommonika ingerként hat az izomban eloszló idegvégződésekre. Ez utóbbiak receptornak azaz ingerfelvevő szervnek számítanak. Minden izomban száz meg ezer ilyen van. Az ingerek, mint elektromos lökések jutnak az izomhoz tartozó agyközpont-részbe. Egy-egy hosszabb izomtevékenység során millió ilyen „áramlökés” éri a központot. Pavlov megállapította, hogy ezeket az ingereket az agyközpont dolgozza fel. Az ingerek a megfelelő idegközpontot ingerületbe hozzák, s ez kiterjed az agykéregre is, amely valamennyi szerv, így az izmok működését is irányítja, szabályozza. A megfelelő ingerek kedvezően hatnak az agykéregre. Ennek következtében az izomteljesítmény mind jobb és jobb lesz. Ha az izgalmi állapot még jobban szétterjed az agykéregben, egy egész sor szerv, vagy esetleg az egész szervezet működése javul, s a teljesítmény emelkedik. Ha az ember tudatosan végez különféle mozgásokat, hogy az így küldött ingerek révén minél nagyobb agykéreg részt „mozgósítson”, s tulajdonképpen megteremtette egy magasabb szintű teljesítmény lehetőségét. Ezt tette kísérlete alkalmával Szecsenov is, amikor jobbkeze mozgásával tulajdonképpen előkészítette balkeze nagyobb teljesítményét. Abemelegítés jelentőségét minden képzettebb sportoló ismeri. De nem árt, ha a cikkben említett kísérletek és azok eredménye alapján felülvizsgálja, vajon igazán célszerű-e bemelegítése. Egy futó például lábizomzata fokozatos bemelegítésével is csúcsteljesítményre képes állapotban állhat oda a rajtvonalhoz. De ha csak lábizmait mozgatja meg, kétféle kockázatot vállal magára. Az egyik: „túlságosan” bemelegíti lábizmait s ezzel a lábak mozgását irányító agyközpontot túlingerli; ennek következtében már a rajtnál a lefelé haladó ág felé közeledik izmai teljesítménye. A másik kockázat: a túlzottan lábra összpontosított bemelegítés során esetleg olyan energiákat is felhasznál, amelyekre később nagy szüksége lenne. Leghelyesebben az a futó cselekszik, aki teljes mértékben felhasználja a tudomány új eredményeit. Azaz: bemelegíti a lábát is, de csak óvatosan, inkább csak „begyújtja””, s az agykéreg szükséges fokozottabb izgalmi állapotát azoknak a testrészeknek erőteljes megmozgatásával igyekszik elérni, amelyekre verseny közben nem, vagy csak kis mértékben van szüksége. Gyúrás a gátlás elmélyítésére Ha az izmokból az agyközpontba jutó ingerek száma és erőssége túlhaladja a megfelelő mértéket, az agykéreg és a vele kapcsolatos szerveik működése gátlás alá kerül, azaz fáradtság lép fel. És ez annál fokozottabb lesz, minél több és erősebb inger éri a megfelelő központot. Ez a gátlás ugyanúgy szétterjed, ahogy az előbb vázolt izgalmi állapot, azaz egyre több központra, s vele együtt egyre több izomcsoportra és szervre terjed ki. A túlingerelt agysejtek a gátlás védelme alatt fokozatosan helyrejönnek. Annál gyorsabban, minél mélyebb a gátlás. Az a gyúró, aki mindezt tudja, ennek szellemében jár el. Pavlov világított rá arra a törvényszerűségre, hogy az agykéreg bizonyos helyén fellépő gátlást csökkenteni lehet, ha más helyeken az izgalmi álapotot fokozzuk. Nos, a tudományosan képzett gyúró tudatosan ingerel gyúróbehatásával, más ilyen helyeket (például a combot gyúrja meg, amikor )