Tanácsok Lapja, 1957 (8. évfolyam, 1-22. szám)

1957-11-12 / 19. szám

VIII. ÉVFOLYAM. M­a egy éve még nehéz, zi­lált helyzetben volt az ország: a fegyveres ellenforra­dalom már vereséget szenve­dett, de az októberi napok za­varos hullámai még nem ültek el. Budapesten tátongó falak, romok, leszakadt villanyveze­tékek, felszaggatott utcaköve­zet, kiégett autóroncsok és az utcákon ide-oda áramló fel­­zaklatott tömeg, az üzemek sztrájkoltak, a központi szer­vek még nem ébredtek fel aléltságukból... De vidéken a választott ve­zetők és az apparátus javaré­sze már dolgozott. Többségük­ben az október végi nehéz na­pokban is igyekeztek helytáll­ni és tartaini a frontot, amíg lehetett, s ha november első napjaiban el is kellett­­hagy­­niuk a tanácsházát, november 4-e után visszatértek és is­mét munkához láttak. A megyei és a városi taná­csoknál volt a legnagyobb a sürgölődés: az ellátást, a ke­reskedelmet szervezték, gon­doskodtak arról, hogy ne le­gyen fennakadás a kenyér- és élelmiszerellátásban, igyekez­tek megindítani az üzemekben a munkát és valóban, először a tanácsi vállalatok kezdtek termelni. Minisztériumi irányí­tás hiányában a nem tanácsi irányítás alá tartozó vállala­tok és intézmények is a taná­csokhoz fordultak irányításért és segítség­ért. Próbakő volt ez a válságos és tragikus időszak, mely alatt bebizonyosodott, hogy az appa­rátus és a választott vezetők többsége hűséges katonája a népi hatalomnak. S hogy még jobban felocsúdtak, bebizonyo­sodott az is, hogy képesek ön­állóan cselekedni és szervezni, felsőbb mankó, agyononstruá­­lás és agyonszabályozás nél­kül is. A­ztán jött a konszolidáció: januárban-februárban már jó néhány helyen a választott testületek is magukhoz tér­tek, lassan kezdett alkotmá­nyos mederbe terelődni az élet: a tanácsok ismét üléseztek, ha­tároztak. Április-májusban megkezdődtek a választások a megüresedett tanácstagi he­lyekre. Az apparátus pedig — egyéb feladatain kívül — sike­resen birkózott meg a föld­rendezés bonyolult és nehéz munkájával. A Politikai Bi­zottság nagyjelentőségű hatá­rozata a tanácsok pártirányí­tásáról hathatós segítséget nyújtott ahhoz, hogy a taná­csokban és az apparátusban dolgozó kommunisták min­denütt újult támadásra indul­janak a revizionista nézetek ellen. Ezek a nézetek min­denekelőtt abban nyilvánultak meg, hogy teljesen magukra hagyják a kollektív gazdasá­gokat és zűrzavart idézzenek elő a bérvonalon. Talán ezek után azt mond­hatjuk, hogy mindezzel vissza­zökkentünk a régi kerékvá­gásba? Semmiképpen sem! A „cik­cakk" politika, a huzavona idő­szaka lezárult az októberi ese­ményekkel. A tanácsok a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány megalakulásával műkö­désük, tevékenységük ú­j sza­kaszába léptek. Az intézkedé­sek egész sorát említhetnénk erre vonatkozóan, de most csak a legfontosabbakat említ­jük: megszűnt a besyűjtés, nincsen kötelező vetésterv, végre sikerült olyan létszám­­csökkentést végrehajtani az apparátusban, amelynek ered­ménye néhány hónap alatt nem foszlott semmivé, hanem tartósnak bizonyult, önmaguk­ban is jelentősek ezek az in­tézkedések, de összefüggésük­ben és következményükben új­­helyzetet teremtettek taná­csaink számára. M­iből is áll az ellenforra­dalmi események előtt az elnökök és a titkárok tevé­kenysége? Sok esetben csupán annyi­ból, hogy a tanácsülésen, a gazd­agy­ültben vagy kis egy­űlé­sen elmondotta: így és így áll a község a beadással, ezek és ezek a jól teljesítők, amazok pedig a rosszul teljesítőik, s milyen szégyen lesz, ha elma­radnak! Aztán arra járt rá, hogy időben kel vetni, kapál­ni stb.... S ha igyekvő és lel­kiismeretes ember volt, az el­maradókat személyesen is fel­kereste, hogy így vagy úgy rávegye őket a beadás teljesí­tésére ... S ehhez a tevékenységihez szorosan és elválaszthatatlanul hozzátartozott a helytelen és káros módszer: az ügyek adminisztratív „elintézése"­, az elnök és a titkár akaratának feltétlen érvényesítése. Így születtek a kiskirályok, a ba­­sásk­odó vezetők. Szervezték a gazdagyűlése­ket, a kisgyűléseket, a terme­lési bizottsági üléseket. Küld­ték a jelentéseket a tanács­ülésekről, az állandó bizott­sági ülésekről, a nép­front bizottság tanácskozásá­ról, a legeltetési bizottság meg­beszéléséről és így tovább... Mentek rózsaszínű jelentések a „szempontok leviteléről", a tömegkapcsolatok erősödéséről — de vallójában mindez csak „üresjárat“ volt: a gyűlések csilléit húzták-vomiták, csak éppen tartalommal felejtették el megtölteni. A rózsaszínű jelentések, a semmitmondó frázisok, az önmagáért való szervezge­­tések, a tartalmatlan, formasá­gok tartha tart tartok — ez ma már nyilvánvaló. Nyilvánvaló­vá vált, hogy az ilyesféle dol­gok olyan mellékvágányra ve­zetnek, amelyen nem érhetünk­ el a szocializmushoz, hogy­­ ezen a vágányon nincs tovább,­­ ettől az emberek megcsömör­­löttek. Ezek maradványai el­len is a legélesebb küzdelmet­­ kell folytatnunk.­­ Azt is láthattuk, tapasztal­hattuk, hogy az egyszerű, mes-­­ terhéletlen szavaknak, a csin-­i nadrattát kerülő hétköznapi­, tetteknek milyen nagy a von-­­zóereje. Ez az, amit követni,­ kell, ez az a magatartás és jó módszer, amelyet az új helyzet­­ megkövetel, így lehet meg-­­nyerni a tömegeket és együtt­ haladni velük. Akármilyen ellentmondónak­ is látszik, egyszerűbben — nem i­hezebb dolgozni, mert a tehe­tetlenséget és tudatlanságot , nem takarja a frázisok és for­maságok leple. Mondjuk meg őszintén: néhány évvel ezelőtt, még akadhatott, aki érdemnek,­­ jó pontnak tekintette a négyes vagy hat elem is végzettséget és megcsontosodott gondolkodá­sával a megbízhatóság egyik­­ jelét láthatta benne — de ma , már, 13 évvel a felszabadulása után, egyre tarthatatlanabbá, válik az az érv, hogy „nem, volt alkalmam tanulni". Aki nem­ halad az marad, eljár felette az idő. Gondoljuk csak meg: az utóbbi évek rohanó eseményeiben az emberek ren­geteget tanultak, sokat tapasz­taltak és a vezetőiktől is sok­kal többet kívánnak. A prole­tárdiktatúránál!? művet, szak­máinkat kiválóan értő, széles látókörű funkcionáriusokra van szüksége H­ogyan lehet ezt elérni, hi­szen a tanuláshoz idő­két!? Több ember eszét, mű­veltség­ét és tapasztalatát kell egyesíteni mindenekelőtt. So­kat beszédítünk a kollektív ve­zetésről, de most már végig, cselekednünk­­ kell! Terjessze az elnök a tanácsülés elé a fa­lu ügyeit döntés végett, ne ön­maga határozzon bennlük­. Kérje az emberek véleményét, mit és hogyan kellene csinál­ni, hallgassa meg és vonja be a munkába az értelmiségieket és a tapasztalt dolgozó parasz­tokat. Így le­het mélyebbre ereszteni és terebélyesíteni a gyökereket, így válik kitéphe­­tetlennné a tanács és a népi ál­lam az emberekben. „Hiszen, ha hatáskörünk len­ne“ — vetik sorban ellene. „Kollektív vezetés nem lehet­séges, ha nincs, mi vezetni”. Az a tanácsi vezető, aki nem tesz egyebet, csak hatáskör után sóhajtozik, magáról állít­ja ki a szomorú bzonyí­tványt. Sok község példája bizonyítja, hogy lehet jól sáfárkodni a rá­­juk bízott javakkal, lehet fej­leszteni a községet és lehet pezsgő, kulturális életet kiala­kítani. Persze, azt is hozzá kell ten­ni, hogy az élet már kimondot­ta a szentenciát a decentrali­zálás kérdésében. Bebizonyoso­dott, hogy a túlzott központo­sítás nagyon káros és nagyon drága, s emellett valójában csak torzképe az igazi központi irányításnak. A centralizmus csak akkor igazán hatékony és csak akkor képezi igazán az ország tevékenységének szi­lárd gerincét, ha egyébként te­ret enged a helyi szervek önál­lóságának és széleskörű kez­deményezésének is. Ennek ma már nemigen mond ellene senki, annál is inkább, mert az MSZMP Poli­tikai Bizottság is hozott erről határozatot. De a gyakorlat­ban egyesek még tovább foly­tatják a harcot a decentralizá­lás ellen. Kevés reménnyel. Az el­len, amit az eset követel, nem lehet sokáig hadakozni. Ara 1,20 Ft 1957. NOVEMBER Lenin vörösgárdistákkal beszélget J.­vas­zaj­ev festménye. A TARTALOMBÓL: Walter Ulbricht: A hatáskörök kiszélesítése az NDK-ban (3. oldal) Egy nap pihenő (4—5. oldal) A Tanácsok lapja kérdez (6. oldal) EGER (7. oldal) Bólogató és Mosakodó János (8. oldal) emléke örökk­­ él... .A napokban leplezték le a Borsod megyei Tanács székülábá­n Antal Gyula rendőrtörzsőrmester, az ellenforradalmárok által­­ meggyilkolt hős rendőr emléktábláját. Kitüntetések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfordu­lója és a magyarországi ellen­­forradalom leverésének első évfordulója alkalmából, az el­lenforradalom leverésében és az ország gazdasági rendjének helyreállításában kifejtett te­vékenységük elismeréséül a MAGYAR SZABADSÁG ÉRDEM­REND EZÜST FOKOZATA kitüntetést adományozta: Tatár Kiss Lajosnak, a Hajdú­­-Bihar mt. VB-elnökének, Kova­­­tsics Gábornénak, Jóbaháza kt .VB-elnökének, Biró Lászlónak, Nyíregyháza mt. VB-elnökének,­­Fekszi Istvánnak, a Szabolcs-Szat­­­mnár mt. VB-elnökének. Jambrik­­Józsefnek. Gerendás kt. VB-elnök­kj­ének. Bakos Istvánnak, a Veszp­rém mt. VB-elnökének. Varga Je­­­nőnek, a Bács-Kiskún mt. VB-el­nökhelyettesének. Papp Sándornak,­­a Csongrád mt. VB-elnökének.­­Pogacsics Károlynak, a Zala mt.­­VB-elnökhelyettesének. Fekécs­­Imrének, a Zala mt. VB mezőgaz­­­dasági oszálya vezetőjének. Mes­ter Sándornak, a Fejér mt. VB-el­­­nökhelyettesének. Sárközi Bernát­­­nak, kt. VB-elnöknek (Vas me­­­gye). Palkó Sándornak, a Bara­­­nya mt VB-elnökének. Hermann­­Károlynak. rt. VB-elnökhelyettes­­­nek (Baranya megye). Takács Jó­zsefnek. a mohácsi rt. VB-elnöké­­­nek. Simek Árpádnak. Komló vt.­­VB-elnökének Jónás Jánosnak. Kisújszállás vt. VB-elnökének. (Papp Jánosnénak. a Szolnok mt. , VB személyzeti osztálya vezetője­inek. Tóth Istvánnak, a Borsod mt. , VB-titkárának.' Vincze Józsefnek. 'Ózd vt. VB-elnökhelyettesének.­­Dezső Józsefnek. Budapest I. ke­rületi tanács .VB-elnökének. Varga­­Andrásnak. a kormány­titkárság Tanácsszervek osztályvezetőjének. A MAGYAR SZABADSÁG ÉRDEM­­­­REND BRONZ FOKOZATA ) kitüntetést adományozta: / Keresztes Károlynak, Debrecen v.vt. VB-elnökhelyettesének. Ménes­­Jánosnak. Debrecen vt. VB-elnö­­­kének. Lévai Sándornak. Ha­jdú­­­böszörmény vt. VB-titkárának. (Kiss Imrének, a Hajdú-Bihar mt. VB-elnökhelyettesének, Bariba Já­nosnak, a Hajdú-Bihar megyei ta­­nács VB-elnökhelyettesének. dr . Soltész­­Györgynek, a Hajdú-Bihar m­t VB-jogtanácsosának. Vaszlavak­­Józsefnek, Bai kt. VB-elnökének.­­Rozgonyi Lászlónak, Karancslapui­­tő kt. V-titkárának. Herencsényi­­Józsefnek, a salgótarjáni rt. VB mezőgazdasági osztálya vezetője­inek. Mravik Jánosnak. Szirák kt. VB-elnökének. Funk Józsefnek, a Gy бг-Sopron mt. VB-elnökhelyez­esének. Téli Istvánnak, a Győr­S­opron mt. VB ipari osztálya ve­­etőjének. Kiss Ferencnek, a Győr- Sopron mt. VB művelődési előadó­jának. Halmos Ferencnek, a mo­sonmagyaróvári rt. VB-elnökének, Vitéz Antalnak. Mosonmagyaróvár rt. VB-elnökhelyettesének. Dömö­­tör Gézának, a győri rt. VB-elnö­kének, Németh Józsefnek. Répce­­vis kt. VB-titkárának, Papp Gyu­lának, Hegyeshalom kt. VB-elnö­kének. Bozsó Jánosnak, Kistor­más kt. VB-elnökének. Bercsényi Vincének, a bonyhádi rt. VB-elnö­kének. dr. Gulyás Jánosnak, a Tolna mt. VB-főorvosának. Hor­nok Istvánnak, a Tolna mt. VB- elnökhelyettesének. Pintár Antal­nak, a szekszárdi rt. VB-elnökhe­lyettesének. Kollonay Bélának, a Szabolcs-Szatmár mt. VB-elnökhe­lyettesének. Telekdi Károlynak, a nyíregyházi rt. VB mező­azdasági osztálya vezetőjének. Ргекора Ist­vánnak. Nyíregyháza rt. VB okta­tási osztálya vezetőjének. Sándor Józsefnek, a szeghalmi rt. VB-el­nökének. Dumitrás Mihálynak, az orosházi rt. VB-elnökének. Vizi Bélának, a mezőkovácsházi rt. VB ipari és műszálai csoport vezetőjé­nek. B. Tóth Pálnak. Lőkösháza kt. VB-elnökének. Kasza Mihály­nak. Végegyháza kt. VB-elnöké­nek. Balla Andrásnak. Békésszent­­andrás kt. VB-elnökének. Polecska Józsefnek. Tótkomlós kt. VB-el­nökhelyettesének. Kormos János­nak. a tapolcai rt. VB mezőgazda­­sági osztálya vezetőjének. Szurgyi Jánosnak. Zirc kt. VB-elnökhelyet­tesének. Bartyik Máriának. a Veszprém mt. VB állattenyésztési csoport vezetőjének. Hergovics Já­nosnak. a Veszprém mt. VB-dol­­gozójának. Ditrói Józsefnek. Veszp­rém vt. VB-elnökének. Moravetz La­josnénak. Veszprém vt. VB-dol­­gozójának. Földi Jánosnak, a kis­­kunhalasi rt. VB-elnökének. Or­­szág Sugár Benőnek. Jánoshalma kt. VB-tagjának. Pilharc Márton­nak. Csikéria kt. VB-elnökének* Bene Andrásnak! a Bács-Kiskun mt. VB mezőgazdasági osztálya fő­­agronómusának. Kiss Ferencnek, a bajai rt.­­ VB-elnökhelyettesének* Cseh Lászlónak, a Bács-Kiskun mt. VB-titkárának. id. Folcz Antalnak, Baja vt. VB ipari osztálya vezető­jének. Vass Imrének.. Hódmezővá­sárhely rt. VB-elnökének. dr. László Györgynek, a Csongrád Int. VB egészségügyi osztálya vezetőjé­nek. Szabó Istvánnak, a Csongrád mt. VB oktatási osztálya csoport­­vezetőjének. Tóth Szilveszternének. Zákányszék kt. VB-elnökének. Pa­lotás Péternek. Szőreg kt. VB-el­nökének. Kra­ics Sándornak, az aszódi rt. VB-elnökének. Bogár Istvánnak. Galgagyörk kt. VB-tit­­kárának. Mátyás Boldizsárnak, a Pesti mt. VB tervosztálya vezetőjé­nek. Demeter Jánosnak. Budaka­lász kt. VB-titkárának. Ferenczi Illésnek. Zsámbék kt. VB-titkárá­nak. Szűcs Zoltánnak, a ceglédi rt. VB-elnökhelyetesének. Ádám Mi­hálynak, a Pest mt. VB adminiszt­ratív csoportvezetőjének. Béri Já­nosnénak. Ácsa kt. VB-elnökének. Gombár Sándornak. Sári kt. VB-n (Folytatás a 2. oldalon)

Next