A Tanító, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
6435 A tanulók marxista-leninista világnézeti nevelése BAKONYI PÁL Az Országos Pedagógiai Intézetben (1981. november 24—27-én) tartották a szocialista országok pedagógiai kutatóinak IV. nemzetközi konferenciáját. A tanácskozás témája: A tanulók marxista—leninista világnézeti nevelése a 6—18 éves életkorban. Pozsgay Imre művelődési miniszter megnyitója után plenáris ülésen hangzottak el a nemzeti beszámolók, majd négy szekcióban referátumok, viták zajlottak. A zárónapon Szabolcsi Miklós főigazgató értékelte a tanácskozás munkáját és Hanga Mária miniszterhelyettes zárszavával ért véget a konferencia. A magyar nemzeti beszámolót Bakonyi Pál főigazgató-helyettes tartotta, melynek egy részét az alábbiakban közöljük. A világnézeti nevelőmunka elvei Azok az elvek, amelyekre hazánkban a világnézeti nevelés épül, részben államunk szocialista politikájának tartalmából, részben a világnézeti nevelés sokéves tapasztalatainak elemzéséből származnak. Mindenekelőtt: a világnézeti nevelés kiemelt jelentőségéből következik, hogy annak eredményes megvalósítása az egész társadalom ügye. Az iskolák, a nevelőintézmények tanulóira a társadalom valamennyi tényezője hat, így világnézetüket is formálja. E hatások egy része ellentmondásos, hiszen szocializmust építő társadalmunkban, ennek a történelmi feladatnak a megoldásában különböző világnézetű emberek dolgoznak együtt, és a szocializmus híveinek is eltérő a világnézeti tudatossága. A világnézet alakulásában így nemcsak az iskola által közvetített, a tudományos világnézet alapjait szolgáló ismeretek játszanak szerepet, hanem sokfelől származó, nehezen ellenőrizhető ismeretelemek is; azonkívül egy sor érzelmi tényező, amely a gyermekeket környezetükben éri; a tömegkommunikációs eszközök, kulturális szervek részéről nyújtott — esztétikai — hatások; valamint a társadalmi tapasztalatok, élmények egész tömege. A világnézet mindezek együtteséből formálódik. A nevelési intézmények feladata éppen abból áll, hogy ezeket a tényezőket is figyelembe véve érje el, hogy mind több olyan fiatal hagyja el az iskolát, akikben a marxizmus—leninizmus eszméi valóban a cselekvést motiváló erőkké váltak. Ebben fogalmazható meg az iskolák egészen különleges felelőssége: orientálás a marxizmus—leninizmus értékeire, azoknak elfogadtatása a fiatalokkal. A marxisták mindig, minden körülmények között tagadták, hogy lehetséges volna ideológia-mentes, semleges nevelés, iskola. Klasszikusaink több helyen kifejtették ennek lehetetlenségét. A szocialista társadalom iskolája nyíltan vállalja és vallja, hogy a fiatalokat a marxizmus—leninizmus szellemében kívánja nevelni. Hazánkban ez általában elfogadott, természetesnek tartott tény. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy ha ritkán is, de fel-felbukkan azért az ideológia-mentes iskola illúziója, el-elhangzanak olyan megfogalmazások, hogy „majd ha felnőnek a fiatalok maguk döntsenek világnézetükről”... A pedagógusok általában sikeresen érvelnek az ilyen álláspontokkal szemben. Az iskolákat irányító felelős szerveknek két félfellépő téves nézettől és gyakorlattól kell megóvniuk az iskolákat. Az egyik egy olyan felfogás, amely a társadalom mai, sok vonatkozásban ellentmondásos állapota láttán, mintegy „leteszi a fegyvert” mondván: „az iskola csak azt reprodukálhatja, ami a mai társadalmat jellemzi”. Vagyis realista, a valóságot tisztelő nézőpontból a reprodukálásnál többre nem tartja alkalmasnak az iskolai nevelést ez az álláspont. A másik téves felfogás a voluntarizmus, amely a ma társadalmában még irreális — bár igen vonzó — célokat kíván elérni, figyelmen kívül hagyva a valóság ellentmondásait. Ez a nézet is kudarcra van ítélve. Azt valljuk, hogy konkrét problémákat csak konkrét szinten lehet megoldani. Az iskoláknak a világnézet vonatkozásában úgy lehet és kell meghaladniuk a társadalom mai világnézeti-tudati állapotát, hogy szüntelenül vitába szállnak a téves nézetekkel, konkrét választ adva a fiatalok által felvetett problémára. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek igen bonyolult kérdések. Ezért az egyik szekcióban a világnézeti nevelés elméleti kérdéseit vitattuk meg.