Tarjáni Tükör, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-03 / 1. szám
г Megvalósult álom V._____________________________| Salgótarjánban, a Malinovszkij úton, a voltunkásőrség épületéből már messziről gyermekzsirály hallatszik. Itt tanulnak ez év őszétől a Petőfi Sándor általános iskolások. Az épület átváltozásának történetéről beszélgetek Petőné Mérai Juliannával, az iskola igazgató-helyettesével. - Rengeteg segítséget kaptunk a kohászati üzemektől és a szülőktől. Nélkülük elképzelhetetlen lett volna a kiköltözés, a rendrakás, a beköltözés. Éltek a lehetőséggel. A takarítástól kezdve az utolsó szög beveréséig mindent megtettek. Köszönet a gyors cselekedetükért! Ők is iskolát akartak gyermekeiknek. De nevelőink sem ijedtek meg a más minőségű munkáktól. A maltertakarítástól kezdve az ablakmosásig kivették részüket a munkából. Csupán a tornatermünk nem készült el, de talán majd ehhez is megkapjuk a segítséget, megértést, támogatást. Elkészült a tágas, új ebédlőnk is, megoldódott ezzel étkeztetési gondunk. Ebben a környezetben öröm dolgozni. - Most hányan járnak ide, mennyi a tanulók száma? - Az új iskolánkban négy első, három második és három harmadik osztály indult. Összlétszám 260 fő, és húsz pedagógus. Testnevelés-tagozatú osztályunk minden évfolyamon van. A német és angol nyelvoktatásunk a harmadik osztályosoknál kezdődik. A tantermek tágasak, világosak. Szemléltető eszközökkel, növényekkel dekorálták őket. A folyosókon lévő képes növény- és állatgyűjteményünket a TIT-től kapták. Barátságosnak hat a tantermek ajtaján, hogy nemcsak a megszokott számok láthatók, hanem mesefigurák, jelek is díszítik azokat. Ez mindazért van, hogy könnyebb legyen a beilleszkedés, az óvodából az első osztályba a feszültségek levezetését is szolgálja. Van játszószobánk is. Lehet itt egy picikét a szünetben játszani. De van „Erdei iskolánk” is Galyatetőn. Tavasszal és ősszel egy-egy hetet töltenek el itt a tanulóink. Ez az együttlét egymás jobb megismerésére, tiszteletére, szeretetére neveli a gyereket. Környezetismereteiket is tapasztalati úton szerzik meg. Hiszen nem mindenki óvja, védi a természetet, ők már ebben a korban megszeretik, megismerik, később pedig felnőttként védik. Kép és szöveg: Tóth Veronika } Két eset egy témára I. TITKOS JÁRMŰVEK Jenő bácsit jól ismerik a környék italboltjaiban. Tudják róla, hogy egy napot se hagyna ki a toroköblögetésből és mindegyik e célt szolgáló „orvossággal” jó viszonyban van. De nincs rossz viszonyban ivócimboráival sem, akik tudják, hogy a kocsmaszeretetet, no meg a huncutságot még felesége halála sem tudta kiölni belőle. Egyszem fia mindhiába csalogatta haza esténként, Jenő bácsi legtöbbször kivárta a zárórát, így aztán a gyerek rövidesen meg is nősült, de az öreg életében ez sem hozott számottevő változást. Cimborái - hallván, hogy kardos menyecske került a házhoz - nem állták meg kérdés nélkül. - Aztán milyen változást eredményezett a háztartásban az új ifiasszony? - Hát, bizony nagyot! - válaszolta az öreg. - Azóta már nem gyalog járok a kocsmába. - Hogy-hogy? - néztek össze a cimborák. - Kocsija is van? - No, azt nem mondtam - hunyorít Jenő bácsi. - De valahányszor elindulok ide közétek, a menyem e szavakkal kísér ki az ajtón: „No, viszi már a fene az öreget!” - Amikor meg éjszakánként nagy lopakodva besurranok a szobámba, hallom, amint jó hangosan odasúgja a fiamnak: „Végre apádat is meghozta a nyavalya!” II. A HEGEDŰTÖK Jucika ünnepek előtti feldobott hangulatát, bevásárlói lázát munkahelyén sem tudja titkolni. Ismételten számbaveszi, hogy kinek, mit kellene még vásárolnia, ügyesen oszt és szoroz, majd csábos hangon kérleli főnökét: - Hadd ugorjak le az üzletbe apósomnak egy hegedűtökért? S amint a fiatalasszony választ sem várva leviharzik a lépcsőn, kollégái csodálkozva összesúgnak: nem is tudták, hogy az öreg hegedül. Mindenesetre rendes Jucikától ez a figyelmesség. - Miért titkoltad előlünk apósod muzikalitását? - fogadták visszatérő, kipirult kolléganőjüket. - Muzikalitás? Szent Isten!Ti félreértettetek! Cipőt akartam neki vásárolni de mivel akkora kell a lábára, mint egy hegedűtök, sajnos, most se kaptam. -Ghm- 4-0