Tanácsok Lapja, 1957 (8. évfolyam, 1-22. szám)

1957-02-12 / 1. szám

Hogyan rendezik Pest megyében a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni és használati viszonyait? Az ezzel kapcsolatos kor­mányhatározat a termelőszö­vetkezetek, az állami gazdasá­gok és az egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztok bizton­sága, zavartalan földművelése érdekében született. Módot ad arra, hogy orvosolni lehessen azokat a sérelmeket, amelye­ket a tagosítások, a földren­dezések, a közérdekű igénybe­vételek, vagy a tsz-tagság megszűnése közben elkövetett hibák okoztak a dolgozó pa­rasztságnak. A határozat a községi végrehajtó bizottságo­kat ruházza fel azzal a haza­eltérően más akcióktól, ezúttal az várható, hogy min­denfajta adminisztrációs veze­téssel szakítanak és valóságos segítséget fognak adni a közsé­gi végrehajtó bizottságoknak. Megalakult a megyei operatív bizottság és most alakul ugyanez a járásokban is. Eb­ben a bizottságban dolgozik majd a VB elnöke, az MSZMP képviselője, az ügyészség, a rendőrkapitány­ság vezetői és a mezőgazda­sági osztály vezetője. A me­gye vezetői már megbeszélték a járási elnökökkel és a mező­lommal, hogy eldöntsék, kik jogosultak és milyen mérték­ben a kártalanításra. Ugyan­akkor ebben a kormányhatá­rozatban az is benne van, hogy bárki szabadon haszon­bérbe, vagy részes művelésre adhatja földjét. Ahhoz, hogy a kormányhatározat célja sze­rint valóban a korábbi hibá­kat orvosolja és ne új sérel­mek okozója legyen, az kell, ho­gy a községi végrehajtó bi­zottságok alaposan ismerjék a kormányhatározatot és annak szellemében fogjanak a végre­hajtáshoz, gazdasági osztályvezetőkkel a végrehajtás sorrendjét és módszerét. Most ugyanaz a feladat vár a járási vezetők­re, hogy ők is tájékoztassák a községi VB-k elnökeit. Az előkészítéssel kapcsolatban azt is közölhetjük, hogy a me­gyei vezető földrendező a já­rási és városi földrendezőkkel és az ÁFTH megyei felügyelő­ségének vezetőivel és körzet­vezetőivel már megbeszélte a közös tennivalókat. Az előké­szítés utolsó állomása a vég­rehajtás megtervezése és a sorrend meghatározása. tásza. Az ilyen ügyek megmá­szására nem áll semmi a ren­deletben. Egyet tehet a pana­szos: perújrafelvételt kérhet a bíróságnál. GALGAMÁCSA Mit­­ csináljon a végrehajtó bizottság akkor, ha nincsen elég földje cserekártalanítás­ra? A rendelet kimondja, hogy a végrehajtó bizottságnak jo­gában áll csökkenteni az igé­nyeket. Ilyenkor elsősorban a kevesebb földdel rendelkező nagycsaládúakat kell kielégí­teni. Nem mindegy, hogy va­laki a 23. holdját kapja-e vissza, vagy a harmadikat. Végül is szeretnénk kihang­súlyozni: abban látjuk a he­lyes, igazságos végrehajtás zálogát, ha a végrehajtó bi­zottság a lakosság tapasztala­tainak meghallgatásával, a falu népének tevékeny köz­reműködésével valósítja meg a kormányhatározatot. S. T. Hogyan készíti elő a munkát a Pest megyei tanács ? Mit kérdeznek a községek és milyen választ ad a rendelet ? GALGAHÉVIZ Miből kártalanítják azokat, akik a tagosítás során vagy nem kaptak csereingatlant, vagy nem annyit, amennyi járt volna nekik? Általában az állami tarta­­lékföldekből. Egyre azonban vigyázni kell. Csak szétszórt földekből szabad kártalaníta­ni egyéni gazdákat A 25 ka­taszteri holdnál nagyobb, egytagban fekvő szántót meg­bontani nem szabad. Ilyen egytagú földet csak termelő­szövetkezet és állami gazda­ság, illetve társulás részére lehet kiadni. Abban az eset­ben, ha szocialista szektor nem igényli az egytagú földet, akkor a tanács kishaszonbér­­letbe kiadhatja azt. Ebben az esetben a bérlet időtartama egy év. VERSEG Azt kérdezik a vérségiek, hogyan alkalmazható a ren­deletnek az a tétele, mely sze­rint egy hold szőlő, gyümöl­csös vagy erdő, öt kataszteri holdnak számít? Például úgy, hogyha vala­kinek van 23 kataszteri hold földje, az már nem vehet egy hold gyümölcsöst, mert akkor már 28 kataszteri hold tulajdonosa lenne, holott a határ, mint tudjuk ■— 25 hold. HÉVIZGYÖRK Nincsen tartalékföld, miből elégítsék ki e kártalanítást, illetve csereingatlant igénylő­ket­. Hévízgy­örkön tavaly 100— 120 kataszteri hold megművelt területnek nem ismerték a gazdáját. Ugyanakkor feltehe­tő, hogy van ott megművelet­len terület is gazdátlanul. Tessék, fogjon össze a falu­ népe és derítsék föl, hol van-­ nak ilyen területek. Abból az­tán tud osztani a végrehajtó­ bizottság, vagy kényszerha-­ szonbérlet útján hasznosíthat­: ja. " : ASZÓD Mit lehet tenni akkor, ha a­ telekkönyvezésből nem tűnik­ ki, hogy az egyéniek által ko­­­rábban felajánlott földet elfo­­­gadta-e az állam vagy sem? A megyei tanács mezőgaz-­ dasági osztályának határozata: a fontos. Ha elfogadták az in­­ gatlanfelajánlást, akkor a te­­­lekkönyvtől függetlenül jog- és hatályosnak kell tekinteni. A­ határozatról a községi tanács­ és az érdekelt fél, a Járásbí­­­róság pedig mint telekköny-­­­vi hatóság és az ÁFTH me­gyei felügyelősége is értesítést kapott. Most elég, ha ezek kö­zül egyet előveszünk. ACSÁD Valakitől elkobzott a bíró­ság tíz kataszteri hold földet. Ezt a földet csereingatlanként kiosztották az egyéni parasz­toknak. Most a rendelet híré­re a volt tulajdonos visszakö­veteli. A jogerős bírói ítélet alap­ján elkobzott földet jogosan használták fel cserekártalanít A TANÁCSOK LAPJA Nem kell már a járáshoz utazgatni , sok bosszúságtól szabadulnak meg az adófizetők Csak a községi adófizető polgár tudja igazán, mennyi bosszúságot, kényelmetlensé­get, utánjárást, s nem utolsó sorban fölösleges anyagi meg­terhelést jelentett, hogy az adóügyeket a múltban a járá­si tanácsnál intézték. Az adó­fizetők és a községi tanácsok régi sérelmét orvosolja most a kormány: újból a községekben intézik majd az adóügyeket. Nézzük meg, mi is a lényege tulajdonképpen az új rendel­kezésnek? A múltban az adófizetőknek — valahányszor egy-egy ese­dékes részletet kellett törlesz­­teniök — mindannyiszor pos­tán, csekken kellett befizet­­niök a pénzt. A befizetést igazoló postai szelvényt azután­­ be kellett mutatniok a községi tanácsnál, hogy ott a járási székhelyen kezelt adófőkönyv másodpéldányára bejegyezzék a törlesztést. Ezer és ezer pa­nasz tanúskodott arról, hogy a járásnál kezelt főkönyv, a pos­tai befizetés ilyetén való iga­zolása — egyáltalán ez a mód­szer — mennyi tévedésre, el­írásra vezetett. Arról nem is beszélve, hogy minden téve­dés, elírás vagy más jogos sé­relem egyet jelentett a nap­hosszakat tartó utazgatással, a panaszokat ugyanis csak a já­rási székhelyen tudták kivizs­gálni, hiszen ott tartották a fő­könyvek eredeti példányait. Ugyanakkor az ilyen panaszos ügyek sokasága hetekre is el­húzhatta a sérelmek orvoslá­sát. Hát még a kivetések körüli zavarok! Mindenki tudja, hogy az adófelügyelők „kiszállásai”, helyszíni terepszemléi nem szolgálhatták igazán a tényle­ges adóhelyzet megállapítását. De nem is lehetett a járási székhelyről megállapítani, hogy X. Y. gazdának, tulajdon - és jövedelemviszonyai után, mennyi adót kell fizetnie? Ez a körülményes és oly sok bajt okozó adórendszer meg­változik. A főkönyvek vissza­kerülnek a községekbe. Oda, ahová ezek tényleg valók. Itt kell majd a pénzt, is befizetni, kikapcsolva a postát és ezzel a már említett zavarokat. Ugyancsak a községek intézik majd az adókivetést is. Ilyen rendszer mellett bármelyik ál­lampolgár könnyen, fáradság nélkül megtalálhatja az eset­leges hibák forrását é­s a té­vedést a helyszínen, a község­ben korrigáltathatja. A kiveté­sek leadása is sok bosszúságtól kíméli meg az adózókat. Hiszen a községben valóban tudják majd, hogy ennek vagy annak a gazdának — már csak hoz­závetőlegesen is — ennyi vagy annyi lehet az adója. Az új adóügyi rendszer fe­leslegessé tesz egy csomó pa­pírt és kiküszöböli a párhuza­mosságokat. Természetesen az adófőkönyvek visszakerülése a községekbe bizonyos létszám­­emelkedéssel is jár, hiszen a jövőben minden községbe kell egy-két „adóügyes”. De az in­tézkedés, a kormányrendelet mégis széles körben fog örö­met kelteni, hiszen százezreket ment meg a sok utánjárástól, írásmunkától — egyszóval a fáradságtól, bosszúságtól. Az 1957. évi adókivetést már­ a községekben végzik a február végéig beérkező adóbevallási­­ ívek alapján. * KÉT NAP EGY JÁRÁSBAN A fehérvári járás dolgozó parasztsága szívvel-lélekkel készül a tavaszi munkái** Fejér megye­ központi járá­sába látogattunk el, hogy meg­nézzük, hogyan készülnek a tavaszi munkára. Martonvásáron találomra nyitottunk be egy üdítően tisz­ta portára. Varga István hét­holdas gazda fogad bennün­ket. Etetés közben zavarjuk, de nem tesz semmit — mon­dotta —, mindjárt végez. Egész kis falkára való süldőhad to­lakszik a vájak körül a tiszta él, tiszta előterében. — Egyedül vagyok, felesé­gem beteg — mondja, miköz­ben úja­bb vödör gőzölgő mos­lékkal csillapítja az örökké éhes jószágok hatalmas étvá­gyát. Az istállóban egy pár izmos, jól telelt ló, két tehén, két nö­vendékjószág ropogtatja, zör­geti a takarmányt. — Érdemes, most már érde­mes foglalkozni a jószággal. Még csak alig néhány hete született meg a begyűjtést el­­törlő kormányrendelet, de a hatása máris mutatkozik — mondja, miközben betessékel bennünket a tiszta szobába. —­ Most már nem az lesz a gondunk, hogyan hizlaljuk fel az előírt 126 kilóra a többször éhes, mint jóllakott sertésün­ket, hanem az, hogy két-három mázsásokat állítsunk elő. Az­tán nem is egyet. No meg a tej! Itt van ez a nagy község. Higgyék el, sok­szor mi magunk szégyelltük, hogy összesen 2000—3000 liter tejet tudtunk beszolgáltatni, tunk be 84-es fajsúlyú búzát. Vetni is ezzel fogunk, majd meglátjuk a hasznát. * Nadap községben Kelbach Ferenc kilencholdas gazdához tértünk be. 54 éves ember, fiával közösen gazdálkodik. Éppen a rádiót hallgatja, ami­kor belépünk hozzájuk. „Tiszteletben kell tartani a családi munkán alapuló föld­magántulajdont.” — Hát ez az, látják! Ez az, amit hallani szeretnénk. — Hogy máskor is hallottuk — felel kétkedő menye kriti­kájára —, persze, hogy hallot­tuk. De most más is van. Gon­dolják csak el, mennyire aka­dályozott bennünket az őszi és a tavaszi munkában a be­szolgáltatás. Napokat, ha nem heteket töltöttünk el a haszon­talan ácsorgással. Most csak a munka a gondunk, a tavaszi. A gyerek most is a kovácsnál van, kiverik az ekevasat, meg­szorítják a ráfot, felverik a patkót, aztán, ha nyílik az idő, nekiindulunk a munkának ..­­. * 14 Vajda János holdas seregélyesi gazda Bácsú a minmink otthontól A­z ember életében hamar múlnak a napok, a hetekre a hónapok, az évekre évtizedek rakódnak. S egyszer csak kénytelenek völgyünk észrevenni, hogy a kérlelhetet­len természet egyre többször kezd „közbeszólni”. Lassúb­bak lesznek a lépések és az állandó fáradtság csakhamar ólomsúllyal nehezedik az egész szervezetre. Tegnap talán még kettesével vettük a lépcsőket, ma már lépcsőfokon­ként is felgyorsul a szív üteme. Nehezebb a légzés, s min­den m­ozdulat fárasztóbb, mint azelőtt. Az ember nem szívesen veszi tudomásul az ilyesmit. Nem szívesen ismeri el, hogy átlépte az öregkor küszö­bét, s hogy a rendszeres munka helyett végre is más idő­beosztást kell csinálni. Életem folyamán nem egyszer ta­pasztaltam, hogy az ember sok mindent elvisel könny nél­kül, csak akkor szorítja össze az elérzékenyülés, ha saj­nálják. Sajnálni azonban csak azt tudjuk, akit szeretünk. Ezért sajnáljuk mi is azokat a becsületben megőszült, idős munkatársakat, akik most vesznek búcsút hivataluktól. Azon az estén, amikor a Bács-Kiskun megyei tanács 14 idős, nyug­díjbavonu­lt munkatársától elbúcsúztunk, s megszorítottuk kezüket, a mi szemünk is megnedvesedett. Megértettük, milyen nehéz búcsút venni a munkahelytől,­­ barátoktól, évtizedek kedves emlékeitől, második ottho­nunktól, ahol életünk nagy részét leéltük... Ezek az emlékek azonban továbbra is élnek a munka­társak és a vezetők szívében. A nyugdíjba vonult, becsü­letben megőszint dolgozókról a mi lapunk sem fog elfe­ledkezni: barátok maradunk továbbra is. Egyelőre pedig nyugodt pihenést és jó egészséget kívánunk kedves, idős barátainknak. Perlai Rezső Gyógyfürdő-várossá fejlesztik Gyulát Gyulán — ahol a török hó­doltság koraiban híres fürdő volt — széleskörű társadalmi mozgalom indult nagyobb gyógyfürdő létesítésére. A ta­nács, a Hazafias Népfront, a különböző társadalmi szervek tagjaiból és kórházi orvosok­ból 22 tagú bizottságot alakí­tottak. A tervek szerint a vár-i­r­rosfejlesztési alapból és gyűj­tésből fedezik a költségek nagy részét. A város festői ré­szén, az ősrégi vár közelében fekvő kastélykertben már meg­levő fürdőnél fúratást kezde­nek és parkosítják a történelmi nevezetességű Erkel-kertet. ­ Emlékezzenek rá, mit mon- I dók: ha így marad a világ so­♦ ra, 10—15 ezer liter tejen , alább nem t adjuk. Nem is 5 olyan régen akár ingyen is , odaadtam volna a szép üsző- s borjúmat. Ma? Nincs az a va­­­­gyon, amiért odaadnám! ! — A tavaszi felkészülés? »Abban sincs hiba. Ha tudtunk Г dolgozni az október 23-a utáni ►keserves napokban — mert » akikor is dolgoztunk — hogyne »dolgoznánk ma? Az én gon­ 5 dom sem az lesz most, hogyan »keressem meg fuvarozással az »állatok takarmányát, hanem­­az, hogy az eddig fuvarral­­ hajszolt lovaimat, hogyan­­ használjam ki a jobb földmun­­­­ka érdekében. » — Milyen a munkakedvem? i Erre csak azt mondhatom,­­ hogy olyan, amilyen még soha­­sem volt. A kisparasztság ér- rdekében megjelenő kormány­­­­intézkedések nagyon fellelke- I sítettek bennünket. I — Rémhírek? Ezek aztán ► vannak, mégpedig csőstül... I — Hogy miket beszélnek? I Hát, hogy visszajön a begyűj­­t­­és, meg ilyesmit. De mi nem , nekik hiszünk, hanem a kor­­­mánynak. Hisszük, hogy ezt­­ nem teszik meg velünk. De ne­m is tegyék. Ha csak annyi jót­­kapunk, amennyit az utóbbi­­hónapokban kaptunk, meg­­fogják látni, mi lesz itt az­­idén. Nem is kell hozzá várni, csak karácsonyig. Lesz itt any­­nyi és olyan hízó, hogy csak győzzék átvenni. — Főgondunk a tavaszi munka. Felszerelésünk rend­ben van, a tárgyam megvan, a gépállomással a szerződést megkötöttük. Nyugodtan meg­írhatják, felkészültünk a jó munkára és azon leszünk, hogy amennyire lehet, tavasz­­szal az őszi hibákat is helyre­pofozzuk. Vetőmag gondunk nincs. Sokadmagammal ad­Seregélyesen vajda János 14 holdas gazdától kérdeztük meg, hogyan készül fel a ta­vaszra. Ő is a kötelező beszolgálta­tás megszüntetésének áldásos hatásáról beszél, ugyancsak olyan értelemben, hogy a sok elkótyavetyélt időt most mun­kára fordíthatja. — Nálam, de ahogy nézem, gazdatársaimnál sincs akadá­lya a jó tavaszi előkészítés­nek. Amíg az idő engedte, trágyáztunk, ha ismét megen­gedi, folytatjuk ott, ahol abba­hagytuk. A gépállomás­ szer­ződést igencsak mindannyian megkötöttük. Vetőmagunk van, a csávázáshoz is minden megvan. — Az igásjószágok jó erőben vannak. A terménynélküli idők gyengeségeit, különösen a csontlágyulást kiheverték. Az őszi vetést mi sem fejeztük be száz százalékosan, de tavasszal bepótoljuk. Nyugodtan meg­írhatják, hogy Seregélyesen, egy talpalatnyi föld nem sok, de annyi sem marad művelet­lenül. •­ Bajok? Hát vannak, van­nak. Például az építkezésnél. A család nő, a ház kicsi. Tol­dani kellene hozzá. Tetőszerke­zet, cserép kellene főképpen. Tudjuk, hogy első a bajba jutott főváros, de ha azt rend­behozták,, gondoljanak ránk is. Terveink? Azok is vannak. Szeretném megalapozni a jobb állattenyésztést. Már most ta­vasszal egy hold tiszta lucer­nát vetek el, ezenfelül két hold baltacint búzába. Harmadma­­gammal dolgozom, jó erőben vagyunk mind a hárman. Nem lesz itt semmi hiba. — Kérésünk? Az a kéré­sünk a kormányhoz, hogy ami jó, azt hagyja meg, ami rossz, azt vesse el. A többit bízza ránk . . . LESZ MÉG HÍRES Vihar esetén nagyobb nyo­más éri a dúslambú, sudár­­törzsű óriás fát, mint a kis bokrot. S mivel falvainkban is viharosak voltak az elmúlt he­tek és mert a kunhegyesi Vörös Október a termelőszövetkeze­ti mozgalom „faóriásai“ közé tartozott, jogos kíváncsisággal érdeklődtünk Szabó Miklós elnöktől: mi lett a Kunság egyik legnagyobb, legismer­tebb termelőszövetkezetével? — Október végén,­­ november elején nagyon forró volt ná­lunk is a hangulat — mon­dotta Szabó elvtárs. — Sok­szor száz-százötven tag is volt a tsz-irodában és azon vitat­koztunk, hogy mi legyen a közös vagyon további sorsa: feloszoljunk-e, vagy sem? A szócsaták mind hevesebbek lettek, s a végén már a közös állatállománynyal sem törődtünk kellően. Megmondom őszintén: mi, a vezetők sem gondoltunk rá, mert minden erőnket arra fordítottuk, hogy lecsillapít­sák a felzaklatott kedélyeket. Az egyik napon azonban mégis kiragadták Szabó Mik­lóst az irodából. Üzenetet ka­pott, hogy feltétlenül menjen ki a központi majorba. Ami­kor kiment, közölték vele, hogy a szövetkezet mintegy 40 tagja elhatározta: történ­jék bármi, ők végsőkig hűek maradnak a közös gazdálkodáshoz. Tartottak is egy gyűlést, ahol kijelentették, hogy azonnal gondozásba veszik a közös ál­latokat és megvédik a szövet­kezeti vagyont. Bátor, szívből jövő helytállásukat látva, csakhamar többen is csatla­koztak hozzájuk és a szövet­kezetnek ma már 220 tagja van. — És mi lett a többi tisz­ta­ggal? — Körülbelül 460-an beje­lentették kilépési szándéku­kat — hangzott a válasz. — A nagy tábláikat azonban mégsem aprózzuk fel. A kilé­pett tagok többsége ugyanis négy I. típusú termelőszövet­kezeti csoportot alakított. Egyik legnagyobb gon­dunk most az, hogy elszámoljunk a kilépőkkel. A közös épületek jó része nálunk marad és megtartunk magunknak 2000 hold földet is. Most éppen azon gondolkozunk, hogy pénzt szerzünk az októberben teljesített munkaegységek ki­fizetésére. Elsősorban a kilé­pőkkel szembeni kötelezettsé­get akarjuk rendezni. Kifizet­jük nekik, ami jár, de az igaz­sághoz híven megköveteljük azt is, amivel nekünk tartoz­nak.­­Így például megkérjük tőlük a visszaadott föld gép­állomási munkadíját és a ve­tőmag árát is. Bizakodásról, eltökélt győz­­niakarásról tanúskodik a kunhegyesi Vörös Október Tsz megmaradt tagjainak munkája, véleménye. Látszik, hogy a tsz mostani tagjai hisznek a szövetkezet jö­vőjében, jobb életet akarnak és el is érik céljukat. Lesz még újra híres ez a tsz! Mert, ha az ok­tóberi vihar meg is tépázta ennek az óriás fának a koro­náját, a tsz megmaradt, mert erős volt a törzse és több mint 200 tagja szívében mély gyö­kereket eresztett a szövetke­zés vágya. K. M.­ ­ kunhegyesi Vörös Október 11

Next