Tarjáni Acél, 1987 (37. évfolyam, 1-51. szám)

1987-01-09 / 1-2. szám

2 tarjAnt a kft. 1987. január 9. Az előrelépéshez, megújuláshoz szükséges legfontosabb tennivalókról (Folytatás az 1. oldalról.) Elég csak a süllyesztékes kovácsüzem csaknem háromhetes leállását okozó transzformátorhibára utalni. Ez a példa is mutatja, hogy a hátráltató tényezők mellett is lehet eredményesen dolgozni, ha a munkát megfelelő szervezettséggel irányítják. A mennyiségi tervteljesítéssel kapcsolatban feltétlenül szóvá kell tenni, hogy a tételes teljesítési szint jelentősen visszaesett az elmúlt képest. Vállalati szinten érhez 92,7 százalékra. Gyárrészlegenként a helyzetet a következő adatokkal lehet jellemezni: a huzalműnél 94,3 százalékról 92,5 százalékra, a hengerműnél 97,6-ról 92,6-ra, a kovácsológyárnál 99,1-ről 93,3-ra, a feldolgozó gyáregységnél pedig 99,3-ról 97 százalékra. Emiatt kötbérfizetési kötelezettségünk — Kérem, beszéljen részletesebben ezekről a hiányosságokról. — Ezek közül elsőként kell szóvá tennem, hogy lassú piaci igényekre való reagálóa készségünk, nehézkesen mozdulunk rá egy-egy igény kielégítésére, ami újszerű már 1936-ban is kapacitáskihasználási gondokat okozott. Komoly hátrányt jelent, hogy egy-egy felvetődő, közös munkát igénylő feladat esetén az első reagálások gyakran nem a megoldásra irányulnak, hanem arra, hogyan lehetne a megoldást jelentő munkát, a felelősséget másra hárítani. Mindez nagyon sok energiát és időt, s ezek természetes következményeként értékesítési lehetőségeket, potenciális gazdasági előnyöket emésztenek el. Közös érdekünk tehát, hogy erő - Milyen feladatok állnak vállalatunk előtt, és mit kell tennünk ezek végrehajtása érdekében 1987- ben? — Belső gondjainkról szólva már említést tettem a legfontosabb javításra váró gazdálkodási, munkaszervezési, vezetési problémákról. Idei tennivalóink alapját is az ezeken a területeken történő előrelépés képezi, mert csak így valósíthatjuk meg a fajlagos áryag- és energiafelhasználás csökkentésének, termékeink versenyképessége javításának, a hozzáadott értéktömeg növelésének stratégiai feladatát. Ezeknek a célkitűzéseknek a szolgálatába állítjuk a belső érdekeltségi rendszerünket is, mely alapvonását megtartva erőteljesebben ösztönöz majd a teljesítmények növelésére, a jobb teljesítményt nyújtók fokozottabb anyagi elismerésére. — Vállalatunk 1937. évi bérpolitikáját alapvetően meghatározza, hogy a központi béraz elmúlt évi 600 ezer forintról megközelítően 2 millió forintra emelkedett. Nem szólva arról a kárról, amely egyrészt a készletállomány növekedését hozta magával, másrészt ebből adódóan azokról a gondokról, amik a krónikussá váló raktározási problémákból adódtak. A termelés mennyiségi csökkenésében, a tételes teljesítési százalék kedvezőtlen alakulásában szerepet játszottak vállalatunkon kívüli tényezők is. Mindenekelőtt az alapanyag-ellátás mennyiségi és minőségi problémáira, valamint az egyes termékeink iránti kereslet visszaesésére gondolok, amelyek főként huzalműben éreztették kedvezőtlen hatásukat. Magunkat csapnánk be azonban, ha csak ezekre vezetnénk vissza problémáinkat, és nem tennénk szóvá a rajtunk múló hiányosságokat, teljesebben lépjünk fel együttgondolkodást fékező, az a gyors cselekvésre nehezen hajló magatartással szemben. — Belső gondjainkról szólva feltétlenül beszélni kell a laza technológiai és a nem kielégítő munkafegyelemről. Előbbire az ismétlődő minőségi problémákból, utóbbira az érdemben nem javuló munkaidő-kihasználásból, a hiányzások, — köztük az igazolatlanok —, magas arányából következtethetünk. Úgy látom, elég könnyű felmentést kapni a technológiai előírások betartása alól, éppúgy, mint munkaidő teljes kihasználásáaak kötelezettsége alól. Ezen feltétlenül változtatnunk kell, mert teljesítményeink növelésének, a minőség biztosításának ezek továbbra is alapvető eszközeit jelentik, tömegszabályozási formába nyertünk besorolást. Ez azt jelenti, hogy egyrészt két százalékkal növelhetjük az 1986. évi bértömeget, másrészt megszűnik a keresetszintkorlát. Ezek együttes hatásaként pedig megteremtődik a valódi létszám-takarékossági érdekeltség. Ily módon a munka- és üzemszervezés, a létszámracionalizálás, a bérfejlesztési lehetőség bővítésének döntő tényezőjévé válik. Idei célkitűzéseink megvalósítása alapvető tényezőjének tartjuk az előbbiek alapján mozgásba lendülő szubjektív tényezőket, a nagyobb kezdeményező- és vállalkozókészséget. Ami az idei konkrét célkitűzéseket illeti, azt tervezzük, hogy a mennyiségi termelést 1,5—2 százalékkal, a folyó áras termelési értéktervünket pedig 7,5-8,5 százalékkal növeljük. Azonban tekintettel arra, hogy a napokban véglegesedett dollárexport-ösztönzési rendszer lényegesen kedvezőbbé vált számunkra, exportcélkitűzéseinket a mostani naplókban újra kell gondolnunk. A mércét magasabbra tesszük. Az 1986. évi 10,7 millió dollár exportértékesítéssel szemben a most körvonalazódó terveinkből az szűrhető le, hogy mintegy 13—14 millió dollárban kívánjuk meghatározni ezt célkitűzést, — amit természetesen még egyeztetnünk kell - Mit kell tennünk e lehetőségek minél jobb kihasználása érdekében? — Ehhez a már említett vállalkozási készségünkön túl termékeink minőségének javítására, és a már megtermelt áruk minőségének megóvására is nagyobb figyelmet kell fordítani. Nem engedhetjük meg, hogy a nehéz, sok munkával, nagy figyelemmel megtermelt árunak a minőségét a raktározás, a szállítás közben gondatlan, figyelmetlen munkával rongáljuk, tönkretegyük. Jobban kell sáfárkodnunk a termelőkapacitások jobb kihasználásában rejlő lehetőségekkel, melyek közül csak a süllyesztékes kovácsüzemi berendezések üzemidejének növelésében rejlő lehetőségeket említem meg. Természetesen ehhez piackutatás, a termelés, a kiszolgálás összehangoltabb munkájára lesz szükség 1987-ben. — Azt hiszem, itt helyénvaló megjegyezni, hogy sok a gondunk a rendelésállomány és a termékszerkezet összhangjával kapcsolatban. Miként lehetséges ezt az összhangot javítani? — Ez a kérdésfelvetés egy fontos felfogásbeli állapotot tükröz. Tudni kell, hogy a termékszerkezet és a rendelésállomány egymással dinamikus viszonyban van. Egy termékszerkezet soha nem lehet olyan, hogy az mindig összhangban van a rendelésállománnyal, mert éppen a rendelésállomány’ az, ami a ter v Vezérigazgató elvtárs, miben látja a megújulás, feladataink maradéktalan teljesítésének alapját? — A Központi Bizottság, az Országgyűlés helyzetértékeléséből egyértelműen kitűnik, hogy a magyar gazdaság kritikus szakasz előtt áll. Ha nem tudjuk a gazdaság teljesítményét növelni, a kedvezőtlen folyamatokat visszafordítani, veszélybe kerülnek kongresszus, a VII. ötéves tervben megfogalmazott célok, amelyek eléréséhez nemzeti érdekünk fűződik. Megújulásra van tehát szükség, amelynek mozgatórugója szándékaink szerint a teljesítmény szerinti erőteljesebb differenciálódás lesz. Nekünk is számolni kell azzal, hogy nyílik az olló a nagyobb teljesítményt nyújtók, a gyorsabb fejlődésre képesek, és az elmaradók között. Mindent meg kell tenni, hogy ez a differenciálódás ne hátrányunkra menjen végbe. Ezt megelőzhetjük, ha a változás, a megújulás mindannyiunknak személyre szabottabb, és nagyobb követelményeit teljesíteni fogjuk. Ezt akarjuk szolgálni a már említett érdekeltségi feltételek javításán túl adminisztratív szigorításokkal is. Szigorúbbak leszünk munkafegyelmet sértőkkel, az a indokolatlanul hiányzókkal, a rendet és fegyelmet bomlasztó jelenségekkel szemben. Ebben támaszkodni akarunk a döntő többségében tisztességgel dúló külkereskedelmi vállalatokkal. Ez a magas exportcélkitűzés, amellett, hogy szolgálja a népgazdasági tervek teljesítését, a kapacitáskihasználásunk javításán keresztül egyértelműen javítja a vállalati jövedelmezőséget. Ezek alapján azt hiszem érthető, hogy az idén alapvető érdekünk fűződik az exportlehetőségek maximális kihasználásához, méhszerkezet alakításához hozzájárul. A kettő viszonyában a dinamikusabb elem a rendelésállomány, vagyis a piaci igények, amire nekünk több figyelmet kell fordítani, és a kapacitásunkat, vagyis termékszerkezetünket ehhez kell igazítanunk. A vállalattal szemben az a követelmény, hogy legyünk rugalmasabbak az igények kielégítésében. A két elem között mindig lesz feszültség. Sohasem lesz teljes harmónia a kapacitás, a termékszerkezet és a rendelésállomány között. Rajtunk múlik azonban, hogy ez a feszültség mekkora. A mobilitásunkon, a reagálókészségünkön, nek nem szabad túllépnie a mimég elviselhető szintet. Ha ez a megmerevedik, akkor a termékszerkezet és a rendelésállomány között nagyon nagy lesz az eltérés, ami miatt nem a piaci igényeket kell hibáztatni. — Az igényekre való reagálásunkat jelzi, hogy bővítjük a COS-gyártó kapacitásunkat. Az első negyedévben három újabb gép telepítését tervezzük. Ezen időszak alatt lép termelésbe egy rúdhántoló berendezés, amely a saját vertikumi ellátáson túl jól értékesíthető árumennyiség gyártására is lehetőséget teremt. Az exportértékesítési lehetőségekre tekintettel kezdeményező lépéseket tettünk szervezői kapacitásunk bővítésére. Ezeknek az alapja a termelési, gazdálkodási célkitűzéseknek a teljesítése, az alapvetően szinttartáscélból ’ életszínvonalas szociálpolitikai elgondolásaink megvalósítására gozókra, a bennük rejlő erőforrásokra. Bátorítunk minden a teljesítményt, a közérzetet javító, az alkotó energiák kibontakoztatását segítő kezdeményezést. Az erőteljesebb differenciálódás hangsúlyozottan húzza alá a szubjektív tényezőit, az emberi tényező szerepét. Mit vár e tekintetben a vezérigazgató elvtárs? — Célkitűzéseink teljesítésében nagymértékben számítunk az érdekeltségi rendszerünkkel felszínre hozható szubjektív tartalékokra, az emberek kezdeményezőkészségére. Egyáltalán az abban való érdekeltségre, hogy most a teljesítményünk arányában nagyobb elismerési lehetőségre nyílik mód, tekintettel az új bérszabályozási körülményekre. Ez nyilván azt is jelenti majd, hogy egy erőteljesebb létszám-racionalizálás indulhat meg, mert ennek az érdekeltségi feltételei tisztázottak lesznek. Nem lesz olyan gondunk, mint korábban, amikor a kereetszínvonal-szabályozás ennek a folyamatnak bizonyos értelemben gátját szabta. Ugyanakkor az is teljesen világosnak látszik, hogy olyan vezetői erény vagy képesség, mint a munka- és üzemszervezés, ebből a szempontból is nagyobb jelentőségre tesz szert. Ott, ahol a munka- és az üzemszervezési feladatokat színvonalasabban hajtják végre, az önmagában is élőmunka-megtakarítással fog együtt járni. Tehát, ott tárulnak fel a nagyobb lehetőségek a plusz anyagi elismerés céljára is. Amikor a szubjektív tényezőkről és az ezekben rejlő lehetőségek jobb kihasználásáról beszélek, akkor én ezt a követelményt mindenkire vonatkoztatom. Természetes azonban, hogy ez követelmény elsőként és leganyilvánvalóbban érvényesül a vezetőkkel szemben. Érthető, hogy a vezetőktől várunk elsősorban több kezdeményezést, nagyobb önállóságot feladataik ellátásában, és a területük problémáiban való eligazodásban. A vezetőktől azt is várjuk, hogy azt a régóta igényelt nagyobb rendet, illetve a nagyobb rend és fegyelem érdekében többet tegyenek helyileg. Azt tudni kell, hogy a munkaidő jobb kihasználásának feladata állandóan napirenden lévő feladat, olyan fontos, hogy az ebben rejlő lehetőségeket, tartalékokat 1987-ben sem szabad lebecsülni. A nagyobb rendet, a nagyobb fegyelmet, mint légkörtisztító tényezőt is egy fontos gazdasági tényezőnek kell tekinteni. Az ebben rejlő hajtóerőnek a kihasználása is elemi érdekünk, hiszen ez megegyezik a döntő többség természetes emberi igényeivel. Ezt a kérdést komolyan gondoljuk, miszerint a vezetőkkel szembeni nagyobb követelményeket, következetesebben akarjuk érvényesíteni. Erre talán például szolgálhatnak vállalatunknál az Előrehaladásunkban kulcsszerepe van a műszaki értelmiségnek. Mit vár ön a vállalat műszaki értelmiségétől? — Amikor a szubjektív tényezők soráról beszélünk, fontos tényezőként kell szólni a vállalat műszaki, közgazdasági értelmiségéről, akiktől természetesen, nagyobb teljesítményt várunk. Amikor itt az általánosan megfogalmazódó követelményekről szólunk, amikor elég pontosan körülhatárolhatók azok a területek, amelyek a műszaki, közgazdasági értelmiséggel szembeni követelményeket jelzik. Ilyenek például a technológiai fegyelem, a technológiai előírások betartása, de egyáltalán a technológiának, a technológiai színvonalnak a karbantartása, a követelményekhez mért megújítása. Ez mind olyan konkrét feladatot jelent, amiben a műszakiaknak az eddiginél kezdeményezőbbeknek kell lenniük, nagyobb teljesítményt kell nyújtaniuk. Itt is szeretnénk, ha a teljesítmények szerinti nagyobb különbségek alakulnának ki. Itt azonban hangsúlyozni akarom, hogy a magasabb követelmény mindenkire vonatkozik. A vállalat egész keresztmetszetében szükség van nagyobb teljesítményre, mert a verseny követelményeinek csak ilyen utóbbi hetek személyi változásai. Olyan körülmények alakultak ki, amelyek alapján egyes vezetők alkalmatlanná, méltatlanná váltak funkciójuk betöltésére. vezetői Erről is nyíltan kell beszélnünk. Az elkövetkező időszakban az alkalmasság követelményét —, ami a vezetőkre bízott feladat színvonalas elvégzését jelenti —, munkájuk megítélésénél erőteljesebben érvényesítjük. Természetesen a jól dolgozó vezetők erkölcsi, anyagi elismerésére is több figyelmet akarunk fordítani. Lényegében arról van szó, hogy a vezetők között is nagyobb különbséget akarunk tenni. Mint ahogyan a dolgozók között vannak különböző teljesítményt nyújtók, a vezetők között is megvan ez. Ezt a különbséget az erkölcsi, anyagi elismerésben is érvényesíteni akarjuk. - Ez azt is jelenti, hogy akinek a munkájával nincsenek megelégedve, vagy erre nem tartanak igényt, el is bocsáthatják? — Természetesen, ez azt is jelenti, hogy akinek a munkájával nem vagyunk megeégedve, el is bocsáthatjuk. Ha az elégedetlenségünk olyan mértékű, hogy a probléma megoldását, és egyben az egész kollektíva érdekét ez szolgálja a legjobban, akkor természetesen elbocsátásra is sor kerülhet. Nem tekintjük azonban ezt célkitűzésnek, hanem egy olyan eszköznek, ami nélkül nehéz érvényesíteni az egyébként általánosan elfogadott elveket.E módon tudunk megfelelni, sőt hogy másként. A nagyobb követelmények támasztása felveti azonban azt is, hogy ehhez jobb tárgyi lehetőségek szükségesek. Vállalatunknál milyen műszakifejlesztési lehetőségekről beszélhetünk az idén? — A műszaki fejlesztéshez a feltételeket a mindennapi termelés jövedelmezőségének javításával tudjuk megteremteni. Tudatában kell lennünk annak, hogy a fejlesztéshez szükséges anyagi erők előteremtésének legkézzelfoghatóbb legjárhatóbb útja a termelés racionalizálási lehetőségeinek jobb kihasználása. Ha csak a ráfordításainkat vesszük szemügyre, például az anyag-energia ráfordításaink teszik ki az összes költség 80—85 százalékát. Természetes, hogy a műszaki közgazdasági értelmiségnek e költségek fajlagos csökkentésére nagyobb figyelmet kell fordítani. Itt van a legtöbb cselekvési lehetőségünk Ha a vállalat jövedelemtermelő képességét nem tudjuk javítani, akkor a jövőbeni műszaki - fejlesztési lehetőségeink is rendkívül korlátozottak lesznek. " (Folytatás a 3. oldalon) Erőteljesebben fellépni a hibák ellen A mércét magasabbra tenni Rendelésállomány és termékszerkezet / A vezetőktől várunk több kezdeményezést Céltudatosabb műszaki fejlesztést A munkásgyűlés résztvevőinek egyik csoportja. Dolgozóink nagy érdeklődéssel hallgatták Szabó elvtársit.