Tánctudományi Közlemények, 2016 (8. évfolyam, 1-2. szám)
2016 / 1. szám - FORRÁSKÖZLÉS - Münster, Johann von: Istenes tanulmány az istentelen táncról
Johann von Münster Istenes tanulmány az istentelen táncról* Most pedig következik a 3. fejezet Mi is ez az istentelen tánc, és milyen neveket kapott? Ez a mi testi és istentelen táncunk a szívben rejtező hívság kiáramlása. E hívság pedig idétlen külső mozdulatokban nyilvánul meg, ahogy azt Wolfgangus Musculus írja. Vagy pedig — hogy ezt a táncot még világosabban leírjam — a genfi egyházzal egyetértve kijelentem, hogy a tánc semmi egyéb, mint a táncos olyan testi mozgása, amelyet meghatározott, ám többféle módon, ritmusban, rendben és formában lejtenek együtt olyan férfiak és nők, akik visszatetsző és nagyrészt sikamlós, istentelen dalocskák vagy énekek dallamára és muzsikájára sürögnek— és forognak ide-oda, kizárólag avégett, hogy ebben a táncosok maguk, illetve nézőik gyönyörűségüket és örömüket leljék, illetve találják. Avégett pedig, hogy ezt az általunk tárgyalt testi, istentelen táncot a lehető legegyszerűbben és legteljesebben, ám ennek ellenére a valósághoz leghívebben írhassuk le, a következőkben azt ismertetjük, ami a mi táncunkról a Szentírás és különféle tudósok alapján tudható. A Szentírás ugyanis Mózes, Jeremiás, Tóbiás és Pál által a következő neveket adja a mi táncunknak: Jeremiás olyan gyermekjátéknak nevezi, amely idős emberekhez nem illik, amint az a görög szövegből is látható, amely így szól: „Uk ekathüsza en szünhedrió paidzontón”. Ezt Vatablus a következőképpen fordítja le: „Non sedi in coetu ludentium, neque exultavi”, vagyis „nem üldögéltem a játszók körében, és nem is ugrándoztam köztük.” Luther Úr és a zürichi fordítása szerint az áll itt, hogy a tánc olyan csúfság, amely komoly emberekhez nem illik. Továbbá, olyan bujaság, amely jámbor emberekhez nem illik. Mózes a táncot olyan játéknak nevezi, amely állhatatos emberekhez nem illik.4 Tóbiás a táncot levitasnak nevezi, ahogy azt a Vulgata latin szövege mondja, azaz könnyelműségnek. Vatablus turpitudinis maculáról, azaz szégyenbélyegről beszél. Luther azt mondja: „Soha nem csatlakoztam illetlen és könnyelmű társasághoz”. Tremelliusz és Juniusz ezen a helyen „coinquinatio nominis”-nak, vagyis a név beszennyezésének . Johann von Münster: Ein gottseliger tractat von dem ungottseligen tantz. (1594), Basel, 1673. Készült az NKFIH Kf 15676 számú kutatás keretében. Münster írásának előző részei az alábbi lapszámokban olvashatók: 2012/1., 2012/2. Wolfgang Musculus (1497-1563) berni protestáns teológus. Máté-kommentárjának 14. fejezetéből való az idézet, a 377. oldalról. Főműve a Loci communes sacrae theologiae címet viseli. 2 „Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velek; a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.” (Jer 15:17.). 3 Vatablus, Francois (1485—1547) francia hebraista, exegéta és Biblia-fordító. 4 „Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.” (2 Móz 32:6.). 5 „Soha a játszódók köztbe nem egyelhettem magamat, sem azokkal, kik álhatatlanul járnak, részem nem volt.” (Tóth 3:17.) Tóbiás könyvének ez a beosztása a Vulgatán alapul és Káldi György bibliafordításában is így olvasható. 6 Immanuel Tremellius (1510— 1580) zsidó származású, ferrarai születésű kálvinista teológus. Latin Ótastamentumfordítása az első tudományos Biblia-fordításnak tekinthető. Nem azonosítható.