Tanító, 2004 (42. évfolyam, 1-10. szám)

2004-01-01 / 1. szám

Újdonságok a közoktatási törvény 2003-as módosításában (4.) Titoktartási kötelezettség a közoktatási intézményekben A közoktatásról szóló törvény módosításának egyik legna­gyobb érdeklődéssel kísért eleme a pedagógusokat és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottakat terhelő titoktartási kötelezettség jogszabályi megjelenése. Az értelmezése és az alkalmazása iránt megnyilvánuló érdeklődést felerősítették a gyermekek, tanulók személyes adatainak védelmét biztosító előírások. A közoktatásról szóló törvény módosítása nem változta­tott a közoktatási intézmények működését meghatározó alapelveken. Az iskola és a szülő között a törvény 2. §-ában meghatározott együttműködési kötelezettség továbbra is érvényes. A módosítás a tanuló-pedagógus­­szülő kapcsolatában kialakult gyakorlatot, mint a peda­gógiai tevékenység eredményességének egyik termé­szetes feltételét megőrzi, ugyanakkor megfelelő kiegé­szítésekkel pontosítja is azt. A gyakorlat jogszabályi megerősítése és a személyes adatok védelmét biztosíta­ni hivatott előírások érvényesülése segíthet abban, hogy az iskolák a különböző okból nehéz helyzetbe került tanulók számára az eddigieknél megbízhatóbb környe­zetté váljanak. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2. sz. melléklete eddig is pontosan számba vette és meg is határozta azokat az adatokat, amelyeket a tanulókról a közoktatási intézmények felvehettek, kezelhettek, nyilván­tarthattak. Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy az „adatok” kifejezés tág fogalom, egyebek között tartalmazza a tanulói jogviszonnyal, a magatartással, a szorgalommal és a tanulmányi teljesítményekkel kapcsolatos valamennyi információt. Mint közismert, a törvény nem csupán lehetővé tette, de kötelezte is a pedagógusokat arra, hogy ezeket az adatokat a szülők számára folyamatosan közvetítsék. Az adatközvetítés legismertebb iskolai dokumentuma a tájé­koztató füzet, illetve az ellenőrző könyv. Funkcióikon a titoktartási kötelezettség nem változtat, továbbra is eszközei maradnak minden, az iskola által kezelhető adat, esemény, hír továbbításának. A szülők a pedagógusokkal tartott személyes kapcsolataik mellett ezekből és a bizonyítvány­ból szereznek ismereteket gyermekeik személyiségének, iskolai előmenetelének alakulásáról. A törvénymódosítás tehát nem szűkítette a szülők tájékozottságát, gyermekük neveléséhez való jogok gyakorlásának esélyeit. Azt azon­ban hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó adatokkal az iskola nem rendelkezik korlátlanul. Titoksértés nélkül a szülőkön kívül csak a törvényben meghatározott szervek­hez, hatóságokhoz, intézményekhez továbbíthatja.­­Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy a titoktartási kötelezettségre vonatkozó előírások nem akadályozzák a nevelőtestület munkáját: „A titoktartási kötelezettség nem terjed ki a nevelőtestületi értekezletre, a nevelőtestület tagjainak egy­más közti, a gyermek, tanuló érdekében végzett megbeszé­léseire”.) A fentieken kívüli adatnak minősül a tanulókkal, illetve családjukkal kapcsolatos számtalan hír, információ a vagyo­ni helyzetről, az egészségi állapotról, a szokásokról, az életvitelről, a társas kapcsolatokról stb., amelyek befolyá­solják ugyan az iskola munkáját, de a közoktatási intézmé­nyek számára az érintettek hozzájárulása nélkül nem kezel­hetők, nyilván nem tarthatók. A törvény a módosítást megelőzően nem biztosított megfelelő garanciát az engedé­lyezetten túli adatok és információk korlátlan áramlásának megakadályozására, nem szabályozta a pedagógusok vi­szonyát a nyilván nem tartható és a pedagógus hivatás gyakorlásán kívül szerzett információkhoz. Szabályozás híján nyilvánossá válhattak a tanulók (és családjuk) olyan adatai, amelyekkel sérülhetett a tanulók személyes adatainak védelméhez való joga, és számolni lehetett a tanulókra, illetve a családjukra nézve hátrányos következményekkel is. A törvény módosítását megelőzően a pedagógusok egyedi­leg mérlegeltek, és döntöttek ezeknek az adatoknak a kezeléséről, azonnali intézkedést nem igénylőnek minősít­hették, gyermekvédelmi szervekhez fordulhattak, a szülő tudomására hozhatták, vagy nélkülük vállalhatták a problé­ma kezelését. Egyik megoldást sem igazolta, védte, tette biztonságossá jogszabály. A pedagógus segítő jó szándéká­nak sikerében a család légkörének, nevelési kultúrájának mindig meghatározó szerepe volt. A családok között e tekintetben nagyok a különbségek. A pedagógusok nem minden esetben támaszkodhatnak rájuk. Sajnos nem ritka a tanulót veszélyeztető nevelési eszközök alkalmazása sem. Általános igazságként fogadhatjuk el, hogy nehezen becsül­hető meg a tanuló „problémás” adatainak családi fogadtatá­sa. Indokolt tehát, hogy a tanulónak legyen lehetősége részt venni abban a döntésben, hogy az őt érintő (adott esetben az ő általa ismertetett), de az iskola által nem kezelhető adatok eljussanak-e szüleihez. Súlyos személyiségjogi, pedagógiai, családi problémákhoz vezet, ha — az olykor kellően meg sem alapozott, netán csak feltételezett hírekről — a pedagógus korlátozás nélkül tájékoztathatja a szülőket. A pedagógus ugyanis a szülők túlnyomó többsége számára megbízható, hiteles hírforrás. Az iskola által nem kezelhető adatok továbbításakor a pedagógusnak kell megtalálnia a módját annak, hogy a

Next