Tarjáni Acél, 1988 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1988-01-08 / 1. szám

TARJÁN­I VILÁG PROLETÁR­AI, EGYESÜLJETEK! A SALGÓTARJÁNI KOHÁSZATI ÜZEMEK PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVIII. ÉVF., 1. SZÁM Ara: 1.30 FORINT 1988. JANUÁR 8. Az ünnepek alatt sem volt karban a kezük „Melegen" tartotta a berendezéseket az üzemfenntartás Január 4-vel az SKÜ min­den vonalán elkezdődött termelés — az üzemben bein­n­dult a „nagyüzem”. S, hogy ez így történt abban nem kis részük volt az üzemfenn­­tartás karbantartó szakembe­reinek, akik az ünnepek ideje ala­tt jóformán „gyertyagyúj­tástól a pezsgősüvegek kiürü­léséig” ügyeletet tartottak a gyárban. Persze színjózanul, sőt még január 3-án is „me­legítették” a berendezéseket. Mindezekről bővebbet Dicső Andrástól, az üzemfenntartási gyárrészleg karbantartó üze­mének vezetőjétől tudtunk meg. — Az időjárás, most a ke­gyeibe fogadta úgy embere­inket, mint tervünket — kezdi összefoglalóját az üzemvezető. — Ezúttal szerencsére kellett megbirkóznunk a nem tét szélsőségeivel, nyugodtan el tudtuk végezni feladatainkat, továbbá nem történt olyan meghibásodás, ami a zord tél számlájára lett volna írható. Három szakterület dolgozói­ból alakítottunk ki készenlé­ti csapatokat. A műszerészek, a villanyszerelők és a csősze­relők voltak az érintettek. Összesen, mintegy 130 embert mozgattunk az ünnepi ügye­letek érdekében. Különleges eseményre, meghibásodásra nem került sor, jobbára ru­tinjellegű feladatokat hajtot­tak végre szakembereink. A január 3-i ügyelet leg­fontosabb részeként újólag átvizsgáltuk a 4-vel startoló berendezéseket. Ugyancsak 3-án, indult a regeneráló, a kovácsoló „B” üzemi 6-os számú körkemence és egyéb kisegítő berendezések. A Quartó „bemelegítését” január 3-án, este tíz órakor kezdtük el: áram alá helyez­tük, megmozgattuk a hidrauli­kát, biztosítottuk az emulzió keringését. A későbbiek fo­lyamán az ügyeletes henge­rész „felébresztette” a Quartó részegységeit. Az már a vélet­len műve, hogy 4-én reggelre beugrott egy panelhiba az elektromos szerelvényezés­ben.­­ Ügyeleteseink munkafegyel­me rendkívül jó volt, amiről az ellenőrzés során szemé­lyesen is meggyőződtem.­­ Bár még az év elején tartunk, de bizonyára vannak már karbantartási koncepciók az első hónapra is. — A konkrétumok előtt feltétlenül meg kell említe­nem, hogy az előző évinél is sokkal szigorúbb feltételek között szükséges gazdálkod­nunk — jócskán csökkent az állóeszköz-fenntartási költség­­keretünk. A berendezések te­kintetében, ebben a hónap­ban kerül sor a Bau Being és az 5-ös számú körkemence felújítására, valamint a 002- es gépek állva csévélőjének a beépítésére. A Komatsuba olajszűrőt építünk be, a mun­kálatokhoz, segítségül, a na­pokban érkezik egy szerelő az NSZK-ból. Reméljük, hogy sikeres lesz a Komatsu „élesz­tése”, így ebben a hónapban munkára fogjuk. — Vannak-e egyéb gondjaik a gazdasági behatároltságon túl? — Én úgy tartom, hogy a legkisebb panasz nélkül, rendelkezésre álló létszámmal, a a lehető legjobb, legbecsülete­sebb munkát kell végeznünk. — biti — Swee és országúton Hajtás év vége — nyugalmas évkezdés QT napTártT­ l­apo­zgatun­k, be­léptünk az 1988-as esztendőbe. Nem árt ilyenkor visszapillan­­tani hogyan teltek a tavalyi esztendő utolsó napjai és mi­ként­ indult az új év. Ezt tet­tük a szállítási főosztályon, ahol Romhányi Barna idézte fel az­ elmúlt napok eseménye­it. Mi a tagadás, elmondható, hogy december utolsó napja­iban bizony akadt egy kis év végi­­ hajrá. Főként a tőkés­­e­x­po­rt - kiszál­lítások voltak sür­­getőek, mert ezen is múlott, hogy a vállalat egymillió dol­láros többletbevételhez jus­son. Í­gy aztán december utol­só két­ hetében kevés kivétel­lel, kizárólag a kemény valutá­val fizető országoknak szánt szállítmányok indultak útnak. A főosztályvezető hozzáfűz­te, hogy december 30-ra min­den exporttétel elhagyta a gyárkaput, és ez nem kis telje­sítmény. Ami viszont a szállítási fő­osztályon szokatlan az, hogy december 31-én nem dolgoz­tak. Ilyen most első ízben for­dult elő, de rá is fért az embe­rekre. Összegezve a tényeket, de­cember 20-tól 31-ig vasúton 77 vagonban, összesen 2338 tonna árut szállítottak ki. Emellett megraktak 13 kami­ont, ezekbe 290 tonna termék fért, és 18 konténer is telepa­kolva várakozott a szállításra. A konténerekbe 324 tonna árut pakoltak. A szállítmányok Franciaországba, NSZK-ba, Iránba, Ausztriába, Angliába, Hollandiába, Izraelbe és Szí­riába irányultak többek között. Főleg acélszalagot, szög- és horganyzott huzalt, rúdvasat, különféle méretű szögeket küldtek a megrendelőknek. Ko­vácsolt termékből egy vagon csákány indult Görögország­ba. A nagy exporthajrában az említettek mellett még küldtek szállítmányokat Lengyelország­a­ba, Romániába, Jugoszláviába, Szovjetunióba, többnyire szalagacélokat és szögeket. Gondokat okozott a két ün­nep közelit az, hogy szinte egy­szerre érkeztek a kamionok, és ugyanakkor a konténereket is meg kellett rakni. A szállításon több esetben nyújtott műsza­kot szerveztek, nemegyszer ti­­zenkétóráztak az emberek. Ka­rácsony előtt egy hétig — az eddigi szokásoktól eltérően — vasútikocsi-hiány is akadá­lyozta munkánkat. A vasút az­tán lemaradását a két ünnep között bőven behozta. A raktárkészletet 1987 utol­­só napján 4000 tonnával zár­ták. Decemberben összesen ki­szállítottak 18 944 tonna kész­árut. Ennek majdnem a fele, pontosabban 9200 tonna ment exportra. Ugyanakkor a gyár termelése decemberben 19 880 tonna volt. Az év eleji kezdést, amely nyugalmasan indult, valame­lyest nehezítette, hogy a huzal­­műben — különféle okok mi­att — jelentős exportáthúzó­dás van. Ennek nagy része szög, de az üzem folyamatosan gyártja a horganyzott és vas­­huzalt, valamint rúdvasat is. Az évet január 3-án kezdték, ezen a napon négy konténer horganyzott huzalt küldtek ex­portra. 4-én pedig három kon­ténerben vashuzal és horgany­zott huzal indult útnak. A hé­ten még két kamiont fogadtak, és megraktak még két konté­nert horganyzott huzallal. Köszönet az egyetértő támogatásért Viá­llalatunk szakszervezeti bizottsága köszönetét fejezi ki a­­ tagságnak az új rendszerű és mértékű tagdíjfizetés meg­értő támogatásáért. Minden bizalmi tes­tület pon­tosan, határidőre elkészítette és leadta a csoportos bíró nyilatkozatokat. A meg­tag­ság egyhangúlag elfogadta az új rendszert. A megbízások alapján a ja­nuári keresetek után először február 2-án és 12-én vonják le a tagdíjakat. Készpénzfize­tés esetén az előbbihez hason­ló módon és időben­A tagdíjak 50 százaléka az SKÜ szakszervezeti bizottság csekkszámlájára, másik 50 százaléka a vasasközpont számlájára kerül átutalásra. Ezen összegből kell az elkö­vetkező időben biztosítani a működőképességet, a különbö­ző juttatásokat. Előzetes ismereteink alap­ján lehetőséget látunk arra, hogy az elmúlt évek szintjén folytathassuk 1988-ban is te­vékenységünket a szakszerve­zeti költségvetés terhére. — Szakszervezeti bizottság — Demény-díj a névadó édesanyjának A Demény-díjat odaítélő bi­zottság még 1987-ben úgy dön­tött, hogy a díjat tiszteletből odaítéli a névadó édesanyjá­nak Demény Gyulánénak. De­­mény néni betegsége miatt nem tudott részt venni szer­kesztőségünk sajtónapi meg­emlékezésén, amikor az 1987. évi díjat átadtuk Juhász Lászlónak. Az év utolsó munkanapján tálcásán kerestük fel Demény nénit s átadtuk neki a fiáról elnevezett díj plakettjét és ok­levelét. Demény néni hálás köszöne­tét fejezte ki az alapítók fi­gyelmességéért, s elmondta, életének nagyon szép emléke marad ez a díj. Évnyitó munk­ásgyűlés a fiatalműben Idei jö munksiBilclccsI erősítsük* gfsircipilsojc fcaneSgi eredményeiiticeS Vállalatunknál a hagyomá­nyokhoz híven, munkásgyű­­léssel kezdtük az új eszten­dőt. Hétfőn reggel 0 órakor, a dróthúzóban összegyűlt dol­gozókat dr. Szabó István ve­zérigazgató köszöntötte: Felelős számvetés ■— Az új esztendő első mun­kanapján a vállalat vezetése nevében tisztelettel köszön­töm minden munkatársunkat, s kívánok mindenkinek meg­elégedést hozó, békés új esz­tendőt. Tudjuk, hogy e mos­tani évforduló a korábban megszokottnál keményebb kérdéseket vet fel mindan­­­nyiunknak külön-külön, de együttesen a vállalati kollek­tívának is. Azt is tudjuk, hogy reményeinket is szigo­rúbb sorrendbe szedi az élet. Tapasztaljuk, hogy most több a bizonytalanság a jövőt il­letően, mint egy évvel koráb­ban volt. Kemény erőpróba előtt állunk, amelynek tartal­mát a Központi Bizottság tár­sadalmi-gazdasági házási programjának kibontó­és kormány ezt szolgáló stabili­­­zációs munkaprogramjának a végrehajtása képezi. Ez pe­dig minden eddiginél felelő­­sebb, hatékonyabb munkát követel mindannyiunktól. Hagyomány, hogy az új év első munkanapján visszate­kintünk az elvégzett munká­ra, a célkitűzéseket szembe­sítjük a tényekkel. Ez a faj­ta :felelős, számvetés terveink megfogalmazásához is nélkü­lözhetetlen. Az országos hely­zetkép — erről mindenki sok­oldalúan tájékozódhatott az elmúlt napokban — azt mu­tatja, hogy a gazdaságirányí­tás és a gazdálkodó szerveze­tek erőfeszítéseinek eredmé­­nyeként 1987-ben az 1985—86.­­ évi tendenciához képest sze­rény, egyes pontokon számot­tevő javulás tapasztalható. A termelési szerkezet átala­kításának meggyorsítása és a gazdasági egyensúly javítása terén azonban az előrehaladás nem kielégítő. Az ország helyzetéről adott kritikus és önkritikus értékelés szelle­me gyárrészlegeink éves mun­kát értékelő fórumain is ér­zékelhető volt. E fórumok se­gítséget adtak nekünk a vál­lalat tavalyi munkájának mi­nősítéséhez. A teljesítmények reális, mértéktartó elismerése mellett mindenütt érzékelhető volt a vélemény, hogy ered­ményeink — amelyek pedig a legtöbb tekintetben megha­ladják a tervcélkitűzéseinket — még jobbak lehettek vol­na, ha a lehetőségeinket ma­gasabb színvonalon használ­juk ki. Jól érzékelhetően erő­teljesek voltak a mások, a társszervek munkája iránti kritikai észrevételek, de ör­vendetesen­ itt-ott az önkri­tikus elemek is. Nekünk a kritikai szellem megőrzése mellett, nagyobb figyelmet kell fordítanunk az önkritikai hajlam megerősödéséhez szük­séges feltételek megteremté­sére. Teljesítettük célkitűzéseinket összegezve vállalatunk 1987. évi tevékenységének fő jel­lemvonásait, azt jelenthetem a munkásgyűlésnek — hang­súlyozta a vezérigazgató —, hogy vállalatunk valamennyi fontos célkitűzését teljesítette 1987-ben. A vállalat a termelé­si tervét mennyiségben 101 százalékra, értékben 184—105 százalékra teljesíti. Termelé­­sünk színvonala: a bázisszin­tet 2,7 százalékkal, mintegy 5000 tonnával haladja túl. Termelési tervünket még magasabb szinten teljesíthet­tük volna, ha az alapanyag­ellátás mennyiségi és minősé­gi problémái nem nehezítet­ték volna munkánkat. Az el­ső fél évben a hengermű, szeptember—októbertől a hu­zalmű alapanyag-ellátása okozott nem egyszerűen ter­melésszervezési, hanem mun­kaellátási gondokat, össze­sen, mintegy négy nap terme­léskiesést okozva a huzalmű­nek. A termelés mennyiségi cél­kitűzéseinek teljesítése mel­lett javult a tételes teljesítési szint még akkor is, ha tud­juk, hogy a hengerműi re­konstrukció első üteme miatt jelentős belső ellátási gondok halmozódtak fel. A szállítás szervezettebbé válása révén a tavalyi 6,6 millió forintról 3,7 millió forintra csökkent a ki­fizetett kocsiálláspénz. Azt hiszem azonban, hogy az ezen a címen kifizetett minden fil­lért felesleges kiadásnak kell tekintenünk. Nem lehetünk elégedettek Tavalyhoz képest szerény előrelépés tapasztalható a minőség javítása, a munka- és technológiai fegyelem erő­sítésében. A munkaidőalap védelmére hozott intézkedé­sünk eredménye, hogy az összes kieső idő, fizetett sza­badság nélkül az 1986. évinél 17 százalékkal kisebb volt 1987-ben. Mindezek együttes hatására termelékenységünk, ezzel együtt dolgozóink kere­sete a tervezettnek megfele­lően emelkedett. Sikeresek­ voltak az anyag- és energia­takarékossági intézkedése­ink, hiszen e két fontos terü­leten elért megtakarítás a tervezett 28 millió forinttal szemben, 35 millió forintot ér el. (Folytatás a 3. oldalnál Vállalatunk gazdasági és politikai vezetői s dolgozóink egy csoportja a munkásgyűlé­­sen. (Fotó: Ottmar Sándor)

Next