Tanácsok, 1952 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1952-08-15 / 16. szám
Tanácsok Lapja Nagy Sándor: Megbékélés (Szépirodalmi Könyvkiadó.) A nagytehetségű, fiatal író „Megbékélés“ című elbeszélését az 1951. évi irodalmi Sztálin-díjjal tüntették ki. Ez az elbeszélés a társasgazdálkodás útjára lépő dolgozó parasztok életét, harcait, vívódásait mutatja be. Vannak ezen az úton buktatók s a kishitűek visszahúzódoznak, az ingadozók a kulákok uszályába kerülnek. Tudatlanul is agitálnak a szövetkezet ellen. Húzódozó ember Hajdú is, az elbeszélés egyik szereplője, akit sorra érnek a bajok, keservek. Földjét egyetlen igavonó lovával nehezen tudja megművelni. Felesége beteg, földje keveset terem és sok fáradsággal tudja csak előteremteni családja élelemszükségletét. Hajdú gondolkozó ember, jó gazdálkodónak is tartják, de valami belső idegenkedés riasztja el attól, hogy belépjen a csoportba, ahol sógora már keményen dolgozik. Az író nagyszerűen ábrázolja Hajdú belső vívódásait, különösen szép az ábrázolás akkor, amikor , Hajdú elmegy a csoporttagok földjére, saját szemével látja, kezével tapintja a szép kukoricacsöveket és meggyőződik arról, hogy a társasgazdálkodás magasabb életforma, nagyobb termelékenység, szebb és igazabb élet. Jól ábrázolja Nagy Sándor Hajdúban a kétkedő, de már az igazságot kapiskáló dolgozó parasztot, aki végül is elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy belátja: helye a csoporttagok között van! Az elbeszélésen végigvonul az író szeretete emberei iránt, végigvonul a mély eszmeiség, a párt cselekvő és irányító szerepe és a csoportgyűlés boldog pillanataiban ott dobog az emberek szívében a szeretet és hála a párt, a jövendő iránt. Méltán érte a legnagyobb irodalmi kitüntetés Nagy Sándor: „Megbékélés“ című elbeszélését. Az Új falu (Művelt Nép Könyvkiadó.) A riportgyűjtemény a Szabad Föld c. hetilap munkatársainak írásait tartalmazza. Az első rész („Tegnaptól máig“) összehasonlító képet tár az olvasó elé arról, hogyan éltek a dolgozó parasztok a felszabadulás előtt és hogyan élnek ma. A második rész a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésének kérdéseivel foglalkozik (gépesítés, gépállomások munkája, a tanács és a szövetkezet együttműködése stb.) A könyv zárófejezete azt mutatja meg, hogyan változik meg az egyes embereknek a közösséghez s a közösségi munkához való viszonya. Az egyes írások legfőbb mondanivalója az, hogy a szocializmusnak városban és falun pártunk vezetésével való építése százával és ezrével szüli a munka hőseit, s ezekben az újtípusú emberekben napról■napra nő az öntudat és erő békés építésünk továbbfejlesztésére és megvédésére. ■ Ugyanakkor arra is rámutat a riportkönyv, hogy ez a fejlődés egyáltalán nem zökkenőmentes: a múlt sok maradványa akadályozza meg útján. Az érdekesen megírt, színes riportokat illusztrációk gazdagítják. Nina Popova: „Béke a földeken“ (új Magyar Könyvkiadó.) A kisregény egy Ural-vidéki kolhozban játszódik le a Nagy Honvédő Háború után. Hazaérkezik a faluba Arszenyij Jermakov, akinek apja a kolhoz elnöke. Az elnök gyengekezű embere, aki meglehetősen lazán kezeli az ügyeket és szemet húny menyének, Taiszjanak, Arszenyij feleségének munkakerülése fölött. Az aszszony vérszemet kap és ahelyett, hogy a kolhoz kollektív munkájában venne részt, inkább „piacozik“. Arszenyij, aki jó szovjetember, bolsevik, azonnal állást foglal a lazaságok ellen, rendet akar teremteni, elsősorban a maga portáján, de a makacs asszony inkább elválik tőle, semhogy alávetné magát a kolhoz fegyelmének. Ez a regény egyik vonala. A másik vonala az egész környék villamosításának problémája, amelyet Csernouszov, egy kiváló bolsevik akar megoldani. Hatalmas alkotómunka kezdődik a kolhozban, hiszen a villamosítás nagy fellendülést jelent, újabb távlatokat nyit a kolhoz dolgozóinak. A szovjet emberek családi és társadalmi életére vonatkozó számos érdekes és merész kérdést tárgyal ez a könyv, amely művészien oldja meg feladatát és igen sokban emlékeztet Nyikolajeva: „Az aratás“ című hatalmas könyvére. Hans Leberecht: „Az úton“ (Új Magyar Könyvkiadó.) A regény cselekménye néhány évvel a Nagy Honvédő Háború után játszódik. A „Hajnal“-kolhozban még sok a régi rendszer maradványa és ehhez még az ellenség munkája is hozzájárul. Adam Tujszk, a kolhoz elnöke és Hugo Markusz brigádvezető bomlasztó munkát végeznek a kolhozban. Emiatt az amúgy is szegényes, mocsaras vidéken fekvő kolhoz nem tudja megfelelően végezni munkáját és az elmaradt kolhozok közé számítódik. Az állam nagy segítséget nyújt a mezőgazdaságnak. Korszerű gépekkel felszerelt talajjavító-állomás alakul a kerületben. Nagyteljesítményű ekszkavátort küld a kolhozba, hogy kimélyítse a Halidja-folyó medrét és így mocsártalanítsa a körülötte fekvő kolhozok földjét. Az exkavátor egyik vezetője, August Jarvet, régi szakmunkás, a másik, Elimar Lauba, a „Hajnal”-kolhozból való, s csak most fejezte be a szaktanfolyamot. August Jarvet nősülni szeretne és kolhozba menni, de a nagy szakmunkáshiány visszatartja. A kolhoz vezetősége nem használja ki az exkavátor által nyújtott lehetőségeket. A szomszédos, a termelésben élenjáró „Jövő“-kolhoz elnöke, Marta Nuflusz August Jarvet menyasszonya — egy levezetőcsatorna közös építését indítványozza és a munka jobb megszervezése érdekébena két kolhoz egyesítését javasolja. Adam Tujszk és Hugo Markusz — aki az egyesülés ellen hangolja az elnököt — elutasítják a javaslatot. Marta megvitatja Rammo kerületi párttitkárral tervét, aki helyesli. Hugo Markusz- akiről kiderült, hogy a háború alatt bandita volt — elhatározza, hogy megsemmisíti az exkavátort és éjjel elfűrészelii az exkavátor alatti talpfákat. Másnap Elimar Lauba munkakezdetkor észreveszi, hogy az exkavátor süllyed a mocsárba. A gaztett nyomaira ráakadnak és Markusz elveszi jól megérdemelt büntetését, a két kolhoz pedig egyesül. Hans Leberecht elbeszélésében megmutatja az emberek megváltozott életét a szocializmusban. „Harc“ a bürokrácia ellen Várpalota városi tanácsának még nem sikerült az ügyintézés bürokratikus módszereit leküzdenie. A legegyszerűbben elintézhető ügyeknél is gyakran a hosszadalmasabb, bürokratikusabb utat választják. Különösképpen megmutatkozik ez a városi tanács igazgatási osztályának munkájában, 1952. június 16 án levél érkezett... A tanács felügyelete alatt álló Sütőipari Vállalat vezetőjének 1712/1952. számú, átirata. Tárgy: „A kenyér tisztaságának biztosítása." A vállalat vezetője a levélben a kenyér tisztántartásának biztosítása érdekében felkérte a tanács igazgatási osztályát, hogy az 1. számú pékség udvarában a tyúkok tartását szüntesse meg és kérte a tanácsot, „hogy figyelmeztesse a házbelieket a tyúkok eltávolítására". Annak ellenére, hogy a Sütőipari Vállalat közvetlenül a tanács szomszédságában lévő épületben van, a városi tanács mégis fontosnak találta, hogy válaszát a vállalatvezetővel postán, írásban közölje. Ehhez azonban még egy hónapi időre is szüksége volt. De az érdekes a dologban a válasz szövege. A 829/1952. számú határozatban az igazgatási osztály főelőadója a következőképpen válaszolt: „Közlöm, hogy az igazgatási osztályunk tyúkok elhelyezésével nem foglalkozik, minthogy ez kívül esik a közületi elhelyezések fogalmán". A várpalotai tanács igazgatási osztályán nemcsak ez az egy bürokratikus ügyintézés található... 15