Tábortűz, 1962 (6. évfolyam, 2-24. szám)

1962-01-22 / 2. szám

Puff ne­ki! Már az első hideghullám­ megártott a helikopteremnek. Megfa­gyott az olaj a tengely­­kapcsolóban. Nem műkö­dik az istennek se. Így hát gyalog eredtem útnak. Legfeljebb ha vil­lamoson. Bebandukoltam a Villá­nyi úti iskolába. Szép park van az iskola előtt. Vala­mikor szeméttelep volt a Feneketlen tó környéke, aztán a kerület kiszistái gondoltak egy nagyot, ösz­­szefogtak — és egy gyö­nyörű parkot varázsoltak a szemét helyére. Itt azonban most csend van és némaság Annál nagyobb volt a sürgés-forgás az igazgatói irodában. Mert itt találtam meg a »Bátorság őrsöt. Csapkodtam is magam elő­ször, hogy ejnye, milyen apró termetű tanárok is vannak itt! Aztán láttam, hogy még­is csak őrsi fog­lalkozás ez. Igaz, azért szorultak ide az árvák, mert az úttörő­szobában a népművészeti szakkör rendezett eredeti fabrikációiból kiállítást. (A tiszta haszonból majd Ka­locsára látogatnak el.) Ez az egyoldalú honfoglalás valóban megnehezítette a Barátság őrs dolgát, de mégsem elégséges ok arra, hogy az őrs az IRODÁBAN ÜCSÖRÖGJÖN. Szép dolog, hogy az igazgató bácsi beengedte őket, de kedves ‘■■Bátorság« őrs, nincs bennetek elég bátorság kabátot venni és egy fél órára KISZALADNI A PARKBA? Legfeljebb nem a titkos­ítást, hanem az út-, kar­ós sípjeleket gyakoroljá­tok. MEGFÁZNI NEM KÖTELEZŐ — de az úttörő legyen le­leményes. Ha tudnátok, milyen remek foglalkozást lehet tartani a kori­pályán — ahová úgyis el akartok menni. Úttörőmunka egy­mást tanítani, rendet tar­tani és másokkal rendet tartatni, Őrsi foglalkozás a kirán­dulás is. Tájékozódni, tér­képet olvasni, elősegélyt nyújtani, ott tanul meg a legkönn­yebben az ember. Egyszóval, épp ily gon­doláink főttek fejem bog­rácsában, amikor rémül­ten láttam, hogy aki szó­lásra emelkedik, fel is áll. Még a végén osztályo­zásra is sor kerül! — gon­doltam magamban és ide­gesei.. ..•»kintgettem ez ajtó felé, mert nem voltam benne biztos, hogy tu­dom, nam leckét. Szerecsére Krajcsovics Józsi, az őrsvezető hama­rosan «tiljt«-t­ vezényelt. A feleltetés elmaradt. Biztos, ami biztos, én azért elmentem. Egy csomó búsuló kis­lány közé kerültem, ők voltak a Mackó őrs. (Meg­tetszett a névadójuk, le is rajzoltam. Ott áll mindig az asztalon, ha az őrs ösz­­szeül. Hatalmas nagy állat, van vagy 25 an!). A kesergés oka egyéb­ként az volt, hogy az őrs jelmezversenyre készül, de nincs mi senkinek barna melegítője. Így vé­gül ... no, nézd csak! Majdnem elárultam. Nem baj, majd legközelebb be­számolok róla, minek öl­töztek. Meglátogattam még Ba­dacsonyi Erzsi mókusait is. Bajban van az őrs, sok a kifogás a magatartásuk el­len. Elhatározták, hogy fü­zetet vezetnek, ki ellen van panasz. Nem hiszem, hogy ez so­kat használna. Ti mit ta­nácsolták, pajtások? Én bevallom, nem tudtam job­bat javasolni. Találkoztam egy nagy jó ötlettel is! A foglalkozások végén a négy őrs összeült ,­­ és KÖZÖSEN TANULTAK ÉNEKELNI. (Legalább nem kellett a Bátorság őrs nótafájának énekelnie. Németh Sanyi ugyanis azzal dicsekedett, hogy énekből kettesei és hármasai vannak főleg. Csak azt tudnám, miért a) „Az úttörőnek le kell küzdeni az a­k­a­d­ál­y­o­k a­t . . ” b) az úttörő le­küzdi az akadályokat

Next