Tanító, 2009 (47. évfolyam, 1-10. szám)
2009-01-01 / 1. szám
A VII. Nevelésügyi Kongresszus téziseiből (4.) Oktatás és társadalom A közoktatás társadalmi-gazdasági környezetében lezajlott történelmi léptékű változások együtt jártak a közoktatás és társadalmi-gazdasági környezete közötti kapcsolatok átalakulásával. Ezek a változások hatottak és hatnak a közoktatási rendszeren belüli folyamatokra, a gyorsan változó környezet és a közoktatási rendszer, illetve e rendszer szereplői és intézményei között zajló interakciók alakítják a közoktatás világát. Az iskolák és a rendszer egésze érzékelték a környezet gyors és jelentős mértékű átalakulását, és szükségképpen reagáltak erre. Az olyan igények, mint amelyek például az idegen nyelvek alkalmazásának, az információs és tömegkommunikációs eszközök használatának vagy a demokratikus állampolgári jogok gyakorlásának a képességével függenek össze, szintén hatással vannak a közoktatásra. Az iskola és a munka világa közötti kapcsolatok összetettebbé válásával felértékelődtek a két szféra közötti kapcsolódáshoz szükséges közvetítőrendszerek, így a pályaválasztási tanácsadás és orientáció vagy a kvalifikációs rendszer. Felértékelődtek a közoktatás és a társadalmi-gazdasági környezet közötti közvetlen kommunikáció intézményei, így a társadalmi egyeztetés és konzultáció intézményes formái, új konzultatív testületek jöttek létre, illetve azok, amelyek a kilencvenes évek elején születtek, jelentős átalakuláson mentek keresztül. Mindazonáltal a gazdaság és az oktatás közeledése, egymásrautaltságának kölcsönös felismerése nem jellemzi olyan mértékben társadalmunk egészét, mint azt a kihívások igényelnék. Biztató gesztus, hogy a Nemzeti alaptantervben fokozott figyelem fordul a gazdaságban alkalmazható kompetenciák fejlesztésére... A VII. Nevelésügyi Kongresszus alapvetőnek tartja, hogy kezdeményezze a gazdaság szereplőinek és az oktatásügy, nevelésügy aktorainak folyamatos, hatékony párbeszédét. Elvárjuk, hogy mindkét fél fokozza a közeledés gesztusait. Világméretű tapasztalat: versenyképességét az az ország képes megőrizni, amelyik ebben az egymásrautaltságban vezérli társadalmi folyamatait! A közoktatás tervezése hozzákapcsolódott a területi tervezés rendszeréhez, az ágazati fejlesztési programok beépültek az átfogó országos, regionális fejlesztéspolitikai programokba. Amíg a kilencvenes évek elején inkább az volt jellemző, hogy a közoktatás függetlenedni próbált a külső, politikai természetű hatásoktól, az évtized közepétől kezdve elsősorban a külső kapcsolódások, a kölcsönös függőségek és a kölcsönös alkalmazkodás erősödése volt megfigyelhető. Mindezt jelenleg is erősíti a hazai fejlesztési folyamatok szoros hozzákapcsolódása azokhoz az átfogó európai fejlesztési folyamatokhoz, amelyek az ún. Lisszaboni Stratégia keretei között zajlanak, és amelyek egyik legfontosabb jellemzője az oktatásfejlesztés szorosabb hozzákötése olyan átfogó célokhoz, mint a gazdaság versenyképességének az erősítése, a foglalkoztatás javítása, a társadalmi kohézió növelése, a környezeti fenntarthatóság biztosítása, valamint a gyors változásokkal és a társadalmi lét növekvő komplexitásával való együttélés képességének a fejlesztése. Az oktatás és a társadalmi-gazdasági környezet közötti kapcsolat kérdése kiemelt figyelmet érdemel... Mindazok a fejlemények, amelyek a hazai oktatásügyben az 1989/90-es fordulat óta bekövetkeztek, válaszok, válaszkísérletek voltak a társadalmi-gazdasági kihívásokra. Újra felidézünk néhányat ezek közül a kihívások közül. Ilyen a gazdaság átalakulása, amely a képzettségi ollót dinamikusan szétnyitotta, európai munkapiacot nyitott egyes csoportoknak, másoknak többgenerációs munkanélküliséget okozott; a területi különbségek látványossá válása (ideértve az oktatási-kulturális infrastruktúra állagában megmutatkozó különbségeket), az egyes társadalmi csoportok közötti távolságok megnövekedése, a költségvetés szűkülése, a források allokációjának új módozatai és stratégiái, a pártpolitika beszüremkedése a szakmapolitikai vitákba, a kultúraközvetítés iskolán kívüli ágenseinek és fogyasztói szokásainak lényeges átalakulása, a politikai demokrácia érvényesülésének öröme és az öröm szertefoszlása és így tovább. A nemzetközi vizsgálatok fényében nem lehet kétségünk azzal kapcsolatban, hogy a magyar közoktatást súlyos méltányossági és igazságossági problémák jellemzik. Az OECD-országok között alig található olyan, ahol a tanulók szociális és kulturális családi háttere nagyobb mértékben determinálná iskolai sikereiket, mint Magyarországon. A magyar közoktatási rendszer egyike azoknak, amelyek a legsúlyosabb egyenlőtlenségeket mutatják. A roma kisebbség iskolai integrálása a közoktatás egyik legnagyobb horderejű problémájává vált. Ezen a területen jelentős eszközök mozgósításával kiterjedt fejlesztő beavatkozások folytak és folynak, ezek azonban egyfelől nem elegendőek, másfelől igen gyakran úgy zajlanak, hogy a hatásukat nem értékeljük, és így nem tudjuk, vajon az e területre fordított fonásokat hatékonyan használjuk-e fel. Az iskolai kudarcok és leszakadás elleni küzdelemben kiemelkedő sikereket elérő iskolák példája azt mutatja, hogy — pedagógiai eszközöket illetően — itt is csak a módszerek radikális megújulása vezethet eredményre. Erre azonban az iskoláknak csak kisebb hányada képes. Szükség van arra, hogy alaposabban elemezzük a méltányossági és igazságossági problémákat, és ezzel összefüggésben az iskolai kudarc, a leszakadás, az egyenlőtlenségek tartós fennmaradásának, sőt erősödésének az okait. Mindenekelőtt arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy melyek ezek közül az okok közül azok, amelyek inkább az iskolai oktatás világán kívül keresendőek, és amelyekkel kapcsolatban az oktatásfejlesztés vagy az oktatáspolitika mozgástere értelemszerűen korlátozott, illetve melyek azok, amelyek az oktatásfejlesztés és az oktatáspolitika számára hozzáférhetőek, így amelyekre elsősorban koncentrálnia érdemes. Az iskolai oktatás világán kívül lévő okokkal kapcsolatban rá kell kérdeznünk arra, vajon kik és hogyan tudják befolyásolni ezeket. Fontos annak a kérdésnek a megfogalmazása is, hogy mi az, amit a nemzeti szintű politika keretei között kell megoldanunk, és mi az, ami az egyes iskolák cselekvésétől függ. Értékelnünk kell azokat a kutatási 1