Tarjáni Acél, 1972 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1972-06-23 / 25. szám

2 Sikeres vetélkedő Csakúgy, mint oda­kint az egyes körzet pártszervezeti helyisé­gében is rekkenő hőség volt hétfőn délután. Az érkezők teremben a berendezett háttal ültek egymásnak. Nem azért, mert valaki haragu­dott szomszédjára, ha­nem azért, mert a ver­senyszabály ezt így írta elő. Ezen a me­leg délutánon a városi Vöröskereszt vezetősége rendezésében került sor az elsősegélynyúj­tók ki mit tud verse­nyére. A város üze­meiből — Síküveggyár• öblösüveggyár, Bánya­gépgyár, ZIM, Vízmű, Nógrád megyei Építő­ipari Vállalat, Kötő HTSZ, Írószer Szö­vetkezet, St. Kohászat — harmincnégy elsőse­gélynyújtó mérte ös­­­sze tudását. Vállala­tunknál Bablena Lász­ló, Budai Lászlóné, Pá­linkás Sándor [UNK] Móra Edit, Juhász Jánosné ültek — mondanunk sem kell, nagy szívszo­rongással a ,,vádlottak padján”. Harmincnégy ver­senyző nézett „farkas­­szemet” a szakembe­rekből álló zsűrivel. Első­­ feladatként 23 + 1-es totószelvényt töl­töttek ki. Nem volt könnyű, hiszen a szám­lálás során csupán egy telitalálatos szelvényre bukkantak a zsűri tag­jai. A második forduló­ban a feladat öt kér­dés megoldásából állt. A versenyzők egy hevenyészett végül vil­lanyszerelő és lakatos­műhelyben sérült dol­gozót részesítettek első­segélyben. Ezek után a legizgal­masabb rész, az ered­­zett. Dr. Szabó Lajos, menyhirdetés a zsűri elnöke követke­­boldo­gan hirdetett ered­ményt. Legtöbb pon­tot Pálinkás Sándor és Budai Lászlóné, a Ko­hászati Üzemek dolgozói érték el. Az első he­lyezett gondtalan négy napot tölt majd Gyu­lán. A másodiknak já­ró jutalom pedig vil­lany kávédaráló volt. — IJ — Baráti teaválkozó ,.A tudomány és technika, amelyben az európai béke és a békéért és a háború szol­gálatában” című politikai sze­minárium legutóbbi üléssza­kát Salgótarjánban az SZMT székházában rendezték A tanácskozás egyébként ré­sze volt annak a sorozatnak, biztonságról rendszeres tájé­koztatást kapnak a fiatalok. A­ kétnapos program kere­tében a fiatalok egy csoport­ja ellátogatott vállalatunkhoz is. TARJANI ACÉL rUj kísérlet a dolgozókat foglalkoztató problémák tisztázására FÓRUM taggyűlés a központosított Irodák pártalapszervezeténél Harminc izgalmas kérdés napjaink politikai, gazdasági témaköreiből Az­ utóbbi években ugyan­csak megnőtt a párttagok, de a pártonlkívüli dolgozók in­formáció iránti érdeklődése, éhsége. Pártunk Központi Bi­zottsága nem véletlenül tu­lajdonít tehát nagy jelentő­séget a tömegtájékoztatásnak és az információs csatornahá­lózat kiszélesítésének. A köz­pontosított irodák pártalap­­szervezeti vezetősége is évek óta azon fáradozik, hogy mi­lyen módon járulhatnának hozzá a párttagok, a dolgo­zók ismereteinek bővítéséhez, egy-egy aktuális politikai vagy gazdasági kérdés időben történő megértetéséhez, ma­gyarázásához. Eleven kapcsolat ebben a pártalapszervezet­­ben a tájékoztatás kiszélesí­tésével, az információ bőví­tésével kapcsolat­ban már ed­dig is több jó elképzelés szü­letett. Létrehívták az agitá­­ciós bizottságot, amely idő­ről időre eleven kapcsolatot épít ki az osztályok, a párt­­csoportok munistáival, dolgozóival, kem­Szerveztek már önálló pártnapot, ahol idő­szerű kérdésekről tájékoztat­ták a jelenlevőket. Végül is a televízióban gyakorlattá vált fórum­műsor adta meg az apropót ahhoz, hogy eb­ben az alapszervezetben fó­rum taggyűlést rendezzenek. A központosított irodák pártalapszervezet vezetősége abból indult ki, hogy a tag­gyűléseken, pártcsoportérte­­kezleteken mindig kötött, köz­pontilag meghatározott té­mákkal, kérdésekkel kell fog­lalkozni. E körülmény nem nyújt ahhoz lehetőséget, hogy időszerű politikai­, gazdasági és nemzetközi kérdésekről tájékoztathassák a párttago­kat és pártonkívüli dolgozó­kat. Éppen ezért még ez év tavaszán elhatározták, hogy fórum taggyűlés keretében tá­jékoztatják a központosított irodák párttagságát, az őket érdeklő legaktuálisabb kérdé­sekről. Az agitációs bizottság tag­jai megkezdték a kérdések összegyűjtését. Rövid idő alatt mintegy harminc olyan izgalmas témakörben kap­tak kérdéseket, melyek mind­egyike ugyancsak foglalkoz­tatja a közvéleményt. Ezek között szerepelnek: a válla­lat fejlesztésével, termelésé­ közlekedés tökéletesítésére, vel. létszámgazdálkodásával és szervezésével, valamint la­kásgondjaival kapcsolatos kérdések. Ezen túl városren­dezési, fejlesztési, az árral és életszínvonallal, üzemi de­mokráciával összefüggő gon­dolatcsoportok merültek fel. Az előzetesen benyújtott kér­dések vonatkoznak továbbá külpolitikai eseményekre, bo­nyolult­ összefüggésekre. A központosított irodák pártalapszervezete nagy ér­deklődéssel várt fórum tag­gyűlését e héten szerdán tar­totta meg. A fórum tagggyűlésen a már korábban összegyűjtött mintegy harminc, valamint a helyszínen felmerült továb­bi tizenöt kérdésre Dezső, a nagyüzemi Szilágyi pártbi­zottság titkára, Antal Gyula, vállalatunk igazgatója, Vincze János termelési főmérnök és Szabó Károly munkaügyi­­ fő­osztályvezető adott a jelenle­vőknek kimerítő választ. A kérdések első csoportja a vál­lalat fejlesztési, beruházási elképzeléseivel volt kapcsola­tos, továbbá felmerült az is, hogy a korszerűsítés milyen hatással van a vállalat jövő évi eredményeire, a nyereség alakulására. A fenti kérdéskomplexumra Antal Gyula, vállalatunk igazgatója válaszképpen el­mondotta, hogy a hatalmas fejlesztés időközben különbö­ző elgondolások alapján, to­vábbá világpiaci árak inga­dozása miatt többször módo­sult. Hangsúlyozta, hogy a huzalmas rekonstrukció mel­lett előtérbe kerül az edzett szalagacélgyártás korszerűsí­tése, növelése. Az vett hitel lehetőséget igénybe nyújt ahhoz, hogy a fejlesztés ne öt, hanem három év alatt realizálódhasson. Antal elv­­társ a továbbiakban részletes tájékoztatást adott még a ko­vácsoló­gyárrészleg fejleszté­si elképzeléseiről, amelyre mint mondotta, az V. ötéves tervben kerül majd sor. Ek­kor a kovácsológyár „B”­­üzem, valamint a raktár he­lyén építenek majd modern csarnokot, amelyben korsze­rű berendezéseket telepítenek és a süllyesztékes gyártmá­nyok­ volumenét növelik majd jelentős mértékben. A tii­os­­fejlesztésről Az alapszervezet kommu­nistái különösen sok kérdést tettek fel az 50 éves város fejlesztésével kapcsolatban. Erre Vincze János elvtárs adott tájékoztatást. Többek között kitért az üzlethálózat bővítésére, a városközpont korszerűsítési munkálataira, a a szolgáltatások bővítésére, piaci árak alakulására. Külön a fejezetben foglalkozott a vá­ros vízellátásával kapcsolatos gondokkal. Hangsúlyozta, hogy a városi tanács a jövő­ben , az időjárástól függően vízkorlátozásokat vezet be. A fórum taggyűlés kérdései­nek napirendjén szerepeltek napjaink igen fontos külpoli­tikai eseményei, mint többek között Nixon Szovjetunióba tett látogatása, a szovjet— NSZK szerződés ratifikálása, a csehszlovák—NSZK tárgya­lások megkezdése, a szovjet— kínai kereskedelmi tők élénkülése stb. kapcsola­Szilágyi Dezső elvtárs, a nagyüzemi pártbizottság titkára mind­ezekkel kapcsolatban megje­gyezte, hogy jelentős szere­pet töltenek be az európai béke és biztonság megszilár­dításában, a nemzetközi po­rondon folyó harc enyhülésé­ben. Több kérdést tettek még fel a város iparosítási tervé­vel, vállalatunk munkaerő­­helyzetének alakulásával és a nődolgozók megbecsülésével, fizetésük rendezésével kap­csolatban. Elhangzott továbbá olyan kérdés is, hogy mikor lesz rend a gyár külső peri­fériáin. Érdemes volt A központosított irodák pártalapszervezet vezetősége kissé félve rendezte meg a fórum taggyűlést. Most azon­ban bebizonyosodott, hogy érdemes volt fáradozni, hi­szen ezért a tagság is hálás volt, mivel kérdésözönnel árasztotta el a fórumtaggyű­lés előadóit. A tapasztalat po­zitív, így hasonló jellegű tag­gyűlések megtartását a töb­bi pártalapszervezetekben is javasoljuk. Deméhy László „Mi bizonyítani akarunk99 Teljesül a szegcsomagolós fiatalok kérése „Tudjuk, hogy szavakkal, tettek nélkül eredményt el­érni lehetetlen, mi bizonyí­tani akarunk.. ” — hang­zott el a KISZ­ titkárának szegcsomagoló felszólalá­sában ez a mondat a szocia­lista brigádvezetők tanács­kozásán. A tartalma szerint arról van szó, hogy a szeg­csomagolói fiatalok többet kívánnak tenni a munkában, mint elő van írva. A bizonyításnak azonban feltétele van — amiről ugyancsak beszélt az ifjúsá­gi titkár. A szegcsomagolói dolgozó régi és örkös gond­ja — de ugyanígy az egész szegverőé — • a csomagolásra kész szög felszállítása a földszinti üzemrészből az emeletre; s az üres ládák folyamatos visszajuttatása. A szegcsomagoló öreg, el­avult konstrukciójú felvo­nói egyre kevésbé felel­nek meg a követelmé­nyeknek. Kivételes világnapnak te­kintik, ha a két feladó-fel­vonó üzemzavar nélkül mű­ködik. A szegcsomagoló fiataljai tehát csak akkor állhatják a szavukat, illetve akkor nyílik lehetőség a bizonyí­tásra, ha ezeket a felvonó­kat felújítják. A szakem­berek véleménye szerint tejesen új, korszerű felvonó felszerelése oldaná meg a problémát. Erre azonban anyagi le­hetőségek híján nem gon­dolhatnak. Viszont az öreg felvonók felújítását eddig még a fel­vonók speciális szakemberei is elutasították. A felvonó­gyáriakkal mégis csak sike­rült egyezségre jutni, s így a negyedik negyedévben sor kerül az egyik felvonó fel­újítására. A megoldást addig is kere­sik az üzem — sőt a gyár­részleg vezetői. Nos, a meg­oldás — ha csak átmeneti is — a felvonók gyors rend­behozása és lelkiismeretes karbantartása. Ez viszont már a gyári szakembereken múlik. Tóth József 10. daru­javító brigádja segítheti eb­ben a szegcsomagolásnkat. A csoport vezetője ki is jelen­tette az üzemieknek, hogy kapcsolják ki a termelés­ből három-négy napra az egyik felvonót, s átmene­tileg rendbehozzák a szer­kezetet. Ezek a kilátások azt bi­zonyítják, hogy várható a szegcsomagolói helyzet javu­lása. De azt is, hogy az üzem vezetői nemcsak írott betűnek veszik az előírást, miszerint kötelesség biztosí­tani a munkafeltételeket, a versenyvállalások teljesíté­sének feltételeit. A fiatalok ígérete elhangzott, még­pe­dig követelő hangnemben: „... mi bizonyítani aka­runk ...” — ezt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni! — p — A mini­szoknyának még a­ dömperes is megáll. Aztán esz­mecserét folytatnak az áth­úzópácoló előtt. Pedig az alap­anyagot nagyon várja a hideghengermű 1972. június 23. Üzemi könyvtárosaink tanácskozása A gyár üzemi letéti könyv­tárosai az elmúlt héten fon­tos tanácskozásra gyűltek össze. A művelődési központ­ban ez alkalommal vitattuk meg az éves tapasztalatokat. A könyvtárosokkal ismertet­tük továbbá a jövő legfonto­sabb feladatait. Az 1972-es évet az UNESCO nemzetközi könyvévvé nyil­vánította. Ez a tény arra kö­telez minden könyvtárost — főfoglalkozásút és társadalmi munkást egyaránt —, hogy ez évben még hatékonyabban irányítsuk az emberek figyel­mét az irodalomra, a köny­vekre. Tovább kell mozgósí­tanunk üzemünk szocialista brigádjainak széles rétegét, a „Kell a jó könyv” olvasó­mozgalomban való részvétel­re. Ezen a területen sok se­gítséget adhatnak üzemi könyvtárosaink, annál is in­kább, mert a szocialista bri­gádok közvetlen környezetük­ben tevékenykednek. A beszámoló kiemelte az elmúlt év eredményei alap­ján a kovácsológyár „A” üzem, a szalagedző, hideghengermű, a a kovácsológyári GYGO könyvtárosainak mun­káját. Örömmel tapasztaljuk, hogy a nemrég alakult letéti könyvtárak is igyekeznek fel­zárkózni a régiek mellé. Az üzemi könyvtárosok hoz­zászólásaikban a gondok mel­lett sok jó módszert is el­mondottak. A legjobb könyv­tárosoknak a tanácskozás vé­gén átnyújtották a megérde­melt jutalmakat, majd együtt hallgaták­­ meg a kamaraze­nekar és a Petőfi színjátszó szakosztály közös műsorát. WV/\<AM/VW\M^W\A^V/NAV\/\^VWt^/vW\A'^W\A»AA^WWVv • \A^/WVA^VA^VVAA^W\A/WVV^/V\A/\A^\/V\A^\/WWN^\/V\A^\/W\^\A^\/\^üWWV/y/U^ A szocialista brigádvezetők tanácskozása nyomán Az egységes értelmezésért A nézetek eltérése csak ad­dig okoz problémát, amíg nem egyeztetik őket. Az utóbbi hó­napokban számos jelét lehe­tett tapasztalni annak, hogy a szocialista munkaverseny ér­tékelésében nem vallottunk egységes nézeteket. Helyeseb­ben szólva, az az egységesnek tűnő álláspont, amely megfo­galmazást nyert a munkaver­­seny-szabályzatban, többféle értelmezést kapott. Hogy mennyire régi gond a ver­seny tisztasága és megbízható értékelése, azt az utóbbi egy­két év vitái is bizonyítják. De bizonyítják azok a felszólalá­sok is, amelyek a szocialista brigádvezetők tanácskozásán ezzel kapcsolatosan elhang­zottak. A több mint 50 felszólaló között mintegy hoztak a verseny tízen foglal­értékelésé­vel. Molnár József 4. a GYGO-ból például azt kifo­gásolta, hogy nem egységes az újítások gazdasági megíté­lése a vállalásokban. Sztre­men Rudolf a KSZGY-től ar­ra figyelmeztetett, hogy bizo­nyos eredmények több vádnál is jelentkeznek s leh­­ez veszedelmes halmozódáshoz vezet. Győrik Ferenc öntödei szocialista brigádvezető pedig egész brigádja nevében meg­kérdőjelezte az 1971. évi ered­mények értékelésének igazsá­gosságát. Ne folytassuk a sort, a hos­­­szú ideje folyó polémiát, in­kább keressük meg a kiveze­tő utat. Kezdjük azzal, hogy sok még a félreértés a válla­lások tartalmát illetően. A munkaversenyre vonatkozó párthatározat már tavaly, év végén elindított egy tisztulási folyamatot ezen a területen, ám az idei vállalásokban még számos olyan elem található, amelyek nem nevezhetők vál­lalásnak,­­hanem kötelesség­nek. A párthatározat és az azt követő országos dokumen­tumok félreérthetetlenül meg­vonták a vállalás kereteit: „.. .munkaverseny tevékeny­ségként azokat a kezdeménye­zéseket kell elismerni, ame­lyek a népgazdasági célok, vállalati tervfeladatok megva­lósítását a munkaköri köve­telményeket meghaladó mér­tékben segítik elő...” A vállalások tartalmának zöme azonban megfelel a ma­gasabb követelményeknek. A felülvizsgálat tapasztalatainak legfontosabb tanulsága, hogy a jövőben egységes, a sajátos területekre épülő, összehan­golt irányelvek alapján lehet elvárni tiszta vállalásokat. Tulajdonképpen nem ez vál­totta ki a tanácskozáson je­lentkező, de a gyáron belül dúló vitát , hanem a tavalyi munkának a munkaverseny­szabályzat előírásai szerinti értékelése. E sorok írója nem volt ré­szese az értékelésnek, így az értékelő-felü­lvizsgáló bizott­ság álláspontját áttételesen is­meri. Hogy az értékelés során történt-e szubjektivitás, tudom. A tanácskozáson nem túli vitának azonban voltak olyan mozzanatai, amelyek — meg­ítélésem szerint — nem hasz­náltak a bizottság pártatlan­ságának, sőt károsan feltüzel­ték a kedélyeket. Senkinek sem szabad lekezelni a szocia­lista brigádokat, ha felvilágo­sításért fordulnak hozzá. Vagy adhat felvilágosítást, vagy nem, de az nem válasz, hogy: „Az arany helyett elégedjenek meg a bronzzal, az is tükrözi a fejlődést...”. nemet nem szabad ilyen hang­használni,­ mert ez nem más, mint a jól­­értesültség álarcában tetszel­­gés, s a mások munkájának nagyképű kibic módjára tör­ténő szemlélése. Erre az sem mentség, hogy némelyik bri­gádnál jogos változtatásokat alkalmaztak. Az emberek azt szeretik, ha kérdéseikre egyenes, nyílt, korrekt választ kapnak. S ha voltak tisztátlanságok az üzemi, gyárrészlegi, főosztályi értékelésekben, azt előbb megfelelő szinten kellett vol­­­na egyeztetni, s csak azután közölni a brigádokkal az eredményt. Meggyőződésem, hogy éppen a gyár vezetői akarják elkerülni az ilyen vargabetűs eseteket, s a jövő­ben méginkább megakadá­lyozni az ilyen rosszízű gya­korlat előfordulását. A szocialista brigád­vezetők és a gyár vezetőinek a pár­beszéde jó szolgálatot tett szóbanforgó problémák rende­­­zésében is. A gyár vezetői fel­tárták a brigádmozgalom ér­tékelése eddigi gyakorlatának fonákságait. Lényegében azt, hogy az eredmények halmo­zódnak, több brigád is ugyan­arra az eredményre alapozott. Például a kocsiálláspont csök­kentése nem kizárólag a szál­lítási brigádok eredménye, közrejátszottak ebben az gádjai is. Az idei értékelésnél már figyelembe vették ezt, s megosztották a brigádtevé­kenységből származó anyagi eredményt. Nem egyszerű dolog ez. Azt tudni kell, hogy mindenkitől tisztességes munkát vár a vál­­lalat, amiért fizetést kap. Amit ezen felül vállal valaki, azt a többletet, amikor a gaz­dálkodás, a termelés közös gondjait magára is vállalja, amikor igénye van a közös döntésben való részvételre , az már minőségileg maga­sabb, szocialista jellegű tevé­kenység. Ezt a szocialista jel­leget kell erősítenünk azáltal, hogy őszintén és következe­tesebben informáljuk a szo­cialista brigádokat, többet tö­rődünk az egyének munkájá­val, szorgalmának és képessé­geinek kibontakoztatásával , a kollektíva aktivizálásával. S mivel a cél elérése kölcsönös feladat, erre a válasz sem le­het más, mint a szocialista brigádok teljes erőbedobása a feladatok végrehajtásában. S amit ehhez még hozzá kell tenni, az csupán annyi, hogy az idén első alkalommal kapták meg az arra rászol­gált brigádok a munkaver­­seny-szabályzatban rögzített nagyobb anyagi elismerést. Kétségtelen, hogy a munka­­verseny-szabályzatban rögzí­tett nagyobb anyagi elisme­rést. Kétségtelen, hogy a munkaverseny-szabályzat né­hány tekintetben korrekcióra szorul — amint ezt a tanács­kozásokon bejelentették —, de ez mit sem változtat a té­nyeken: a nagyobb anyagi el­ismerésért több és jobb mun­kát várnak a brigádoktól, amivel lényegében megterem­tik az alapját a jutalmaknak Pádár András

Next