Tanácsok Lapja, 1957 (8. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-12 / 1. szám
Mit szeretnénk ú jságot útnak indítani, új, nemes gondolatokkal gazdagítani az olvasót, annyi, mint tele reményekkel családot alapítani, s ennek a családnak minden örömét, gondját és baját ismerni. Ugyanakkor Petőfi Sándor szavai is eszünkbe jutnak: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz.” A népi demokráciához, a szocializmushoz hű újságírók szavával köszöntjük ez alkalommal is olvasóinkat, barátainkat, újakat és régieket egyaránt. Reméljük, a lap cikkeiből világosan látni fogják, hogy egy új élet mezsgyéjéről indulunk most el. Lapunkat olvasva is mindenkinek éreznie kell, hogy a kormány eltökélt szándéka: szilárd, biztonságos, nyugodt és emberséges légkörben kivirágoztatni a szocialista demokráciát. Ennek azonban csak egyetlen útja van: ha most, amikor a jelenben építjük a jövőt és elítéljük a Rákosi—Gerő klikk káros, a néptől elszakadt vezetési módszereit, leszámolunk az ellenforradalmi mesterkedésekkel is, szétverjük és megfosztjuk őket minden bázisuktól. A szocialista demokrácia megteremtésének, felvirágoztatásának egyetlen útja, ha kiüldözzük az ellenforradalom kalózainak megtépett hajóit az általuk felzavart vizekről. Ezzel egyidőben állami életünk demokratizmusának kibontakozása is napról napra újabb eredményekkel büszkélkedhet. Nehéz anyagi helyzetünktől függetlenül már eddig is nagy országos jelentőségű, az egész dolgozó népet örömmel eltöltő rendeletek és intézkedések láttak napvilágot. Fellélegzett a falu a begyűjtés megszüntetésére, a föld adás-vételének, használatának új szabályozására. Nem igyekszik már megszabadulni a földtől s a jószágtól a paraszt. A földnek ezer éves szeretetét állítja vissza a kormány, amikor elhatárolja magát a Rákosi-klikk élettől elszakadt falusi politikájától. Lapunkban az életet akarjuk az olvasó elé vetíteni, reális, a fejlődő szocialista életet, amely elé a jövőben nem vethet gátat semmiféle ellenséges fondorlat. A tanácsokról írunk, egyszerű emberekről, közkatonákról, akik a nép államában nőttek fel, akik hivatásérzettel intézik községük, városuk ügyeit, orvosolják a lakosság panaszait, Írni fogunk azonban majd olyan emberekről is, akik visszaélnek a nép bizalmával, akik látszateredményekre törekszenek és elkorcsosult magatartásukkal rossz színben akarják feltüntetni a párt, a kormány színtiszta szándékát. Bárki legyen is az, nem leszünk restek, hogy dolgait a nyilvánosság előtt megbélyegezzük. Lapunkban megkétszerezett figyelemmel fogunk ügyelni népi államunk törvényeire és ezzel a falu és város nyugalmára. Vigyázunk az olvasóra, aki őszinte hangon, bátran ír majd nekünk — nehogy újból kísérthessen a múlt és újabb kiskirályok akadhassanak, akik a torkukra próbálnák forrasztani a szót. Jó szándékkal, őszinte, világos szavakkal akarjuk megértetni minden olvasóval — legyen az vezető, tanácstag vagy tanácsi dolgozó —, az életszínvonal emelésében, amelyet a kormány a lehető legkomolyabban vesz, döntő szerep jut a tanácsoknak. Ez állami feladat, tehát nem mindegy, hogy az államhatalom és államigazgatás helyi szervei hogyan dolgoznak a jövőben és ami a leglényegesebb: milyen a viszonyuk a lakossággal? A kormány meghirdette a főbb tennivalókat. A program minden egyes pontja egy új, szilárd híd alapjait teremti meg a lakosság és a tanácsok között. Most, amikor hosszú hallgatás után ismét köszöntjük olvasóinkat, azzal indítjuk útnak ez évi első lapszámunkat: szeretnénk, ha minden szavunk, mondatunk egy-egy erős szegecs lenne e híd hatalmas építményében. Miféle ésszerűsítés ez ? I s csak helyeselhető ésszerűsítés során egyes tanácsokajános olyan intézkedéseket is hoznak, amelyeket a legnaígyobb jóindulattal sem lehet ésszerűnek mondani. Több megyében, így például Zalában és Baranyában könyvtárosokat váltanak le, helyükre aztán nem egyszer minden szakképzet-séget nélkülöző vagy éppen hiányos képzettséggel rendelkezni embereket tesznek. .Szigetváron például, úgy tudjuk, az eddigi begyűjtési elo-sportvezető lett a járási könyvtár vezetője, Mohácson ugyan*csak könyvtárosi tanfolyamot nem végzett tölti be ezt a posztot a régi könyvtáros elküldése óta. Nem a leváltott régi könyvtárosi védelmében írjuk ezeket a sorokat, hiszen nem tudjuk, milyen, dleg helyes meggondolások tették szükségessé menesztésüket. Hanem annak érdekében, hogy ne tegyenek helyükre olyanokat, akik nem értenek a könyvtárakhoz. Az ésszerűsítés nem ötletszerű áthelyezést, egyszerű embercserét jelent, hanem többek között és elsősorban annak az elvnek a védelmét, hogy megfelelő ember kerüljön a megfelelő helyre. Ezt pedig sehmiiképpen sem szolgálhatjuk azzal, ha a leváltottat olyannal cseréljük fel, aki nem ért ahhoz, amit csinálnia kell. *• Még ma is akadnak kételkedők, akik a gyűlölt begyűjtési rendszer megszüntetését csak afféle mézesmadzagnak tekintik, melyet most elhúztak a parasztság szája előtt. A tamáskodók zöme nem rosszindulatból beszél így, hanem a messze és a közelmúlt mélységesen keserű tapasztalatai alapján. Igaz, emberileg érthető az aggályoskodás, ténybelileg azonban már annál kevésbé. Legkiválóbb szakemberek, állami és szövetkezeti vezetők az utolsó simításokat végzik már azon a széleskörű és tudományos felmérésen nyugvó tervezeten, melynek alapján rövid időn belül kiépül a mezőgazdasági cikkek felvásárlásának és értékesítésének új, egészséges rendszere. A közeljövőben megvalósulásra kerülő tervezet természetesen azon alapul, hogy a parasztság teljesen szabadon rendelkezzék termelvényeivel, melyeket egyaránt eladhat az állami, szövetkezeti vagy magánkereskedelemnek, gazdatársának vagy bármely fogyasztónak — szabadpiaci Az állami vállalatok csak olyan helyeken végzik közvetlenül a felvásárlást, ahol nagyobb befogadóképességű állami raktár van. Szó van arról is hogy a malmok — bele ■ hóképességüktől függően — szintén vásárolhatnának gabonaféléket. Ezt az elgondolást nagyon szerencsésnek tartjuk, mivel a termelők így is felkeresik a malmokat és így az eladásra szánt termény beszállítása nem igényel külön fuvart. Ugyanakkor a közellátás céljaira őrölt gabona a malmok raktárában mindjárt rendelkezésre is állana. Talánfelesleges említeni, hogy rzvi- iven megtakarítást jelentene ez. S ha már itt tartunk, hadd mondjuk el azt is, hogy több százmillió forintra rúg az az összeg, amelyet a begyűjtési hivatalok megszüntetése és a vállalatok átszervezése révén megtakarítunk. A felvásárlás állami szerveiként minden megyeszékhelyen termény-, bor-, állatforgalmi és tejipari vállalatok működnek majd, amelyek — mint már említettük — csak néhány helyen végeznek közvetlenül felvásárlást. A községek túlnyomó többségében az állami vállalatok bizományosaik útján végzik ezt a munkát. Kik lesznek a bizományosok? Elsősorban a földművesszövetkezetek, amelyek eddig is szoros, bár egyoldalú (csupán eladói) kapcsolatban álltak a parasztsággal. Most, a felvásárlás során egészséges, kétoldalú összeköttetésbe kerülnek velük. A földművesszövetkezetek a vállalatok által megadott és a szabadpiac szerinti limitált árakon vásárolják fel a különböző cikkeket. A szövetkezetek felvásárló tevékenységével megoldódik a raktárkérdés is. A községek és városok túlnyomó részében az állami vállalatok — ahol nem maguk végzik a felvásárlást — átadják raktáraikat a földművesszövetkezeteknek, amelyek ily módon — sajá tárolóhelyiségeiket is felhasználva — az eddigieknél öszszehasonlíthatatlanul jobbak raktározhatják majd a termelnyékét. Nem lesz tehát a jövőben megdohosodott gabona és szabadban tárolt, eső vert kukorica. Érdemes megemlíteni, hogy a szövetkezetnek tisztességes haszna is lesz a felvásárlásból, amellyel növelheti beruházási alapját (például új üzemágakat létesíthet), míg a jövedelem másik része nyereségvisszatérítés formájában visszakerül a parasztsághoz. A szövetkezetek termelési szerződéseket ,és kötnek a tsz-ekkel és a gazdákkal, ezek alapján az eddigieknél jóval nagyóbb összegű előlegeket folyósíthatnak. A magánkereskedők a felvásárlásban szintén komoly — bár a szocialista szektornál lényegesen kisebb — szerephez jutnak. Néhány kisebb községben, ahol nincs földművesszövetkezet, az állami vállalatok bizományosaiként gabonát és más cikkeket is vásárolhatnak. Szerepük lesz továbbá a helyi adás-vétel lebonyolításában. Gondoljunk csak az úgynevezett falusi ellátatlanokra (iparosokra, alkalmazottakra stb.), akik számára az állami készletekből — sokszor több száz kilométeres szállítás után — biztosítottuk az élelmicikkeket. Nem beszélve az állattartáshoz szükséges takarmányokról, amelyeket, a különféle korlátozások miatt, sokszor egyáltalán vagy alig vásárolhattak meg. A magánkereskedelemhez tartozik a falusi hentesek tevékenysége is, akik természetesen szintén szabadon vásárolhatják meg az általuk kimérendő állatokat, bizonyos keretek között. Az árak kialakulásában elsődleges tényező a termelvények önköltsége — és a tisztességes haszon —, másodsorban az állami kereskedelem fogyasztói árai, harmadsorban pedig a világpiacon kialakult árak. A helyes árpolitika lesz az a lendítő erő, amely által mezőgazdaságunk — táji, éghajlati és egyéb adottságainak megfelelően — egyre inkább a belterjesség irányába fejlődik. Értesülésünk szerint illetékes tényezők számolnak azzal, hogy gabonavetésterületünk némileg csökkenni fog. Emiatt gabonát kell majd importálnunk. Mivel azonban számos, a világpiacon is keresett új cikket tudunk ezután exportálni az eddigieknél jóval nagyobb mennyiségben és sokkal jobb minőségben, lényegében külkereskedelmi mérlegünk sokkal kedvezőbben alakulhat a jelenleginél. Ezzel egyidejűleg pedig gazdagabb lesz a belső piac választéka is, olcsóbbodnak az árak és nő a parasztság jövedelme. A rossz emlékű begyűjtési rendszer és az ezzel járó ezernyi megkötöttség felszámolásáról a kormány kemény béklyótól szabadította meg a magyar falu dolgos földművelő népét, mely végre derekát kiegyenesítve, szíves-lélekkel művelheti azt a földet, amelyet annyira szeret és amelyért a múltban annyi vért, verejtéket áldozott. .. , Kövesdi Ferenc A TARTALOMBÓL Mezőgazdasági ingatlanos« tulajdoni és használati viszonyainak rendezése (2. oldal) Húsz perc a kormány titkárságán (3. oldal)! Mikor, miről, hol jelent meg fontosabb rendelet (3. oldal) ! A hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó Kisipari Termelőszövetkezet kocsigyártó műhelyében készülnek az új szekerek. Képünkön Balogh Albert öreg mester kocsikereket szabályoz. (Magyar Foto felv.) Felemelték a legtöbb szerződéssel termelt növény átvételi árát A földművelésügyi miniszter most kiadott rendeletével szabályozta az 1956—57. gazdasági évben szerződéssel termelt vetőmagnak és egyéb terménynek állami átvételi árát. A vetőmagvak átvételi ára: Fehérhere-mag 100 kg-ként Angol perje-mag Szarvaskerep-mag A termelők továbbra is részesülnek az eddigi vetőmagvisszatérítésben így minden száz kilogramTM 08 százalék tisztaságra átszámított régi ár új ár 1600 forint 2600 forint 600 forint 1200 forint 1200 forint 1800 forint lucerna-, illetve vörösheremag után 20 kilogramm fémzárolt vetőmagra elővásárlási inga van a termelőnek nagykereskedelmi-, illetve fogyasztói áron.