Tarjáni Tükör, 1990. július-december (2. évfolyam, 26-51. szám)
1990-07-05 / 26. szám
Hogyan él Virág úr, Finnországban? Hangverseny harisnyában, templomban Virág László majdnem harminc esztendeig volt a salgótarjáni zeneiskola igazgatója. Két éve Finnországban tanít. A hegedülés nehéz művészetét oktatja Helsinkitől hatszáz kilométerre, a magas északon, Liekszában. Most a nyári szünidőben itthon beszélgethetek vele. - Milyen színvonalú a finn hangszeres oktatás? - Tanáraik kitűnően tanítanak, és szép számmal akadnak közöttük külföldi oktatók, természetesen magyarok is. Liekszában hárman vagyunk kicsiny hazánkból, rajtam kívül egy zongorista és egy hegedűtanárnő. A fiatalok tisztán szólaltatják meg hangszereiket, és remek a ritmusérzékük. Bizony, Magyarországon nem ülhetünk a babérjainkon, fejlesztenünk kell a zeneoktatást, mert könnyen lemaradhatunk. Egy-két évtizede még a mi zeneoktatásunk titkát kutatták japánok, amerikaiak, finnek és mások. És ma már könnyen úgy járhatunk, hogy fölibénk kerekednek. Nehogy úgy járjunk, mint a futballal! Az ötvenes években még a magyar labdarúgást tanulták a külföldiek, és azóta hova jutottunk! Messze vagyunk a világbajnokság színhelyétől, mint Makó Jeruzsálemtől. - Mennyivel másabbak a finn fiatalok a magyar fiataloknál? - A finnek kissé bátortalanabbak az iskolában, nem olyan rámenősek, mint a mieink. A finn gyermek bejön a szobámba órára, és csak les. Mondom neki, hogy pakolja ki a hegedűjét. Akkor kipakolja, és megint les. Biztatom, hogy jöjjön, játszszon. Erre megáll mellettem és vár. Csak több hónap után értem el, hogy maguktól kipakoljanak és játsszanak. - Milyenek a finn iskolák? - Végtelenül tiszták. Cipőben nem léphetnek be a termekbe, csak harisnyában. Hangversenyezni is harisnyában szoktak. A zeneiskolások legtöbbször a templomban tartják a hangversenyeiket. Persze, nemcsak ők. A felnőttek hangversenyei is a templomhoz kötődnek. Ezek után azt hiszem, természetes, hogy a templomoknak van ruhatáruk, büféjük, fürdőszobájuk, WC- jük, gyermekmegőrzőjük és minden helyiségben remekül fűtenek. - A hegedűtanítás mellett milyen feladatokat kell még ellátnia? - Zenekart vezetek. Elsősorban finn zeneszerzők műveit kell betanítanom, de több magyar mű is szerepel repertoáromon. Farkas Ferenc Régi magyar táncait, Weiner Leó Első magyar divertimentóját és Bartók Béla Gyermekeknek sorozatát már elő is adtuk nagy sikerrel. Tagja vagyok a város szimfonikus zenekarának, ez is leköti az időmet. Erősen foglalt vagyok a hétköznapokon, mert ráadásul Jukában is tanítok, száz kilométerre a lakásomtól. Júliától egy hatalmas tó választja el Lieszkát. Télen közel kerül a két város egymáshoz, mert torony iránt utazunk a jégen. Különös érzés. Alattunk harminc-negyven méter mély víz, mi pedig személyautóval közlekedünk a két város között. Utunk a hideg évszakban így húsz kilométerre rövidül. A jég nem veszélyes, mert ellenőrzik, az útvonalat a rendőrség jelöli ki. - Unalmasak a hétvégék? - Egy cseppet sem. Szombaton és vasárnap magyar ételeket főzök magamnak. Az almáslepénytől a túrósrétesig mindent el tudok készíteni. Ebéd után nagyokat sétálok a tóparton. Novembertől áprilisig élvezhetem a szép havas finn tájat. Esténként olvasok, tanulok, rádiót hallgatok. Tisztán veszem a Kossuth Rádió adásait november és április kivételével. A Szabad Európa bömböl, de a legtisztábban Albánia magyar adásai foghatók. - Mire telik egy havi fizetésből Finnországban? - A nettó fizetésemből vehetnék hat-hét öltöny ruhát vagy harmincöt pár cipőt. Színes televíziót hármat-négyet. Öt havi béremből tudnék vásárolniegy Lada gépkocsit. Egy hónapban 17 hektoliter benzint tudnék vásárolni, vagy ötször tudnék hazajönni és visszamenni repülőgéppel. (A Helsinki-Budapest repülőút oda-viszsza 20 000 forint!) Az étkezés sem drága, havi fizetésem 10 %-át költöm rá. - Emésztő a honvágy? - Nincs honvágyam, mert pontosan tudom előre, mikor térek vissza hazámba. Évenként háromszor jövök: karácsonyra, húsvétra és a nyári szünidőre. - Mit jelent egy gazdag országban tanítani? - Természetesen anyagi gyarapodást, de korántsem ez a legfontosab. Sok tapasztalatot szerzek a szakmában, jobb tanár vagyok, mint azelőtt voltam. Szeretném, ha tapasztalataimat átadhatnám magyarországi kollégáimnak. Nagy Zoltán Menő a ropi A Kiváló Áruk Fóruma Titkársága javaslatára Szegeden a nagy érdeklődéssel kísért salgótarjáni áfész „Nógrádi ropogós sóspálcika” terméke is bemutatkozik. A Kiváló Áruk Fóruma emblémával fémjelzett ropiból bőven szállítottak a vásárra. Remélhetőleg, ez nem csak egyszerű árukínálatot jelent Szegeden, hanem piaci bővülést is a salgótarjáni áfésznek. A szövetkezet két ropiüzeme évente több mint nyolcmillió tasak ropit tud átadni a kiskereskedelemnek, a közületi és a magánkereskedőknek.