Tarjáni Acél, 2000 (50. évfolyam, 1-20. szám)

2000-01-14 / 1. szám

L. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2000. JANUÁR 14. A SALGÓTARJÁNI ACÉLÁRUGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA Folyamatosan javítani kiéll a munka minőségén és a gazdálkodáson Bérügyben még nincs megállapodás Január 11-én az éjszakás és nappalos műszakváltás idejére, reggel háromnegyed hatra hívta össze az idei munkásgyűlést az Acélgyár Rt. vezetése. A hazalmas (dróthúzós) nagycsarnokban Hopka László vezér­­igazgató tájékoztatta a dolgozókat a vállalat 1999-es eredményeiről és 2000. évi célkitűzéseiről. A rendezvény célja - mint azt Zsidai Gyula SZB. titkár bevezetőjében hangsúlyozta - az idén is az volt, hogy a cég alkalmazot­tai „első kézből” hallják mindazokat az új gondolato­kat, terveket és reményeket, amelyek a 2000. év acél­gyári tevékenységére vonatkoznak. (Az alábbiakban tel­jes terjedelmében közöljük a vezérigazgatói tájékot- Tisztelt Munkatársak! Az év első munkásgyűlé­sén társaságunk tulajdono­sai, igazgatósága, Felügyelő Bizottsága, menedzsmentje és azon belül a magam ne­vében is sikerekben gazdag, sok örömet és eredménye­ket hozó boldog új évet kí­vánok valamennyiüknek és kedves családjaiknak egya­ i i­­^. Az év végével nem csak a XX. századot hagytuk magunk mögött, hanem a társaságunk életében ugyancsak sok problémát, nehézséget okozó gazdasági évet is. 1999-ben a világ acéliparában olyan recesszi­ós jelenségek uralkodtak, melyeket a nagyon erős acélipari cégek is csak rendkívüli intézkedésekkel tudtak kivédeni. A nagy konszerneknél is termelés­korlátozást kellett bevezetni a keresetcsökkenés hatására és termékeiket csak árcsök­kentéssel tudták értékesíte­ni. A távol-keleti és az orosz válság hatása szinte végig kísérte 1999 évet és csak az ősz elejére lehetett érzékelni, hogy végre meg­állt a mi termékeink keres­letcsökkenése is. Azonban ekkor is csak igen nagy erőfeszítések árán lehetett az energia és segédanyag árak növekedé­séből, a bérköltségeink emelkedéséből, és a II. fél­évben bekövetkező alap­anyagárak emelkedéséből áthárítani valamint a vevő­inkre. A nehézségeket csak növelte, hogy az I. félévben még sok feladatot meg kel­lett oldani ahhoz, hogy a legigényesebb vevőinket is kielégítő minőségű LAFIL termékeket tudjunk szállíta­ni. Az export piacokon ve­vőink nem áremelésben, ha­nem árcsökkenésben és hosszabb fizetési feltételek­ben gondolkodtak, aminek szintén nem voltak meg a forrásai. A 11. félév elején átgon­doltuk a gazdálkodás körül­ményeit és sok úgynevezett megszorító intézkedést kellett meghozni ahhoz, hogy üzemi szintű eredmé­nyünk év végére pozitív le­gyen. Ebben a munkában az Igazgatóságunk is opera­tívan besegített, hiszen az utolsó négy hónapban az Igazgatóság elnöke hetente, rendszeresen beszámoltatott és különböző feladatokat határozott meg az ügyveze­tés számára. A piac elmozdulása és a belső erőfeszítéseink ered­ményeként a II. félévben javult a termelés és érté­kesítés, és minden hóna­pot pozitív üzemi ered­ménnyel zártunk. A problémák mellett vol­tak pozitív vonásai is az 1999. évnek. Hogy a II. félévi erőfeszítéseinkkel po­zitívvá tudtuk tenni az éves üzemi eredményünket, az acélpiaci nehézségeket is fi­­gyelembe véve, az önmagá­ban egy nagy eredmény. A likviditásunk fenntartásával az egyik legfontosabb 1999. évi célkitűzésünk valósult meg. Nagy eredmény, hogy a IV. negyedévre havi 100 tonna fölé sikerült emelni a LAFIL belföldi értékesítést, és hasonló nagyságrendben adtunk el export piacon is. A nehéz pénzügyi körülmé­nyek között is sikerült ki­fejleszteni a múlt évben is néhány új terméket. Tovább bővítettük és 2000-re kom­patíbilissá tettük az infor­matikai rendszerünket. Ezek mellett az egyik le­­gemlítésreméltóbb esemény talán az, hogy 1999-ben visszafizettük az utolsó olyan köztartozásunkat is, amelyeket 1994 előtt gyűj­töttünk össze és amelyek­nek az összege akkor elérte a 700 millió forintot. Amikor 1994-ben meg­kötöttük a visszafizetésre vonatkozó megállapodá­sainkat, nagyon kevesen (folytatás a 3. oldalon) Egyik részleg sem termelhet veszteségesen­ ­ Nem engedhetjük meg 2000-ben, hogy egyetlen gyárrészleg is veszteséges legyen, mert akkor meg kell lépnünk a legdrasztikusabb lépést is annak érdekében, hogy társasági szinten eredményes legyen a gazdálkodásunk - hangsúlyozta Hopka László vezérigazgató a január 11-i munkásgyűlésen.

Next