Tanácsok Lapja, 1962 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1962-01-11 / 1. szám
AKIK RÁTALÁLTAK a bizonyosságra „Adjon isten bort, búzát, békességet” — fohászkodtak, reméltek az egykori falu lakói és sóhajtással kísért szavaikban kifejeződött félelmük is a bizonytalan jövőtől. És ezen még a kései utódok sem csodálkozhatnak: a jégverés, az aszály, az állatvész vagy más természeti csapás, a piacon kialakuló árak bizonytalanná tették a parasztok jövedelmét, a megélhetést. S a hatalmasságoknak kiszolgáltatott parasztság bizonyosságot, bizodalmat csak természetfölötti erőkben kereshetett. Aztán, amikor eloldódott az egyéni gazdaság, a magántulajdon bizonytalanságához fűződő béklyó, sokan elindultak a bizonyosat keresni. Nem a túlvilágit, hanem a földit. Mentek, áradtak a városba, az üzembe, az állami gazdaságba, mert kulturált családi és egyéni életet csak a bizonyosra lehet felépíteni, csak a bizonyosat lehet és érdemes előre beosztani. Az átalakuló falu lakói szeretnék mindörökre száműzni életükből a bizonytalanságot ,s ezt a törekvést egyetlen szövetkezet, egyetlen falusi vezető sem hagyhatja figyelmen kívül, hiszen végeredményben ez az egyik célja a szocialista átalakulásnak is. A kétélű bizonytalanság A mezőgazdasági nagyüzem, a termelőszövetkezet a bizonytalanság számos tényezőjét iktatta ki a faluból. A termelés ma már nincs kiszolgáltatva az áringadozásnak, a nagyüzem sikeresebben birkózik meg — igazolta az elmúlt esztendő is — az időjárás viszontagságaival, bizonytalanságával. A közös gazdaság tervez, tervezi a termelést, a jövedelmet — és a tapasztalatok birtokában egyre reálisabban. Csakhogy ez még nem adja meg a teljes bizonyosságot a parasztcsaládoknak. Vajon annyit kapunk a munkaegységre, amennyit terveztünk? És mikor, milyen hónapban adnak előleget? Az üzem, az állami gazdaság, ha nem is fizet többet, de rendszeresen havonta adja. Számolni lehet vele... S ahogy a tag nem bizonyos abban, mit várhat a termelőszövetkezettől, úgy a termelőszövetkezet sem lehet bizonyos mindenkor a tagok munkakészségében, munkavállalásában. Megtörtént, hogy éppen, a legégetőbb munkák idején kerestek és találtak valamilyen kifogást. Vagyis: elkészíti ugyan a vezetőség a munkaerőmérleget, de nem tudhatja, vajon jönnek-e amikor szükség van a munkájukra. Tehát a tervek megvalósításának egyik legfontosabb feltétele körül elég nagyfokú bizonytalanság tapasztalható. Az orvoslás módja egyszerű és magától értetődő: pontosan meg kell tervezni és írásban rögzíteni, mit vár a tag a termelőszövetkezettől és mire számíthat a termelőszövetkezet a tagtól. Mégpedig, ahogy a tag számára sem elegendő a bizonyossághoz egyetlen, az egész esztendőt magában foglaló széna, úgy a tsz-nek is kevés, hiszen a gazdaságnak sem mindegy, hogy, melyik hónapban, mennyi munkaegységet hajlandó teljesíteni. Hogyan készül a családi terv? A belvárdgyulai Közös Ütész ezt a megegyezést családi tervekben rögzítette, másként szólva: minden családdal szerződést kötött, mennyi munkát vállal és ezért mennyi terményt, pénzt és más szolgáltatást kér havonta. Vajon nem válnak-e illuzórikussá a családi tervek a gyakorlatban? Hogyan teremtik meg e tervek összhangját a termelőszövetkezet termelési, pénzgazdálkodási, üzemviteli terveivel és tevékenységével? GD A vezetőség előtervet készít, ez a vetésterven, az állattenyésztés tervén kívül tartalmazza a munkaráfordítást és a munkaegység értékét is, valamint a munkaegység garantált értékét. Ez a garantált érték kevesebb a tervezettnél, annyi, amennyit kedvezőtlen körülmények közrejátszása esetén is vállalhatnak. Ezenkívül az előterv feltünteti azt is, menynyi terményt kérhetnek a tagok egy-egy munkaegységre. S a vezetőség azt is megszabja, hogy körülbelül 10 százaléknyira térhetnek el fölfelé és lefelé az előző évben teljesített munkaegységtől a családok. (Kivéve, ha valaki új tagként lép be.) gázvezetők egyenként felkeresik a családokat és elkészítik minden egyes család családi tervét. Ez tartalmazza, hogy a család mennyi kapás megművelését vállalja, s ezenfelül havonta hány munkaegységet teljesít, s a háztájiból mit ad át értékesítésre; a másik oldalon pedig feltünteti, melyik hónapban, mennyi előleget kér a tag, mennyi terményt igényel, mennyi fuvarra, szántásra, hány állat legeltetésére van szüksége a háztáji gazdaságnak. Ш A következő lépése a családi tervek összesítése. Ebből az összesítésből kiderül, hogy a tagság mennyi kapás megművelését vállalta, melyik hónapban mennyi munkaerőre számíthat a tsz, mennyi termény, s havi bontásban mennyi pénz szükséges a tagok igényeinek kielégítésére. Ezt összevetik a termelőszövetkezet tervével, s ha szükséges — a tagsággal megvitatva — vagy a családi terveket, vagy a termelőszövetkezet tervét módosítják. Egyszer például a családi tervek összesítésekor kiderült, hogy a tagok a tervezettnél 150 holddal kevesebb kukorica kapálását vállalták. Erre a vezetőség a tagokra bízta a választást: vagy csökkentik a kukorica vetésterületét 150 holddal és ennek arányában csökkentik a kiosztásra kerülő kukorica mennyiségét is, vagy nagyobb területet vállalnak a családok. A bélvárdgyulaiak az utóbbi megoldást választották. Az egyeztetést, az összehangolást hasonlóképpen végzik el a tervek minden ágában és részletében. Ha azt látják, hogy nem tudnak elegendő munkát biztosítani a tagoknak, akkor növelik a munkaigényesebb növények vetésterületét és így tovább. Végül az egyeztetés, a módosítások eredménye: a reális termelőszövetkezeti és családi terv, mely a közösnek is és az egyénnek is bizonyosságot ad. Most már mindkét fél élénk érdeklődéssel figyeli a tervek megvalósítását A tag elvárja és követeli, hogy mindazt, amit igényel, időben és pontosan megkapja. De ezt a tsz csak akkor hajlandó megadni, ha a tag is hónapról hónapra teljesíti a vállalt munkát. Ezért azután maguk a tagok is figyelik, hogyan állnak a vállalt munkaegység teljesítésével, s követelik a munkát, nemegyszer perelnek, veszekednek érte. A vezetőség, a tsz számára hatásos szankcióvá válik, hogy a kért, az év elején betervezett előleget nem adja meg, ha a tag elmulasztja vállalt kötelezettsége teljesítését is, a termelőszövetkezetnek is van elegendő tartaléka az előre nem látható esetekre. A közös tervek téglái E módszernek talán az a legfőbb eredménye, hogy a tagok nem passzív hallgatói és formális jóváhagyói a termelőszövetkezet terveinek, hiszen igényeik és vállalásaik beépülnek a gazdaság terveibe — a családi tervek téglái a nagy építménynek. A tervezés, a bizonyosság elér az egyes családokig, az egyénekig. A vezetőség pedig számot vet minden egyes család igényével, elgondolásával, munkavállalásával, akaratával. Tehát nagyon reális alapokat teremt vezető, irányító ténykedéséhez. Nem könnyű azt a láncszemet megtalálni, amely az egyéni és a közös érdeket egymáshoz kapcsolja, amely az egyes tagokat a közös tervezés, gazdálkodás aktív részesévé teszi. Az egyéntől a közösig vezető utat szóban oly sokszor megteremtjük, de azzal már kevéssé gondolunk, hogy azt a gyakorlatban lépésről lépésre kiépítsük. Belvárdgyulán megtalálták ezt az utat, ezt a láncszemet, s az építőanyagot — a családi tervezésben. S ez — talán nem túlzás — több, mint egy módszer a sok közül. (gallé) Ш Ha az előterv kész, a vezetőség tagjai, a könyvelők, a bri- , . Természetesen, ahogy a termelőszövetkezet is alacsonyabbra tervezi a garantált munkaegységet, a tag is óvatosabban bánik munkavállalásával. Mindketten annyit ígérnek egymásnak, amennyit bizonyosan meg tudnak adni. Éppen ezért a Közös Út tapasztalata szerint a túlteljesítés mindkét irányban rendszeres. A tagok a vállaltnál több munkát végeznek, a termelőszövetkezet pedig 3—5 forinttal többet fizet egy munkaegységért, s ezenkívül a terven felüli terméseredményért prémiumot ad. Tehát a tagoknak az országgyűlés decemberi ülésszakáról Beszélgetés Bartha János képviselővel Néhány héttel ezelőtt zajlott le az országgyűlés legutóbbi ülésszaka, amelyen igen jelentős, új törvényeket alkottak. Az ülésszak e tevékenységéről beszélgettünk Bartha János elvtárssal, a Hajdú-Bihar megyei Tanács v. b. elnökhelyettesével, a megye országgyűlési képviselőjével. — A decemberi ülésszak kiemelkedő napirendje az új büntető törvénykönyv elfogadása volt — mondotta bevezetőben Bartha elvtárs. — Az átfogó, új büntető törvénykönyvet évek óta, mindinkább fokozódó mértékben igényelte társadalmunk fejlődése. A sok évtizedes jogszabályok jó része érthetően elavult. — Az új büntető törvénykönyvvel kapcsolatban — mondotta Bartha elvtárs — szeretnék elmondani néhány gondolatot, amelyeknek képviselőtársaim már ott, az országoi ülés termében és folyosóin is hangot adtak. Az egyik: az új büntető törvénykönyvnek az az alapvető célkitűzése, hogy ne csupán a bűncselekmények megtorlásának eszköze, hanem a közerkölcsök hatékony formálója s ezáltal az állampolgárok öntudatának alakítója legyen. A büntető törvénykönyvet legszívesebben a mi szocialista egészségügyi hálózatunkhoz hasonlítanám. Ugyanis az — a betegek gyógyítása mellett — a megelőzéssel kívánja elsősorban előmozdítani népünk egészségét, ugyanígy a büntető törvénykönyv a bűnesetek megelőzését tekinti fő céljának, s így formálja népünk egészséges közszellemét. — A másik, igen figyelemre méltó gondolatot — folytatta Bartha János országgyűlési képviselő — az országgyűlés előadói beszédének az a része tartalmazta, amely statisztikai adatok alapján hasonlította össze a büntettek mai és 1938-as számait. Ezekből a számokból kitűnik, hogy hazánkban csökkent a bűntettek száma, ezen belül különösen a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények és a fiatalkorúak által elkövetett büntettek arányszáma. A lakosság létszámához viszonyítva nálunk ma már jóval kedvezőbb a helyzet, mint a kapitalista országokban; míg azokban — a számok tanúsága szerint — növekszik a bűnözés, addig nálunk évről évről csökkenő tendenciát mutat. Ez azt jelenti, hogy a mi társadalmi rendszerünk, amely a dolgozók millióit emberi élethez segítette, sikerrel veheti fel a harcot a bűnözés ellen. Bartha elvtárs ezután az új büntető törvénykönyvnek arra a törekvésére hívta fel a figyelmet, hogymég a bűncselekmények elkövetőivel szemben sem a megtorlás a célja, hanem főként a nevelés, a bűnösnek a becsületes útra való visszavezetése. Végül szeretném kiemelni az új büntető törvénykönyv világos, közérthető fogalmazását, amiről az előadói beszéd és a felszólalók is nagy elismeréssel nyilatkoztak. Többen rámutattak arra: büszkék lehetünk azokra a kiváló jogászainkra, akik az új büntető törvénykönyv megalkotásában részt vettek. A beszélgetés további részében Bartha elvtárs a decemberi ülésszakon elfogadott másik két törvény fontosságát méltatta. Rámutatott a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvény hézagpótló szerepére. A Földnyilvántartásunknak az élettől való elmaradása nem egy problémát hozott magával akkor, amikor mezőgazdaságunkban uralkodóvá vált a nagyüzemi gazdálkodás. Ezeknek a problémáknak a megoldása az újonnan alkotott törvény egyik feladata. A másik: a mezőgazdasági művelés alól kikerült, nemegyszer kitűnő adottságokkal rendelkező földek kérdésének a rendezése. Amint az ülésszak felszólalói is sokoldalúan feltárták, több százezer hold, egyéb célokra használt földterületet lehetne visszaadni a termelés céljára. Ezeknek a lehetőségeknek a megvizsgálására a törvény végrehajtása során minden bizonnyal mód nyílik. Bartha elvtárs hangoztatta, hogy az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvény a vadállomány védelmének biztosítása révén a vadászatnak, mint a dolgozók széles körét átfogó szórakozásnak a távlati fejlődését hivatott biztosítani. — Képviselőtársaimmal együtt — mondotta befejezésül Bartha elvtárs — magam is azzal a kellemes érzéssel távoztam az ülésszak befejeztével a parlamentből, hogy jó ügy érdekében, eredményes munkát végeztünk. Választóim, közé visszatérve, alkalmam nyílt látni , azt a nagy érdeklődést, amely az újonnan alkotott jogszabályok iránt megnyilvánul, úgy vélem, hogy erre a nagy érdeklődésre majd a képviselői beszámolóm megtartásakor is figyelemmel kell lennem. H. Gy. Üdvözöljük új olvasóinkat Ezekben a napokban sokan keresik fel a tanácstagokat, tanácsi dolgozókat, szorgalmazva a Tanácsok Lapja előfizetését. Az elmúlt 11 esztendő alatt sok barátot, sok olvasót szereztünk azok körében, akik régóta tagjai az államhatalmi szerveknek, s dolgozói, vezetői államapparátusunknak. Olvasótáborunk újabb százakkal és ezrekkel növekszik az elkövetkező időszakban a lelkes szervező munka során — köszönet ezért mindenkinek, aki csak egy újabb előfizetőt is szerez lapunknak. A közéleti tevékenység, a tanácsi munka számos nagy kérdésében igyekeztünk útmutatást adni, a lehető legjobb megoldáshoz segíteni olvasóinkat, a közösség, a falu, a város jólétén, gyarapodásán buzgólkodókat. Az ország fejlődésével egyre bonyolultabb feladatok sokasága vár megoldásra, s ebben elsődleges szerep a tanácsok, a végrehajtó bizottságok tagjaié, tehát nélkülözhetetlen számukra a tapasztalatcsere nagy nyilvánossága, a tanácsi sajtó állandó és rendszeres olvasása. Üdvözöljük új olvasóinkat eddigi előfizetőink között. Hogy minél jobban megfeleljünk a közös feladatoknak, várjuk leveleiket, tudósításaikat, véleményüket, amelyek előbbre viszik a szerkesztés munkáját is. Tanácsok Lapja szerkesztősége Hogyan fejlődött a Békés megyei tanácsok tevékenysége? A Tanácsok Lapja 1959. június 18-i számában szerkesztőségi cikk jelent meg a Békés megyei Tanács és végrehajtó bizottsága munkájáról. A cikk az eredmények mellett a megyei tanács irányító tevékenységének számos hiányosságát vetette fel. Problémák jelentkeztek a kollektív vezetésben, az alsóbb tanácsi szervek irányításában, a vb-előterjesztések és határozatok színvonalában. Nem utolsósorban hiányzott a bizalom légköre a megyei vb vezetői között. Az azóta eltelt két és fél év alatt nagy fordulat történt Békés megye életében is. Az egyénileg dolgozó parasztok ezrei, tízezrei tömörültek termelőszövetkezetbe és indultak el az új élet útján. Ma már 95 százalék a szocialista szektor aránya, s az így kialakult helyzet nagy és újszerű feladatok elé állította a Békés megyei tanácsokat is. Vajon lépést tudtak-e tartani a megnövekedett feladatokkal, javítani tudtak-e az 1959-es hibákon? Ezek a kérdések merültek fel, amikor ismét napirendre került a Békés megyei tanácsok tevékenysége. Tervszerűbb, határozottabb vezetés Azt tapasztaltuk, hogy a tanácsi vezetés a korábbihoz képest általában átgondoltabb,határozottabb és tervszerűbb lett Céltudatos tevékenységet fejtenek ki a tsz-ek politikai és gazdasági megszilárdítása érdekében. Ennek köszönhető, hogy a tsz-ek gazdasági eredményei ma már meghaladják a régi egyéni gazdaságok eredményeit és termelésük fokozatosan emelkedik. Mindez azt mutatja, hogy a Békés megyei tanácsok, vb-k, illetve azok vezetői a párt politikájának megfelelően dolgoznak és tőlük telhetően mindent megtesznek pártunk VII. kongresszusa célkitűzéseinek megvalósításáért. Az átszervezést követően kialakult helyzetben, a kezdeti bizonytalankodás után megkezdődött az új munkamódszerek kialakítása megyei, járási és községi szinten egyaránt. Ennek megfelelően a megyei tanács vb-nek egyik legfőbb törekvése a járási és községi tanácsok munkájának megjavítása. Ezt a célt szolgálta a megyei tanács 1961. február 15-i ülésének határozata, amely részletesen és konkrétan megszabta a járások és községek feladatait a tsz-ek állami irányítását illetően. Ma már igen ritka az olyan tsz-közgyűlés, amelyen ne venne részt valamelyik tanácsi vezető, de ezenkívül részt vesznek a tsz-ek termelési terveinek kialakításában, a végrehajtás megszervezésében, a zárszámadások előkészítésében és más számos olyan kérdés megoldásában, amely mind a tsz-ek megszilárdítását segíti elő. Az idén először... Az idén először történt meg Békés megye életében, hogy az őszi betakarítási munkákat határidőre elvégezték, a kenyérgabona vetését 101 százalékra és idejében teljesítették, ugyanakkor az őszi szántásra váró terület 97 százalékát is felszántották. Ezt nagyban elősegítette a kialakult jó versenyszellem, amelyet a megye két járása, a szarvasi és a gyomai járás indított el. Az elért eredményekkel azonban mégsem lehetünk teljesen elégedettek. A mezőgazdaság irányításának, a politikai tömegmunka fokozásának, a szocialista demokrácia és a tömegkapcsolatok szélesítésének legfontosabb feltétele: a községi tanácsok munkájának megjavítása. A községi tanácsok munkája Békés megyében általában pozitívan értékelhető, a vezetés színvonala emelkedett , a fejlődés üteme azonban nem kielégítő. Ahhoz, hogy ez megjavuljon, néhány alapvető problémát kell rendezni. A községi tanácsoknál biztosítottak a szervezeti élet feltételei. Üléseiket rendszeresen megtartják, a határozatképességgel sincs hiba és ritkán fordul elő, hogy többször kell öszszehívni a tanácsülést. A tanácsülések napirendjei általában átfogják a társadalmi, gazdasági és a kulturális életet és örvendetesen csökkent a korábban jelentkező egyoldalúság. Az elért fejlődés azonban nem tükröződik kellő mértékben a testületi munka tartalmi javulásában. A községek többségében jelentős számú napirendet olyan időpontban visznek tanácsülés elé, amikor a tanácsnak már nincs lehetősége az érdemi döntésre, így a vita és a határozatok csak egy korábbi helyzet értékelésére szorítkoznak és nincs meghatározó szerepük a jövőt illetően. Ezt a gyakorlatot pl. Tarhos községben odáig fejlesztették”, hogy a tanácsülést — melynek az őszi mezőgazdasági munkák értékelése lett volna a napirendje — addigra halasztották, amíg ezeket a munkákat befejezték. Ahol a tanácsülésnek nem tulajdonítanak megfelelő szerepet a kérdések eldöntésében, ott persze gyengék a hozott határozatok is. Pl. Mezőberény községben, ahol tanácsülésen tárgyalták a nyári munkák befejezését, illetve az őszi tennivalók megkezdését, mindössze olyan határozatot hoztak: javasolják a tsz-nek, hogy csatlakozzék a járási versenyhez. Akik hiányoznak jelentős hiányosság a községekben, hogy a tanácstagoknak mintegy egyharmada nem vesz részt rendszeresen a tanács munkájában. Ennek többféle oka van. Adódik ez egyrészt a községi vezetőknek a tanácstagok szerepét lebecsülő nézeteiből. Szinte kivétel nélkül minden községben vannak sértődött tanácstagok, akiknek vagy nem vették figyelembe javaslataikat, vagy nem megfelelő módon igyekeztek rábírni őket arra, hogy elálljanak az irreális, nem megfelelő javaslataiktól. Sok tanácstagot elkedvetlenít a beszámolók alacsony színvonala is. Komoly hiba, hogy egyes fontos kérdések politikai jelentőségét nem magyarázzák meg kellően. A községi tanácsok állandó bizottságai is gyengén működnek. A tanácstörvényben előírt üléseiknek mindössze 43—45 százalékát tartják meg. Egyes vb-vezetők nem sok gondot fordítanak az áb-k működésére. Hiba, hogy a járási vezetők sem terjesztik kellően a jól működő áb-k módszereit. Elel községben pl. igen jól dolgoznak az áb-k, de a gyulajárás