Tanácsok Lapja, 1960 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1960-01-14 / 1. szám

Ara 1.20 Ft. XI. ÉVFOLYAM. ti • I 1960. JANUÁR 14. Zalaszentgrót — tsz-község Végrehajtó bizottságunk megbízásából egy számunkra örömteli hírről számolhatok be szerkesztőségüknek. Zalaszentgrót község — a zalaszentgróti járás székhelye — december 21-én termelőszövetkezeti község lett. Ezzel a tény­nyel Zala megye első járási székhelyközsége lett termelőszövet­kezeti község. Egy hét alatt 351 család, 383 taggal választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját és 1650 hold területtel belépett a községünk­ben már 10 éve jól működő „Új Barázda” Tsz-be. Ennél szebb karácsonya községünknek még nemigen volt és mi mindnyá­jan bizakodva tekintünk 1960 elé. Zalaszentgróton egyénileg dolgozó parasztságunkon kívül jó néhány magánkisiparos is működött még, főleg kőművesek, ácsok, tetőfedők, bádogosok, villanyszerelők, cementárukészí­­tők, stb. tehát építőipari jellegű szakiparosok. Bár senki sem szólt „maszek” mivoltuk miatt, a parasztság lelkesedése őket is elragadta és elhatározták, hogy ők sem dolgoznak tovább egyé­nileg, hanem alakítanak egy vegyesipari ktsz-t és ők is a szo­cialista szektorban keresik a boldogulás útját. Ezzel a ténnyel Zalaszentgróton minden termelés szocialista szektorban törté­nik a jövőben. Számunkra az új év valóban egészen új esztendőt ígér és mindnyájan igyekszünk, hogy e sokat ígérő esztendő reményei valóra is váljanak. Ehhez mi, a községi tanács VB dolgozói legjobb tudásunkat, a legodaadóbb munkánkat adjuk. Székelyhídi Vilmos VB-titkár A­z MSZMP VII. kongresszusának irányelvei lassan, de biz­to­­osan eljutnak a „címzettekhez”, hazánk legtávolabbi, a közlekedéstől legjobban kieső falvaiba is. A rádiót hallgató, újságot olvasó, televíziót néző és általában minden okosra, jóra éles füllel figyelő parasztságunk is egyre élénkebben tárgyalja a kongresszus velünk foglalkozó anyagát. Vidéken jártunkban kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy mind a könyvtárak, mind a földművesszövetkezeti és városi könyvesboltok az utóbbi évek legnagyobb könyvsikerének könyvelik el a Kos­suth Könyvkiadó gondozásában közkinccsé tett kongresszusi anyagot. Szigili Márton véleménye — Olyan ez a kongresszus —— mondta nekem Aldebrő értel­mes, bíróviselt öregje, Szigili Márton bácsi —, mint egy óriá­si, az ég tudja, hány személyre terített családi asztal, amely­hez pár évenként eljönnek a család tagjai. Kádár János elvtárs olyan házigazda, aki ismeri a vendégeit, tudja, ki mit szeret. — Magának, Márton bácsi, Kádár elvtárs beszédeinek mely része tetszett legjobban? — Én minden szavát elolvas­tam. Persze, hogy elolvastam, mikor ilyeneket mond... — s szemöldöke felől mosolygós szemére ereszti sok dioptriás szemüvegét és mint a kártyás a kártyát, megpergeti az aszta­lon fekvő újsághalmot és ki­húz egy Népszabadságot s már olvassa is: „De a magyar paraszt nem fél már a termelőszövetkeze­tektől, nem fél az államtól, bí­zik a pártban. Mitől fél tehát? Attól, hogy a termelőszövetke­zetben rossz vezetőt kap. És őszintén szólva, elvtársak, ettől kell is egy kicsit tartani. Hi­szen, amilyen brigádvezetőt ki­fog magának a tsz-paraszt, aszerint alakul a helyzete, éle­te. Mert azt, elvtársak, még valahogy csak fel lehet bírni egy ideig, ha mondjuk a Köz­ponti Vezetőség titkára vagy valamelyik miniszter „nehéz” ember. De ha a brigádvezető ilyen, azt nem lehet sokáig bir­ni.” — Na — tolja vissza az oku­lárét eredeti helyére, a szem­öldöke fölé —, ilyeneket mond ... Ezután az van írva, hogy derültség és taps. Az ilyen okos és amellett humo­rosan elmondott szavakon va­lóban csak jóízűen derülni, az ilyennek csak tapsolni lehet. Akárcsa­k én mondtam volna, — aztán nevetgélve hozzáteszi:­­— ha ilyen okos lettem volna. Egyhangú„igen!“ Elbúcsúztam Márton bácsi­tól, hogy a hivatalosan is illetékesektől kérdezzem meg: mi a véleményük Kádár elv­társ beszédének arról a részé­ről, ami annyira megragadta Szigili Márton bácsi képzele­tét? Az aldebrói tanácsházán Senperger Márton elvtárs vb­­elnök és Zám Sándor elvtárs vb-titkár válaszolnak a kérdés­re és a csak a napokban ter­melőszövetkezeti községgé ala­kult Aldebrő lakosságának többi problémájára. Amint a beszélgetés során kiderült, Szigili Márton bácsi helyesen tapintott a legfonto­sabb pontra. Ugyanis­ a törvé­nyesség legszigorúbb betartása mellett lefolyt szervezési mun­ka nem egészen két hét alatt hozta meg a nagy változást. Arra a kérésre, hogy: le­gyünk-e termelőszövetkezeti község, egyhangú igen volt a válasz. Ám ellentét támadt a régi és új tsz-tagok között a vezetés kérdésében. Erre az újonnan belépett, zömében jó­módú középparasztok egy igen jelentős csoportja a belépést attól tette függővé, hogy ők önálló termelőszövetkezetet alakíthassanak. Ilyen kéréssel keresték fel a tanácsot jó egy­néhány­an a legjobbak közül. A küldöttség a szervezés máso­dik vasárnapján kereste fel a község vezetőit. A tanácsházán tartózkodó Bukucs József elvtárs, a járási pártbizottság másodtitkára bekapcsolódott a beszélgetésbe. Közösen ma­gyarázták meg a gazdák­nak, hogy a tsz-demokrácia legsúlyosabb megsértése vol­na, ha bárki is meg akarná akadályozni, hogy új tsz-t alakítsanak. Kezdjék meg a szervezést, a pártbizottság­tól és a tanácstól minden tá­mogatást megkapnak. A küldöttség tagjai ezt meg­értették és mielőtt elindultak volna szervező útjukra, va­lamennyien aláírták a belé­pési nyilatkozatot, mondván, hogy hogyan szervezzenek, amikor ők még nem tsz-ta­gok? Aldebrő: tsz.község Pár nap múlva a szervezés csaknem száz százalékos si­kerrel be is fejeződött. Há­rom egyéni paraszt kivételé­vel a község minden dolgo­zó parasztja tsz-tag lett. Az új tsz-ben megkezdődött a belső szervezés. Hamarosan­­ kiderült, hogy az újonnan be­lépett középparasztok nem tudnak megállapodni a veze­tés kérdésében. Akik az első fő kérdésben, abban, hogy szövetkezzünk-e, egyek vol­tak, a második fő kérdés­ben csaknem kenyértörésre vitték a dolgot. A községi ve­zetők megbecsülésre méltó ereje és tudása itt kevésnek bizonyult. A járási tanács járási pb-tagokkal felerősí­tett csaknem egész apparátu­sa kezdte meg az „új termé­szetű” agitációt. Mind a ré­gi, mind az új tsz-tagokat házról házra keresték fel, hogy megmagyarázzák: ilyen körülmények között, a tor­zsalkodással, huzakodással csak azt érik el, hogy el­vesztegetik a leghasznosabb időt. Lassan aztán megtört a jég. A két „tábor” megegye­zett. Az elnök a régi Új Élet elnöke, Tarnóczi Márton marad, a brigádvezetőket pedig azonnal meghirdetett közgyűlésen megválasztják. A községet hét brigádkör­zetre osztották. A közgyűlé­sen megint új hangok jelent­keztek. A régi tsz-tagok, akik atig tíz százalékát tették ki a mai termelőszövetkezeti köz­ség tagságának, a legtöbb brigádvezetői beosztást a sa­ját tagjaiknak kérték. A „szóvivők” azt hangoztatták, hogy csak ilyen körülmények között mennek bele az egye­(Folytatás a 2. oldalon) ф фф Rövid laónika Aldebre­­sz­ községgé válásáról A tartalomból TARTALOM ÉS FORMA A SZOLNOK MEGYEI TANÁCS KEZDEMÉNYEZÉSÉRŐL (3—3. oldal) A HIVATALI MÓDSZEREN TÚL (3. oldal) LÁTOGATÓBAN MIKSZÁTH Kalmán földjén (4. oldal) B. POLEVOJ: OROSZORSZÁG MÉLYÉN (4. oldal) VÁROS a mak­a tövében (5. oldal) NEGYVENEZREN — AZ EZÜSTKALÁSZOS JELVÉNYÉRT (7. oldal) LEVELEZŐINK ÍRJÁK (8. oldal) — Hát lányom, akkor mi is belé­pünk ... — dön­tötte el a töpren­gés, számolgatás után B. Kovács Zsigmond 19 hol­das hévizgyörki gazda, hogy be­lép a Dózsa Tsz­­be. A számvetés ,azt ígéri, nem járnak rosszul. «­» Mi benne vagyunk — adott rá kezet Turóczy Gábornak, a köz­ségi tanács elnökének. Turó­czy elvtárs pedig a község többi vezetőjével együtt járta a falut, s higgadt, ok­os szó­val, meggyőző ér­vekkel segített meggyorsítani azt a folyamatot, amelynek ered­ményeként elő­ször a telhintélye­­sebb, jobb módú gazdák, majd a falu többi gaz­dái is elhatároz­ták: az új esz­tendőt új élettel, a szövetkezetben kezdik. I . A községnek 2900 lakosa van. 1959 őszéig 230 hold földön 28 tsz-tag gazdál­kodott. A VII. pártkongresszus után az egyéni gazdák is egyre többet foglalkoz­tak a szövetkezés gondolatával. S a számolgatások ha­marosan tetté ér­tek: a tsz előké­szítő bizottság rö­videsen 500 csa­lád belépési nyi­latkozatát szám­lálhatta össze, akik mintegy 3000 hold földön kez­dik a közös gaz­dálkodást. Az első közgyű­lés a megnöveke­­kedett Dózsa Tsz­­ben­ közösen dönt már a nagy közös gazdaság ügyeiről a tsz tagsága — Hévízgyörk tsz­­község lakossá­ga: 2. 4

Next