A Tanító, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Kell-e értékmérce a neveléshez? BÍRÓ KATALIN A kisgyermek igényli magatar­tásának gyakori minősítését. Anyuka ez jó? Tanító néni én jól csinálom? - hangzik el gyakran a kérdés. Kamaszkorban többször ezt halljuk egy negatív minősítést követően: Miért? De hiszen én jót akartam. A gyermekek keresik azt az igazodási pontot, amely csele­kedetük, magatartásuk minősíté­séhez megbízható értékmérceként szolgálhat. Mivel a magatartás belső értékmércéjével a gyermek nem rendelkezik, elsősorban a környezettől, a felnőttektől várja el, hogy ebben a tájékozódási za­varban biztonságot nyújtó ka­paszkodókat adjanak neki. De van-e a felnőtteknek azonos értékmércéje a magatartás és az életvitel minősítéséhez? Szerény (ma hátrányosnak nevezett) kör­nyezetből kiemelkedett fiatal egyetemi oktatót kérdeztem nem­régiben arról, büszkék-e szülei ar­ra, hogy fiuk rangos egyetemen docensi kinevezést kapott? A vá­lasz: Nem is tudják mi a különb­ség az adjunktus és docens között, igazából ők azon mérik le a társa­dalmi ranglétrán a helyem, hogy én csak trabanttal megyek haza, míg a falubeli társaim, akik nem tanultak tovább, öt-hat szobás házat építettek azóta és ők Lada 1500-assal járnak. A tudás ebben a családban nyilván nem jelent olyan értéket, mint az anyagi gya­rapodás. Nagyobb büszkeséggel és elismeréssel fogadná egy értel­miségi család az ilyen kiemelkedő életpálya alakulását a gyermeké­nél és több ösztönzést adna, amely növelné önmagáról alkotott ér­téktudatát, mert a felnőtt ember­nek is szüksége van arra, hogy tettét, törekvését, életcélját a köz­vélemény, közvetlen környezete elismerje, melyből erőt meríthet a további erőfeszítésekhez. A közvélemény változatos, né­ha ellentétes értékelésekor még a felnőtt embernek is nehéz megma­radni a maga által kialakított ér­tékmérce szabta célkitűzései mel­lett. Gyakran lép fel az a bizony­talansági érzés, vajon jó utat vá­lasztott-e, nem azoknak van-e iga­zuk, akik a saját jólétüket tartják fontosabbnak és nem a közjó szol­gálatát. Az értékelés életcél stabil állapotát kívánja meg az, hogy egyesek sajnálkozó fintora és a si­lányabb életcélokat sikeresen ab­szolváló, őt lekicsinylő, öntelt hencegés ellenére kitartson saját céljai és értékrendszere mellett. Az emberi magatartás, életvitel, az eredményesség megítélésében tár­sadalmunkban többféle értékmér­ce használatos egyidejűleg, ez az egyes ember számára is tájékozó­dási zavart okoz, értéktudatában elbizonytalanodást eredményez. Értékzavar A társadalom nagyléptékű tör­ténelmi változásait a kisebb lépé­senként hétköznapi aprólékos munkával épülő átalakulás idő­szaka követi a gazdasági, a politi­kai, a kulturális élet színterein. Ezzel egyidőben az emberi vi­szonylatok szövevényeiben is tör­ténnek felbomlások, alakulnak ki új kötődések. Hazánkban is nyomon követ­hetők azok a tudati, erkölcsi vál­tozások (a maguk ellentmondá­sosságában), amelyek az átala­kuló politikai és gazdasági viszo­nyok változásával együtt járnak. A világ bonyolultabb lett körülöt­tünk, a régi értékek, normák eró­zióját éljük át, s az új értékek ki­kristályosodásának elnyúló idő­szakában az emberi viszonylatok­ban való tájékozódás, az emberi magatartás erkölcsi értékelése el­bizonytalanodott. Az új társadal­mi rend konszolidálódása, illetve a reformok útján történő tovább­fejlesztés időszakában a társadal­mi együttéléshez új értékszabályo­zó rendszerre van szükség, amely a gyakorlatban csak elemeiben ta­lálható még meg. Az erkölcs bizo­nyos fáziskésésének tudható be olyan nemritkán fellelhető törek­vés, mely a történelem világfor­máló eszmék időszakának értékeit hirdeti aktuális értéknek, s ha a mai fiatal ezek szerint akar élni, nemcsak magát töri össze, de por­rá zúzódhatnak fennkölt eszméi is a mai körülmények zátonyain. Az erkölcsre jellemző kell és van expanziója nem érvényesül akkor, ha a hirdetett érték és a minden­napi gyakorlat túlságosan távol kerülnek egymástól. Az így kiala­kuló szakadék egy sajátos érték­­romboló mechanizmust hoz létre, amelyet Hankiss Elemér kettős kötésnek nevez. (Hankiss Elemér: Diagnózisok, Magvető Kiadó, 1982. 1071. I.) Ilyen kettős kötés jön létre, amikor a szülők valami­lyen érték szerinti viselkedésre ösztönzik a gyermeküket, s ha a gyermek tényleg e szerint viselke­dik, akkor megbüntetik, így pél­dául az igazmondás erkölcsi pa­

Next