Testneveléstudomány, 1967 (Budapest, 1967)

Nagy György: Játékintelligencia a kézilabdázásban

MTA PSZICHOLÓGIAI INTÉZET Játékintelligencia a kézilabdázásban (A magyar női kézilabda-válogatottal kapcsolatos felmérések és vizsgálatok eredményei) írta: dr. NAGY GYÖRGY tudományos munkatárs A gyakorlati sportoktatói tevékenység folyamán alakult ki és honosodott meg mind a köz­­használatban, mind pedig a sportszakirodalomban a „játékintelligencia” elnevezés. Ezen lényegé­ben azt értették, hogy az ilyen értelemben vett „intelligens” játékosok az átlagosnál sikeresebben oldják meg a mindenkori játékhelyzetből adódó feladatokat („probléma szituációkat”). A játékintelligencia fogalma azonban megközelítőleg sem egyértelműen tisztázott. Intelli­gencián a pszichológiai szakirodalom „az új helyzethez való alkalmazkodni tudást” érti. Ezzel kapcsolatosan számos vizsgálódás történt. Sok konkrét adat alapján állapítottak meg bizonyos — az intelligenciára vonatkozó — törvényszerűségeket. E kísérletekből azonban — szemben a sport­játékok által támasztott követelményekkel — egy nagyon fontos tényező hiányzott: a kísérleti személyeknek lényegesen több idő állt a rendelkezésére, mint a sportjátékokban adódó helyzet­­megoldások esetében. Mérkőzés alatt ugyanis a problematikusnak nevezhető szituáció megoldá­sát legtöbbnyire tizedmásodpercek alatt kell megtalálnia a versenyzőnek. Még egy fontos körül­ményt kell megemlítenünk. A játék közben adódó választási helyzetben nemcsak az a feladata a játékosnak, hogy megtalálja a legjobb megoldást, hanem ezt követően cselekednie is kell. Lénye­gében véve ez nem más, mint az appercepciót követő motoros tevékenység, amely adekvátan igazodik a mindenkori tér - és időbeli feltételekhez. A kézilabda játékosban megnyilvánuló „intelligenciát” vizsgálva több éven keresztül sta­tisztikai jellegű megfigyeléseket végeztünk az országos I. osztályú női bajnokság mérkőzésein. E megfigyelések eredményeit a következőkben összegezhetjük: a) A tiszta játékidő — amíg tehát a labda és ezzel párhuzamosan a játékosok is folyamatos mozgásban vannak — 26 — 30 perc, a mérkőzés iramától, az elkövetett technikai hibáktól és a szabálysértések mértékétől függően. 61 A tiszta játékidő alatti támadások száma csapatonként 40 — 60 egy mérkőzésen. c) A csapatok 350 — 450 átadást végeznek egy mérkőzésen így egy-egy támadás átlagosan 10 — 15 átadásból áll. Számításba kell vennünk, hogy a gyorsindításos támadások esetében átlag 1 — 4 átadás történik a kapura dobásig (vagy a labda elvesztéséig) míg a felállt védelem elleni tá­madójátéknál 15 — 30. Ennek megfelelően alakul a támadások ideje is. Az előbbié 4 — 6 sec., az utóbbié pedig — az átadások számától függően — 30 — 80 sec is lehet. d) A labdavesztéssel járó technikai hibák átlagosan 20%-ot tesznek ki. Mindezek az adatok szükségesek voltak a későbbiekben ismertetendő laboratóriumi, kísérleti helyzet megtervezéséhez. Vélemények a játékintelligenciáról A játékintelligencia komponenseinek felderítése céljából — tekintettel e téma gyakorlati jellegére — körlevelet intéztünk az országos bajnokság I. osztályában szereplő együttesek edzőihez s három kérdésre kértünk választ: 1. Véleménye szerint melyek a játékintelligencia ismérvei azaz ki­nevezhető klasszisjátékos­nak és milyen tulajdonságokkal (képességgekkel, készségekkel) kell az ilyennek rendelkeznie ? 2. Csapatából kit tart olyan játékosnak, aki leginkább megfelel az előbbiekben leírt követel­ményeknek ? 3. Nevezze meg és rangsorolja a 12 legjobb magyar játékost.

Next