Vidék Bankja, 1995 (5. évfolyam, 4. szám)
1995-08-01 / 4. szám
/ TAKARÉKSZÖVETKEZETI INTEGRÁCIÓ LAPJA Elnök dr. Kiss Endre, főtitkár dr. Gergely Sándor „Együtt legyőzhetetlenek vagyunk../" A takarékszövetkezetek nyári közgyűlése Határozatképes volt az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség tavaszi közgyűlése, az OTSZ tagjainak 73 százaléka jelent meg a tanácskozáson. Őket, valamint a meghívott vendégeket dr. Gergely Sándor elnök köszöntötte. Köztük volt Akar László, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, dr. Rusznák Tamás az Állami Bankfelügyelet elnöke, Magasi Dániel az OBA ügyvezető helyettese, Hernádi Zsolt a Takarékbank vezérigazgatója, Szőke András az OTIVA ügyvezető igazgatója. Németh Lajost, a Jáki Takarékszövetkezet elnökét egyhangúan választották meg a közgyűlés levezető elnökének. Az első napirendi pont szerint dr. Gergely Sándor részletesen beszámolt az elmúlt öt évben végzett munkáról, és szólt az OTSZ előtt álló legfontosabb feladatokról. Mint említette, három-négy évvel ezelőtt a felgyorsult gazdasági és politikai változások elbizonytalanították a mozgalmat, ezért szükség volt új stratégia kidolgozására. A legfontosabb feladatok egyike volt az integráció megerősítése Sorsfordító évek Mérföldkő a magyar takarékszövetkezeti mozgalom történetében 1993. október 13-a: összefogott a takarékszövetkezetek kilencvenegy százaléka. Ez példa nélküli esemény volt a magyar szövetkezeti mozgalomban, hiszen teljesen saját akarat és saját kezdeményezés volt az összefogás megalapozója. Igaz, a szövetségnek és tagjainak ebben a munkában segítettek olyan neves szervezetek, mint a Desjardins (Kanda), a Credit Mutual és a Raiffeisen, a Cassa Ruale, az Európai Unió tagállamainak Phare-programja, és hasznosítható tanácsokat kaptunk a Világbanktól is. Sajnálatosnak mondta a szövetség elnöke, hogy huszonketten kimaradtak az integrációból. Érdekeiket külön fogalmazták meg, nem kívánták vállalni a közös ellenőrzést, az együttműködés kötelmeit, de lemondtak az előnyökről is. Mivel a csaknem egy évtizeddel ezelőtt megkezdődött gazdasági visszaesés 1993-94-re válsággá mélyült, így szükségessé vált a bank konszolidálása. Ebben az OTIVA közbejöttével vettek részt a takarékszövetkezetek, szám szerint nyolcvanketten. Ami később gondot okozhat: nem mindenki vett benne részt, akinek indokolt lett volna. Ugyancsak mérföldkőnek számít a mozgalom életében 1994. november 9-e, amikor megalakult az OTIVA, a takarékszövetkezetek saját intézményvédelmi alapja. Ezt követően dr. Gergely Sándor kitért arra a sokat vitatott kérdésre, hogy milyen az optimális takarékszövetkezeti méret? Sokféle megítélés létezik, de a döntő tényezők: a tőkeerő, a tartalékok, a jövedelmezőség, a biztonságos működés. A kialakuló együttműködési rendszer oly sok szolgáltatást ad a takarékszövetkezeteknek, hogy csökken a méret jelentősége. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy a falusi pénzintézetek kedvezőtlen feltételek közepette is tudnak biztonságosan gazdálkodni. Mindez azért is van így, mert az érdekképviselet több, a mozgalom számára fontos dologban lépett fel kezdeményezőleg szervező, szolgáltató funkcióban. A világon minden szövetkezet, így a magyar takarékszövetkezetek is missziót teljesítenek: 1 740 takarékszövetkezeti üzletből ezeregyszáz olyan helyen van, ahol semmilyen más pénzintézet nincs, s velük másfélmillió embernek van kapcsolata. Megéri-e működni olyan kis településeken, ahol a pőre haszonelven dolgozó bankoknak ez nem kifizetődő? Nem lehet ez kérdés számunkra, mert minket azért hozott létre és tart fenn a tagság, hogy őket szolgáljuk. Azt sem szabad elfeledni, hogy a takarékszövetkezeti vezetők egyharmadát, egyötödét keresik a na pi. Gergely Sándor beszámolt az elmúlt öt évben végzett munkáról