Tanácsok Lapja, 1961 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-12 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) tanács tömegkapcsolati munkája tartalmává a lakossággal közösen végzett gazdasági építőmunkát akarjuk tenni, s így érni el azt a politikai egységet, amely az előrehaladás motorja lehet. Az elvi célkitűzések megvalósítása a dolgos hétköznapok ezernyi tennivalójában ölt testet. Szorítanak a lakásgondok, sok a teendő a közművek fejlesztésében, új kulturális igények jelentkeznek. A tanács 1961. évi tervének megvalósulása nagy lépést jelent majd ezek megoldásában. Szeretnénk elérni, hogy ne csak a városi tanács 89 tagja, hanem a város minden lakója a magáénak érezze ezt a tervet, s a maga lehetőségeihez mérten vegye ki részét megvalósításából. Ezért a végrehajtó bizottság javasolni fogja a tanácsnak, hogy az elfogadott tervet képanyaggal, tervrajzokkal, vázlatokkal, szöveges ismertetővel kibővítve, nyomdai úton sokszorosítsa és a lakosság közötti terjesztését szervezze meg, így a város lakóinak ellenőrzése, tevékeny részvétele mellett valósul meg majd mindaz, amit a Gyöngyös Városi Tanács tervez az 1961-es évre. Esztergom: Modern városrész az ősi vár tövében Németh József vb-titkár: Esztergom — ősi városunk — ugyancsak kinőtte évszázados „ruháit”. Évről évre nagy erőfeszítéseket teszünk városunk szépítése és gazdagítása érdekében. Az 1960. évet is a fejlesztési és költségvetési kereteken kívül mintegy 500 000 Ft-os társadalmi munkával és helyi anyag hozzáadásával zártuk. Mindezek azt mutatják, hogy Esztergom lakossága szívügyének tekinti a város fejlesztését. Az eddig elért eredmények biztatása alapján most tervbe vesszük az ősi, II. kerületi városrész (Nagyváros) csatornázását. Évszázadok mulasztását kell itt pótolnunk, mert a városrészben egyáltalán nincs csatorna a szennyvíz és csapadék elvezetésére. Emiatt egészségtelen és bűzös a környék. A lakosság segít bennünket abban hogy a csatornázási terv megvalósuljon. Vállalták, hogy az árkokat kiássák, betemetik, s még a töЪЫetkiadásoЫt is viselik a telek arányában, így egy-egy utca csatornázása és helyreállítása kb. 50°/o-ban társadalmi munkával és helyi anyag hozzáadásával valósul meg. A város ipari üzemeinek fejlődésével együtt gyarapodott a lakosság is. Nagy a lakásigény. Minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy szövetkezeti alapon új lakásokat létesítsünk. Egy új városrészt építünk — méreteiben felér majd egy egész községgel —, ahol a korszerű lakásokon kívül minden igényt kielégítő ellátást is szeretnénk biztosítani. Iskolát, óvodát, bölcsödét, üzletházat, orvosi rendelőt és kulturált környezetet kívánunk létesíteni. Ehhez az állami és költségvetési támogatás nem elegendő, szükséges a lakosság társadalmi hozzájárulása is. A városrészben lakó tanácstagok a 11. félévi beszámolók során fel- kérték választóikat a tervek segítésére. Régi, évezredes emlékeink ♦ felújításra és gondozásra szó- ♦ rulnak. Éves terveinkben ál- landóan szerepel a várfalak, ♦ az ásatások és műemlék épü- * leteink felújítása és karban- ♦ tartása. Ezekre is több millió forintot irányoztunk elő, így találkozik 1961-ben a ♦ régi és új, hirdetve Esztergom ♦ évezredes múltját és fejlődé- sének nagyszerű távlatait. Az ♦ ipari fejlődés során elért si * kerek mellé felsorakoztatja ♦ korszerű mezőgazdaságát is. 4 к N ♦« V Komló: Az év első vb-ülésének tárgya: a tömegkapcsolat vizsgálata Dr. Kardos László vb-titkár: 1961-et azzal kezdtük, hogy az új esztendő első vb-ülésén a tanács tömegkapcsolatait tettük mérlegre. Sorra-rendre megvizsgáltuk tanácstagjaink tevékenységét. Elsőként a tanácsüléseken való részvételt vizsgáltuk. A kialakult kép nem a legszebb. Igaz ugyan, hogy határozatképtelenség miatt az utóbbi években nem maradt el tanácsülés, de 15— 20 tanácstag rendszeresen hiányzott. A tanácstagi beszámolók és fogadóórák vizsgálata is sok hibát hozott felszínre. A tanácstagok közül sokan nem tartották meg beszámolójukat. Hiba az is, hogy viszonylag sok javaslatot, panaszt — önálló intézkedés helyett — továbbítottak. Tanácstagjaink önállósága nem növelte tekintélyüket a lakosság előtt, emellett duzzasztotta a belső apparátus egyébként is nagy adminisztrációját. Tanácstagjainktól az idén eredményesebb tevékenységet várunk. Ezentúl feladataik közé tartozik, hogy a lakosságot érintő országos rendelkezésekről, a tanács és vb rendelkezéseiről, határozatairól rendszeresen beszámoljanak a körzet választópolgárainak. A tanácstagok jobb ármunkáját azzal kívánjuk segíteni, hogy az idén alaposabá, tartalmasabbá tesszük ténvábbképzésüket. ait Mivel a szokásos tömegkaprcsolati formákról az elénk ránk vuló kép sok hibát mutatott, ha elhatároztuk a választókerületli aktívahálózat kiépítését. Az ép aktívák a tanácstag segítői i, lennének a választókerületi ég munkában, s rájuk bíznánk , például a beszámolók, fogadóórák vagy más tömegkapcsolnlati jellegű gyűlések szervezését. Állandósítani kívánjuk a és jó kapcsolatot a tanácstagokok és a lakóbizottságok között is. Feladatként tűztük tanácsra tagjaink elé a rendszeres családlátogatásokat. A tapasztallat ugyanis azt mutatta, igen — sok ügyes-bajos dolog megbeszélésének, sőt, elintézésének ig is jó módja a családlátogatás. Személyesnek tartottuk — bár itt, eddigi tevékenységünkhöz késő pest ez még kissé merésznek gy tűnik —, hogy tanácstagjainkat a szoros értelemben vett önigazgatási munkába is bevonnéjuk, foglalkoztassuk, így laakásügyi, gyámügyi, szociális a- ügyekben ők járnának el, kill vizsgálnák a panaszokat és ők vb írnák alá a kért igazolásokat a is. Ez a módszer biztosíték is lenne arra, hogy a tanácstag a rendszeres kapcsolatot tartson dvd választóival. Cegléd: Négyszázezer pár gyerekcipő, több ruha — Körzeti gyerekorvosok — Kezdődik a csatornázás Szelepcsényi Imre vb-elnök: Legfőbb feladatunknak termelőszövetkezeteink gazdasági, politikai megszilárdítását tekintjük. Cegléd számottevő mezőgazdasági területtel, több mint 42 000 holddal rendelkezik, amelyen nyolc termelőszövetkezet és három állami, illetve kísérleti gazdaság dolgozik. Termelőszövetkezeteink jó vagy rossz munkája tehát az egész város gazdasági, társadalmi életének fejlődésére hat ki. Sok feladatot ró ránk a tanácsi ipar fejlesztése is. A tanácsi ipar már eddig is jelentős értékű terméket ad évenként. Az idén a szeszfőzdében szárító üzemet létesítünk, amely alkalmas gyümölcs aszalására és zöldség szárítására is. Növeljük ruhaipari üzemünk kapacitását. Cipőipari vállalatunknál a második műszak beállításával négyszázezer pár gyermekcipőt gyártunk az idén. Mindez újabb lehetőségeket ad főként az asszonyok elhelyezésére. A mezőgazdaság átszervezése óta megsokasodott egészségügyi intézményeink munkája. Máris sürgető a kórház, a rendelőintézet bővítése, a körzeti orvosok számának növelése. Annyit sikerült már elintéznünk, hogy a korábbi négyezerötszáz helyett háromezernyolcszáz lakos jut egy körzeti orvosra. Most körzeti gyermekorvosi állásokat szervezünk, s ezzel tovább javul majd a lakosság egészségügyi ellátása. A város életében nagy jelentőségű munka kezdődik a közeli hetekben: a város csatornázása. Az idén a fő gyűjtőcsatornát kívánjuk megépíteni, ötmillió-nyolcszázezer forintos költséggel. A csatornázás: a további városfejlesztés alapja. A jövőben korszerű közműves lakásokat építhetünk. Meg tudjuk oldani a közintézmények, az ipari üzemek szennyvízelvezetését. Eddig ugyanis csak a város központjában volt csatorna, s ez is csak a csapadékvíz elvezetéséve а1Ы1таз. Mindez súlyos helyzetet teremtett, mert a talajvíz 60 cm. magasságig emelkedett a város területén. Tehát ennek az egészségügyileg tarthatatlan helyzetnek a felszámolásához is hozzálátunk az idén. Ismét felhívjuk olvasóink figyelmét a Tanácsok Lapja veszprémi vitaindító ankétjáról szóló beszámolónkra, mely lapunk előző számában jelent meg. Mint ismeretes, december 16-i ankétünkön az MSZMP Veszprém megyei párt-vb, a Veszprém megyei Tanács vb és a Tanácsok Lapja szerkesztősége közösen, elvi elemző munkával vették vizsgálat alá a testületi vezetéssel összefüggő módszereket, több meghívott vendég részvételével és közreműködésével. A szerkesztő bizottság ezúttal újra felkéri az MSZMP megyei, járási, városi és községi bizottságait, a tanácsi MSZMP- csoportok tagjait, a tanácstagokat, a választott vezetőket, hogy a beszámoló áttanulmányozása után írják meg őszinte véleményüket a szóban levő kérdésről. A hozzászólásokat kérjük az alábbi címre beküldeni: Minisztertanács, Tanácsszervek Osztálya, Tanácsok Lapja Szerkesztő Bizottsága (Budapest, V., Kossuth Lajos tér 1—3). . Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán megtárgyalta és ♦ megalkotta a bányászoktrólszóló törvényt. Ezzel az ak- 4 tussal az első magyar bányai törvény született meg. Ez ♦ ideig a magyar bányajog alapja a Bach-korszakban, azaz 141854. május hó 26-án kelt, ♦ császári nyíltparanccsal ♦ kibocsátott 4 általános osztrák bányatör♦ vény volt. Ez a törvény ma♦gyár törvényként szentesítés re, illetve kihirdetésre sohanem került, hazánkban azon♦ ban más jogszabály hiányá♦ ban e törvény rendelkezéseit alkalmazták, az 1861. évi Országbírói Értekezlet által ja♦ vaslatba hozott Ideiglenes ♦ Törvénykezési Szabályok VII. 4 részében foglalt módosítások♦ kat. A későbbiek során istöbb ízben sor került kisébb■ ♦ nagyobb módosításokra, hiszen nyilvánvaló, hogy az év■ ♦ tizedek során a gazdasági és ♦ társadalmi fejlődés szüksé■ 4 gessé tette a több mint 100 ■ éves múltra visszatekintő bá♦ nyajogi rendelkezéseknek az ♦ adott helyzethez való formálását. A felszabadulás után a ma♦ gyár bányászat fejlődésének ♦ teljesen új szakasza kezdő-idött; mindenki előtt ismere♦ tesek azok a hatalmas ered- J mények, amelyeket ezen a té- éren is a mai napig elértünk. A bányászati viszonyok ala♦ kulásában is döntő változást ♦ jelentett az alkotmány meg- 4 születése, amely többek kö♦ zözt megállapította, hogy a ♦ föld méhének kincsei és a ♦ bányák az egész nép vagyo-naként az állam tulajdonát ♦ képezik. Ez időtől kezdve több kísérlet történt a bányajog ♦ kodifikálására, míg végül a Ф közelmúltban kihirdetésre ke♦ vült a magyar bányatörvény. ♦ A törvény számos jelentős ♦ rendelkezése közül itt csak azokra térünk ki, amelyek a ♦tanácsi szervek részére — az eddigiek mellett — fontos új ♦ hatásköröket biztosítanak. A törvény — az alkotmány , ♦ nyomán — kimondja, hogy a . A bányászat joga az államot illeti. A kisebb helyi szükségletek ♦ kielégítése azonban — így elsősorban az építőanyagok vonatkozásában — felveti annak szükségességét, hogy szövetkezeti szervek, sőt igen korlátozott körben magánosok is, bányászati tevékenységet folytathassanak. Ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy saját vagy helyi szükségletre szövetkezeti, vagy társadalmi szerv is folytathat bányászatot a tanácsi VB illetékes szakigazgatási szervének engedélye alapján. A részletszabályokat a végrehajtási rendelet fogja tartalmazni, s eszerint minden bizonnyal a járási, járási jogú városi, kerületi tanács VB ipari-műszaki osztálya (csoportja) lesz jogosult az érdekelt szervek szakvéleménye alapján az engedély kiadására. Miután magánszemély — a törvény rendelkezései szerint — csak saját földjén és csak saját szükségletre végezhet kavics-, kő-, homok- és agyagkitermelést, így ilyen esetben engedély kiadására nincs szükség. Igen jelentős része a törvénynek a bányakárok megelőzésére, illetve a mégis bekövetkezett bányakárok megtérítésére vonatkozó szabályozás. Ez ideig ebben a vonatkozásban a szabályozás igen zavaros és egymásnak ellentmondó volt, noha a bányászat során — éppen a termelés különleges körülményeire tekintettel — igen gyakran keletkezett bányakár, a leggondosabban végzett munka ellenére is. Viszont az érintettek — elsősorban a bányászok, akiknek házingatlana a bánya körül helyezkedett el — részére nem volt megnyugtatóan biztosítva a kártalanítási eljárás. A törvény most úgy rendelkezik — a bányakár fogalmának pontos meghatározása mellett —, hogy a bányakár megállapítását és az ennek fejében járó kártalanítást illetően megegyezés hiányában a járási, járási jogú városi, kerületi tanács VB igazgatási osztálya jogosult határozni, a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával. Az országgyűlésein az egyik felszólaló bányász-képviselő külön is kiemelte, milyen jelentős intézkedés, hogy ez a hatáskör a tanácsi szervekhez került, hiszen ezáltal biztosítva lesz az egyöntetű, gyors és a dolgozók részére is megnyugtató eljárás. Teljesen új rendelkezés a törvénynek a bányászati műveletekkel érintett felszíni ingatlanok újrahasznosítására (rekultiváció) vonatkozó része. Erre nézve ugyanis eddig semmiféle szabályozás nem történt. Pedig a bányaművelés jelentős változásokat okoz a külszínen, amelyek megváltoztatják a táj képét, a vízgazdálkodási viszonyokat és befolyásolják a megbolygatott föld termőképességét. Ez különösen a külszíni bányaművelésnél jelentkezik. A népgazdaságnak tehát igen komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy a bányászati tevékenység megszűnése után megtörténjék a tájrendezés és a külszíni terület az újrahasznosítás céljára alkalmas állapotba kerüljön. A törvény szerint a bányavállalat kötelessége, hogy mielőbb, de legkésőbb a bányászati tevékenység befejeztével a tájrendezést elvégezze, azaz a területet újrahasznosításra alkalmas állapotba hozza. A tájrendezés után következik a tényleges újrahasznosítás, s ez annak a szervnek a feladata, amelynek ügykörébe az újrahasznosítással kapcsolatos tevékenység tartozik és amely szervnek e területeket át is adják. Az elmondottakból következik, hogy a tájrendezés befejezése után dönteni kell arról — leghelyesebb, ha ez már a tájrendezés alatt megy végbe —, milyen célokra a legmegfelelőbb a földterület a bányászati műveletek befejezése után és ennek megfelelően, melyik állami szerv kezelésébe a legcélszerűbb azt átadni (pl. fásítás céljából az erdőgazdaságnak, mezőgazdasági művelés céljából állami gazdaságnak stb.). A törvény e hatáskört a járási, járási jogú városi, illetve kerületi tanács végrehajtó bizottsága hatáskörébe utalja, abból az elgondolásból kiindulva, hogy a terület gazdája a tanács és így a tanács végrehajtó bizottsága az, amely leginkább jogosult és alkalmas is eldönteni a kérdést. A bányászat során igen gyakran kerül sor a felszíni ingatlanok, illetve álló- vagy folyóvizek használatának korlátozására. Ilyen esetekben a szolgalomalapítás, illetve a kisajátítás keretein belül kell a felmerülő problémákat megoldani. E feladatokat a törvény — a kisajátítási jogszabályokkal összhangban — a tanácsi VB igazgatási szerveinek hatáskörébe utalja A bányaművelés zavartalanságának és a bányakárok megelőzésének biztosítását szolgálja a törvénynek az a rendelkezése, hogy bányatelek határai közt levő területen házhelyet kialakítani, ilyen területekre az építési korlátozásokat megállapítani, valamint bányatelkekkel érintett tr .Heteket a területrendezési termeknél figyelembe venni csak az építésügyi hatóságoknak — a bányavállalatokkal való szoros együttműködés után hozott — intézkedése alapján lehet. A bányatörvény 1961. év június hó 1. napjával lép hatályba Időközben megjelenik még a kormány végrehajtási rendelete, amely a törvény fentiekben érintett rendelkezéseivel kapcsolatban is részletes szabályokat fog tartalmazni. Kétségtelen azonban, hogy a törvény rendelkezéseinek tanulmányozása már most igen célszerű, mivel jelentős új feladatokat kell a jövőben e rendelkezések alapján a tanácsi szerveknek ellátniuk. Dr. Mónus Lajos ♦ AZ ÚJ BÁNYATÖRVÉNY A TEVÉKENYSÉG ÉLTET... 1959-ben tapasztalatcserén Esztergomban jártunk. Viszszatérésünk után végrehajtó bizottságunk vezetői előtt megpendítettem azt a gondolatot, hogy Tatabányán is igen hasznos lenne megindítani a takarékossági mozgalmat. Miután a végrehajtó bizottság messzemenő támogatást helyezett kilátásba, munkához láttam. Személyesen kerestem fel a társadalmi szervek és szervezetek vezetőit, s mindannyian helyeselték és szívesen támogatták, a kezdeményezést. A városi tanács Híradójába cikket írtam, amelyben a tanácstagokat is felhívtam a mozgalom támogatására. Hasonló céllal ez év tavaszán az egyik tanácsülésen is felszólaltam. Létrehoztuk a takarékossági albizottságot, amelybe az OTP, a Posta, a nőtanács, a szakszervezetek, az iskolák és más társadalmi szervek képviselőit is bevontuk. A mozgalom szervezésénél az volt az alapvető gondolatunk, hogy ,ja pénzre mindig akkor van a legnagyobb szükség, amikor nincs’’. Ezt a „nincs” szót régebben a tatabányai bányászok jól ismerték — ma már azonban a mi bányászaink is jó keresettel rendelkeznek, nem egy közülük saját házat épít, autót, motorkerékpárt, televíziót vásárol. Az ilyen nagyobb összegű bevásárlásokra azonban csak akkor jut, ha beosztással bánunk a pénzzel, ha takarékoskodunk. Felvilágosító munkánk során egyrészt rámutattunk a takarékosság jelentőségére az egyén szempontjából, másrészt arra, hogy megtakarított forintjainkat a népgazdaság mindannyiunk javára, hasznos beruházásokra fordítja. A takarékossági albizottság felosztotta a tennivalókat a tagjai között. Én azt a feladatot kaptam: végezzek a bányászok között felvilágosító munkát azzal a céllal, hogy a bányásznapi hűségjutalmuk jó részét takarékba tegyék. Ehhez a felvilágosító munkához a bányászrádió adását is igénybe vettem, de sok segítséget kaptam a bányák üzemi bizottságaitól is. A háziasszonyok között a nőtanács propagálja mozgalmunk célkitűzéseit, de emellett minden egyes postakézbesítő, az iskolákban minden pedagógus aktív munkatársa a takarékossági mozgalomnak. Az eredményre büszkék lehetünk: Tatabányán ma már a takarékbetétek összege meghaladja a 27 millió forintot. A város egy lakosra jutó betétállománya az országos átlag felett van. Amikor beszélgetek az em■zimberekkel, sokan megkérdezik tőlem: miért tevékenykedem 76 éves fejjel olyan mozgalomért, amelynek gyümölcseit én magam már talán nem sokáig élvezhetem. Azt szoktam mondani nekik, hogy hasonló korú társaim vagy meghaltak már, vagy pedig összeroppant öregemberek. Engem meg éppen ez a tevékenység éltet, ez tartja frissen az életerőmet. Nincs nagyobb boldogság számomra, mint az, hogy mind több és több bányász lakik szépen berendezett, perzsaszőnyeges lakásban. Érdemes fáradozni azért, hogy az unokámnak biztos és derűs jövőt biztosítsak, amihez nem utolsósorban hozzájárul az is, hogy szerény keresetből élő hadiözvegy leányom szorgalmasan rakosgatja félre a forintot és — nyugdíjas létemre — magamnak is van takarékbetétem. Hát ezért érzem én szívügyemnek — tanácstagi munkám során — a takarékossági mozgalmat. Boldog vagyok, hogy ezzel is hozzájárulhatok ahhoz, hogy a bányászcsaládok ajtaján a nélkülözés még alkalmi vendégként sem köszönt be többé. Szabó Pál nyugdíjas, a Tatabánya Városi Tanács tagja