Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)

1956-01-10 / 1. szám

Шешл­1 minden, nádik ifi dekészítésn Néhány megjegyzés a fővárosi tanács üléséhez Minden tanácstag, végrehajtó bi­zottsági elnök vagy titkár tudja a saját tapasztalatából, hogy a tanács­ülés akkor lesz sikeres, ha jól elő­készítik. Lássuk csak a budapesti fővárosi tanács legutóbbi ülését, ho­gyan is készítették azt elő? Nemcsak a budapesti tanácsnál, hanem mindenütt az országban munkaterv alapján dolgoznak a vég­rehajtó bizottságok. Munkatervben állapítják meg egy-egy időszak ta­nácsüléseinek napirendi pontjait is. Mondani sem kell, hogy ez helyes gyakorlat, hiszen így bőven jut idő a tanácsülések előkészítésére, az egyes napirendi pontok kidolgozá­sára. A budapesti tanácsnál is fél évre előre állapítják meg a tanácsülések napirendi pontjait. A legutóbbi ta­nácsülés napirendjének két legfon­tosabb pontját — a végrehajtó bi­zottság negyedéves munkájáról szóló beszámolót és a közlekedési állandó bizottság egész esztendős tevékeny­ségének értékelését — már jó hat hónappal a tanácsülés előtt megál­lapították, így azután a közlekedési állandó bizottság munkájáról szóló beszámolóhoz már közel két hónapja hozzákezdhetett a kiküldött bizott­ság. MÁSFÉL HÓNAPOS VIZSGÁLAT És mit tesznek a tanácsülés elő­készítéséért? Miután a napirendi pontokat megállapítják, a kiküldött bizottságok hozzálátnak a munká­hoz. Nézzük csak, mit csináltak azok a tanácstagok, akiket a tanácsülés a közlekedési állandó bizottság mun­kájának megvizsgálására küldött ki? (Meg kell jegyezni, hogy a bizott­ságban részt vettek­ a közlekedési állandó bizottság elnöke, titkára és néhány tagja is.) Miután a bizottság megtartotta első ülését, felosztották a munkát. Egy részük megvizsgálta, hogyan foglalkozott az állandó bi­zottság a dolgozók panaszainak in­tézésével, kívánságainak, javaslatai­nak a továbbításával és azok szem­mel tartásával. A bizottság másik része azt nézte meg, hogy milyen munkamódszerekkel dolgozik az ál­landó bizottság, milyenek a kap­csolatai más szervekkel — az igaz­gatósággal,­­ a vállalatokkal. Meg­vizsgálták továbbá a közlekedési ál­landó bizottság és a végrehajtó bi­zottság kapcsolatát is, valamint azt, hogy az állandó bizottság hogyan látta el feladatait az elmúlt eszten­dőben. Azt is megvizsgálták, meny­nyire segíti az állandó bizottság a tanács előtt álló feladatok megoldá­sát. Közel másfél hónapig tartott a vizsgálat. Miután az állandó bizott­ság munkájának vizsgálatát befejez­ték, írásba foglalták a vizsgálati anyagot, azt lesokszorosították és el­juttatták a közlekedési állandó bi­zottság valamennyi tagjának. »Hohó ~~ mondhatná valaki —, hát miért kell odaadni ezt az anyagot pont a közlekedési állandó bizottságnak, az érdekeltnek?« Azért, mert így a két bizottság kicserélheti tapasztalatait, közösen kiegészíthették a beszámo­lót, s az állandó bizottság tagjai már elöljáróban elmondhatták a vélemé­nyüket, amelyet azután a kiküldött bizottság — ha jónak találta — fel is használt. Ezzel a módszerrel elérték, hogy pontosabban fogalmazhatták meg azokat a határozati javaslato­kat, amelyek a tanácsülés után majd hathatósan segíteni fogják az állandó bizottság munkáját. Miután a közlekedési állandó bi­zottság megvitatta a beszámolót, az anyag a végrehajtó bizottság elé került. Itt is közbeszólhatna valaki: miért tárgyalja a végrehajtó bizott­ság az államhatalom helyi szervé­nek a munkáját, amikor ez törvény­ellenes. Nem, a végrehajtó bizottság tagjai nem tárgyalták, csupán ki­egészítették a beszámolót. Kiegészí­tették a saját és az apparátus ta­pasztalataival. Ezután került a ta­nács ülése elé a közlekedési állandó bizottságról szóló beszámoló. Már a tanácsülés előtt két héttel kézhez kapták a tanácstagok a sokszorosí­tott példányokat. A VÁLASZTÓK VÉLEMÉNYEI Ilyen előkészítés után nem lehet csodálkozni a tanácsülés eredmé­nyességén, a tizenhat felszólalón, a sok hasznos javaslaton, észrevéte­len. Juhász Gyula tanácstag például ennek a beszámolónak az alapján tudta összegyűjteni választóinak vé­leményét, a lakosság észrevételeit. El is mondotta a tanácsülésen, hogy több helyen hangzott el olyan javas­lat: a fővárosi tanács javasolja a MÁV-nak, hogy az elővárosi vasutak­nál állítsanak be több kocsit és így tehermentesítsék a külső kerületek autóbuszjáratait. Erős Imre tanács­tag viszont arról beszélt, hogy bár a beszámolót alaposan előkészítet­ték, mégis kifelejtették azt a fontos tényt, hogy a fővárosi közlekedés­ben nemcsak az utasok fegyelmezet­lenek, hanem sok esetben maguk a közlekedési dolgozók is. Vajda De­zső hozzászólásában — választóinak véleménye alapján — azt javasolta, hogy vegyék jobban figyelembe az autóbuszgyártásnál az eddig bevált tapasztalatokat, mert jelenleg sok olyan autóbusz van, amelynél figyel­men kívül hagyták. Horváth Gyula tanácstag azt vetette fel: próbálják kihasználni a dunai víziközlekedést, például Újpestről Csepelre és vissza. HIBÁK És a másik, a végrehajtó bizott­ság negyedéves munkájáról szóló beszámoló hogyan készült? Meg kell valami, hogy ebben az esetben már nem járt el olyan körültekintően a végrehajtó bizottság, mint az előbbi­nél. Arról nem is beszélve, hogy a beszámoló egyes részeit az appará­tus osztályvezetői írták, amelyeket azután a végrehajtó bizottság csak­­összeöntött. A tanácsülés előtt alig egy-két nappal készült csak el a be­számoló, így azután nem lehet vélet­lennek tekinteni, ha olyan dolgok is belekerültek, amelyek nem minden­ben állják meg a helyüket. A többi között például szó volt a végrehajtó bizottság beszámolójában a lakóbi­zottságok választásáról. A beszámoló szerint »az egész fővárosban alapo­san kiválogatták a lakóbizottsági ta­gokat és ilyen alapos előkészítő munka nyomán kezdenek majd hozzá majd a lakóbizottsági választások­hoz«. Nézzük meg a beszámolónak ezt a részét kissé közelebbről. E sorok íróját is megválasztották lakóbizott­sági tagnak a IV. kerületben. Ho­gyan? A leendő lakóbizottsági tagot felkereste a körzet tanácstagja, s a következő párbeszéd folyt le közöt­tük. »Tanácstag: Nagyon szeretnénk, ha az elvtárs vállalná a lakóbizottsági tagságot. Leendő lakóbizottsági tag: Ki Ön? Ja, a körzet tanácstagja? Eddig még nem találkoztunk. Igaz, itt lakom közel egy fél esztendeje. De nem baj. Viszont én az esti órák­ban különösen elfoglalt vagyok. Aligha tudnék eleget tenni ilyen irányú kötelezettségeimnek. Tanács­tag: Á, nem baj az. Lényeg, hogy a listán rajta legyen a neve... Leen­dő lakóbizottsági tag: De kérem ... Tanácstag: Különben is holnap lesz a választás, elképzelheti, hogy sür­gős a dolog. Leendő lakóbizottsági tag: De én holnap vidékein leszek. Nem is tudnék ott lenni a válasz­táson.. . Tanácstag: Nem baj, majd én ismertetem, hogy egy rendes elv­társ és megválasztják. Leendő la­kóbizottsági tag: De hát nem is is­mer ... No, mindegy.« Az egész beszélgetés mindössze öt percig tartott, így lett tehát e so­rok írója is lakóbizottsági tag. Ezek után feltételezhető, hogy még jóné­­hány helyen így történt a lakóbi­zottsági »választás«. De hol van ak­kor az alapos előkészítő munka, amiről a tanácsülésen a végrehajtó bizottság beszámolt? Mindez azért történhetett meg, mert a beszámolót ne­m előzte meg alapos előkészítő munka. Egyébként elég sokan hozzászól­tak ehhez a beszámolóhoz is, de ha megnézzük ezeknek tartalmát, köny­­nyen rájöhetünk, hogy a felszólaló tanácstagok nem is a beszámolóhoz szóltak hozzá, hanem saját kerüle­tük kisebb-nagyobb problémáit mondták el. Senki nem bírálta a végrehajtó bizottság munkájának fogyatékosságait, még kevésbé tet­tek olyan észrevételeket, javaslato­kat, amelyek az elkövetkezendő hó­napok munkájához adtak volna se­gítséget. Láthatjuk tehát, mennyi minden múlik az előkészítésen. Egyazon ta­nácsülés két napirendi pontjának az előkészítéséből is levonhatjuk a következtetéseket. Szabó L­­ász­ló 3000 ÉVES ÖNTÖDE Kormányzatunk iá első ötéves terv so­rán is igen komoly anyagi áldozatokat hozott, hogy régé­szeink egyrészt a hir­telen szükségessé váló leletmentéseket, más­részt az előre tervbe vett kutató-ásatá­sokat minél eredményesebben tud­ják elvégezni. Az egyre gyorsuló építkezések ütemének megfelelően azonban az ugyanakkor fellépő ása­tási igény is állandóan emelkedik. Éppen ezért igen örvendetes, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a Népművelési Minisztérium mú­zeumi főosztályának anyagi fedeze­tén túlmenően — felismerve az ása­tások fontosságát — a helyi taná­csok is komoly összegekkel sietnek a területükön folyó nagyobb ásatá­sok eredményesebbé tételéhez. Környén, a Tatabányai Szén­­bányászati Tröszt homokbányájában, a gépesített kitermelés folyamán a bányászok 3000 év előtti öntöde ma­radványaira bukkantak. A később meginduló szakszerű régészeti fel­tárás során egy VI. századbeli ger­mán-avar temetőt hoztak napvilágra régészeink. A tatai tanács 10 000 fo­rint összeggel segítette a több hó­napon át folyó régészeti munkát, így nemcsak a temető több mint 100 értékes sírját sikerült feltárni, ha­nem az egyik sírt szakembereink ki­emelhették és a tatai múzeumban el is helyezhették. A feltárási mun­kák megörökítésére a tatai tanácos dokumentumfilmet is készíttetett. ÉRTÉKES LELETEK Miskolcon, a »Sötét kapu« mellett, a Rá­kóczi utca 1. sz. alat­ti házat a múlt év­ben lebontották. He­lyébe modern üzlet­ház épül. A bontási munkálatok alkalmá­val kiszálló régészek többszáz éves épületmaradványokat találtak. A vá­rosi tanács 3000 Ft-tal járult hozzá az ásatási költségekhez. Ennek ered­ményeképpen most már tudjuk, hogy a »Sötét kapu«-nál már III. Béla idejében is útszéli csárda ál­lott. Ezután Anjou- és Zsigmond­­kori, majd Mátyás-korabeli építke­zési korszakokat tudtak a szakembe­rek megkülönböztetni. Többszöri át­építés után is megmaradt a folyto­nosság. Rákóczi Ferenc miskolci tar­tózkodása idején XIV. Lajos követe és még sok más diplomata is az e helyen álló, most már Dőry-féle ház­ban szálltak meg. Csőváron a múlt évben értékes őskori, germán és reneszánsz-kori leletekre bukkantak. A váci járási tanács 4000 Ft-os anyagi hozzájáru­lásával most folynak a szakszerű ásatások a helyszínen. Tanácsaink azonban nemcsak pénz­zel segítették a régészeti kutatá­sokat, hanem sok esetben munka­erőt is bocsátottak az ásatások ren­delkezésére. Például Szombathelyen, ahol a Kálváriánál az elmúlt télen igen nehéz körülmények között sür­gős ásatást kellett elvégeznünk. Re­méljük, hogy a városi tanács rövide­sen hathatós anyagi támogatást is fog nyújtani az itt még feltárásra váró értékes és fontos épületmarad­ványok tisztázásához, ami a római Savaria egyik fontos középülete le­hetett. A föld alatt rejtőző leletek, építmények A TANÁCS feltárásán kívül né­hány vár ásatási, il­­otol­ofci il­letve konzerválási munkálataihoz is tá­___________­mogatást kaptunk a tanácsoktól. Így pél­dául az elmúlt év őszén indult meg a törökök elleni küzdelemben oly fontos szerepet játszó nagykanizsai végvár feltárása, amely az évszáza­dok folyamán szinte nyom nélkül tűnt el a föld színéről. A városi ta­nács — felismerve a kutatás jelen­tőségét — ülésén egyhangúlag 10 000 Ft-ot szavazott meg a költségek fede­zésére. E segítségen túlmenően a helyőrség vezetői húsz honvéd elv­társat irányítottak az ásatásokhoz. Ilyen szervezett anyagi és fizikai munkaerő segítségével sikerült régé­szeinknek alig három hét alatt meg­találni és részben feltárni a vár leg­régibb kőépületének alapfalait. A további feltárás után a városi tanács a vár felfalazását és romkertté való kiépítését tervezi. Amikor e néhány kiragadott pél­dán keresztül érzékeltetjük a taná­csok által nyújtott eddigi támogatá­sokat, ezúton is felkérjük őket: egyre fokozottabban tartsák szem előtt a megyéjük, járásuk, városuk, vagy a községük területén folyó régé­szeti feltárásokat és a műemléki helyreállításokat. Amennyire anyagi erejük engedi, támogassák a történeti szempontból oly fontos kutatómunkát a jövő­ben is. Dr. Szász Pálné, muzeológus v­/V­T 1. Hogyan támogatják a tanácsok a régészeti kutatásokat? 2TANÁCSOK LAPJA ■* Az apostagi tanács rendet teremtett a kulákok között Két »nevezetessége« van Apostag községnek: itt terem a híres apos­tagi meggy és itt van a legtöbb ku­­lák egész Bács-Kiskun megyében, szám szerint 48, akik több mint 100 kataszteri hold szőlő gazdái. A köz­ség a sok kulák ellenére I., II. és III. negyedévi adótervét száz százalékon felül teljesítette és a beadásban is mindig az elsők között jár. Pedig nincs könnyű dolga a végrehajtó bi­zottságnak, sem a tanácstagságnak a kulákokkal. De szívós munkával, s ha kellett eréllyel, meg tudták fé­kezni Apostagon a kulákokat és rá­­kényszerítették őket arra, hogy idő­ben teljesítsék adózási és beadási kötelezettségeiket. A TANÁCSTAGOK SEGÍTSÉGÉVEL Több mint egy esztendővel ezelőtt az apostagi kulákok — ahogy ezt már általában a kulákoktól »meg­szoktuk« — egyszerűen nem fizettek adót és nem akarták teljesíteni be­adási kötelezettségüket sem. Mivel a község jó hírneve és becsülete for­gott kockán, a végrehajtó bizottság tagjai összeültek és megtárgyalták a kulákokkal szemben folytatandó politikai és adminisztratív harcot. A végrehajtó bizottság tervezetet dol­gozott ki a nem fizető kulákokra vonatkozóan. Először felszólítják őket — úgy határoztak —, s ha ez nem használ, akkor a törvény erejé­vel kényszerítik majd a kulákokat az állam iránti kötelességek teljesí­tésére. Ebben a munkában Balogh István községi adómegbízott is részt vett. Kenesi Sándor vb. elnök, Kohut Éva vb.-titkár és a végrehajtó bi­zottság tagjai felkeresték azokat a kulákokat, akik adósai voltak az ál­lamnak és felszólították őket: adózni és beadást teljesítése a kuláknak is kötelessége, s ha ezt nem teszik meg, akkor a törvény szigora lesújt rá­juk! A végrehajtó bizottsági ülésen hozott határozatot tanácsülésen a tanácstagság elé terjesztették. Kenesei Sándor vb.-elnök elvtárs ezen a tanácsülésen felkérte a ta­nácstagokat, hogy segítsenek a vég­rehajtó bizottságnak a kulákok el­leni harcban. Maguk is járuljanak hozzá, hogy az apostagi kulákok pontosan fizessék adójukat, mert különben a község adóügyi tervének teljesítése forog kockán. A tanács­tagok egy része azonnal csatlakozott a felhíváshoz, a kisebbik része azon­ban nem. Ugyanakkor a tanács­ülést követő napokban az a hír ter­jedt el a községben: »Szegény kulá­kokat megint bántják ...« Mivel a 48 apostagi kuláknak számos rokona él a községben, ezek hamarosan el­érték, hogy a község lakói közül so­kan sajnálni kezdték őket. De nem sokáig, mert a végrehajtó bizottság lerántotta a leplet a »sajnálatra mél­tó« kulákokról. A végrehajtó bizott­ság elnöke és titkára fáradságot nem kímélve kereste fel a kulák­­házakat, felkutatták az eldugott ter­ményeket és helyszíni elszámoltatá­sokat végeztek. A KÖZSÉG JÓ HÍRNEVÉÉRT Amikor a tanácstagok és a község lakói látták, hogy a kulákok a jó termés ellenére sem fizetnek adót, és ezzel a község jó hírnevét rontják — az egész tanácstagság elfogadta a vb. javaslatát. Ötvös József, Városi József­né, Katona László, Alföldi La­jos és a többi tanácstag jó munká­jának is köszönhető, hogy Bognár kulákoknál 13 hektoliter bort talált az elszámoltató bizottság, Roczik Sándor és Szöllősi János kulákok pedig kifizették adóhátralékukat és teljesítették beadásukat. Sőt, akadt olyan kulák is, aki rendezte 30 ezer forintos adóhátralékát. Ezek után nemcsak a tanácstagság, hanem az egész község tudomására jutott, hogy a kulákoknak van pénzük, fi­zetni is tudnának , ha akarnának. Nem is sajnálják többé az aposta­­giak a nem fizető kulákot, hanem, azt követelik, hogy hajtsák be tőlük is a kötelezettségeket. Ma már gya­kori eset, hogy ha egy-egy adóhátra­lékos kulák megy az utcán, a ta­nácstagok, sőt még a község lakói is rászólnak: »Mikor akarja kifizetni tartozását?« Egyszóval: meglett az eredménye a végrehajtó bizottság és a tanács­tagság közös munkájának. A 48 ku­­lákból ma már csak négy van olyan, aki nem teljesítette adó- és beadási kötelezettségét. De a végrehajtó bi­zottság ebbe sem nyugodott bele. Az augusztusi vb.-ülésen határozatot hoztak, hogy a nem fizető kulákok házait elárverezik. Ezt bejelentet­ték a járási tanácsnak és a község lakóinak is. Azóta még sem a járás, sem a megye nem engedélyezte az árverezést, bár igaz, hogy az elmúlt napokban Győri Ödön, a dunavecsei járási tanács vb. pénzügyi osztály­­vezetője megígérte: »egy-két hónap« múlva lehet majd árverezni. KULAK-FURFANG Csak azt nem értjük, miért kell húzni-halasztani az időt, amikor Füstös Antalné, Bognár Lajos, Sza­bados Sándorné kulákok már így is elhíresztelték a községben, hogy »a vb. hiába csinál akármit, tőlük ugyan nem lehet elvenni a házat«. Füstös Antalné például 58 389 forint adóval tartozik és arra hivatakozik, hogy »nem tudja miből megfizetni«. De a lányának ezerforintos ruhákat, drága cipőket vásárol, konyhájukat most rakatták körül csempével, ami szintén néhány ezer forintba került, és 6000 forintos konyhabútort is vá­sároltak. Füstös Antalné egyik pártfogója, Ötvös Lajos tanácstag, aki ott lakik nála! Ha Balogh István adóügyi megbízott le akarja foglalni a világvevő rádiót, vagy a baromfit, akkor Ötvös Lajos tanácstag a ma­gáénak vallja a lefoglalandó tárgya­kat. Az egyik szakadt, régi könyv­ben, amely a sublót alsó fiókjában lapított­a, 3000 forintot talált az adóügyi megbízott. Füstös Antalné tehát mindent elkövet, hogy ki­játssza a törvényt és félrevezesse a vb-t. Szabados Sándor kuláknak négy szép lova van és gyönyörű háza. Na­gyon jól él, csak éppen adót nem akar fizetni. A végrehajtó bizottság a járás segítsége nélkül sem a lo­vait, sem a házát nem tudja az adó­hátralék fejében értékesíteni. A ház árverezéséhez még nem kaptak en­gedélyt, a lovakat viszont nem tud­ják eladni. Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy a község végrehajtó bizottsága hatáskörén belül mindent elkövet, hogy ezt a négy kulákot is megfé­kezze és rákényszerítse az állam iránti kötelezettségek teljesítésére. Ha azonban a megyei és járási ta­nács vb-ja nem segít sürgősen az apostagi végrehajtó bizottságnak, akkor ezek a kulákok tovább élik világukat és rombolják a községi ta­nács tekintélyét. Az apostagi végrehajtó bizottság és a tanácstagság jó munkája azt bizonyítja: ahol fáradságot nem ismerő, szívós politikai harcot folytatnak és ha kell, erős kézzel, a törvény erejével nyúlnak a kulákokhoz, ott lehet eredményt elérni — ott a kulák is tiszteletben tartja népi alkuünk vényeit. A szabolcsi gyümölcstermelők értekezlete A Szabolcs-Szatmár megyei ta­nács, valamint a TTIT és a Hazafias Népfront megyei bizottsága gyü­mölcstermelési nagyaktíva-értekezle­­tet és gyümölcskiállítást tartott Nyíregyházán. Westsik Vilmos Kossuth-díjas tudományos kutató bevezetőjében elmondotta, hogy 50 esztendeje ismeri a szabolcsi dolgozó parasztok gyümölcstermelő munká­ját, de olyan igyekezetét, mint az elmúlt gazdasági évben, még soha­sem tapasztalt. Nagy Sándor, a me­gye kertészeti felügyelője elmondot­ta, hogy a megyében az elmúlt ősz folyamán négyszer annyi műtrágya és ötször annyi permetezőszer fogyott el, mint az előző tíz év átlagában és az idén az ápolási munk­át min­denütt gondosan végezték. 150 ter­melőszövetkezet és 5000 dolgozó pa­raszt teljesítette a holdankénti 100 mázsás almatermésre tett vállalását. A megyéből 7000 vagon almát szállí­tottak a hazai piacokra és külföldre. Ezután a gyümöstelepítési tervet ismertette. A jelenlegi 4000-rel szem­ben öt év múlva már 60 000 kataszt­­rális hold gyümölcsös lesz Szabolcs- Szatmárban. Molnár Jenő, a megyei tanács vb­­elnökhelyettese a megyei igazgató­ság jutalmaként hat termelőszövet­kezetnek serleget, 13-nak kerti szer­számokat, négy dolgozó parasztnak pedig pénzjutalmat adott. Az értekez­let részvevői ezután megtekintették a szabolcsi téli alma ki­állítást.

Next