Tarsadalmi Szemle – 1955.

10. szám - Szemle - Beszámoló az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó első nemzetközi konferenciáról (Pál Lénárd)

SZEMLE. Beszámoló az atomenergia bék­és felhasználásával foglalkozó első nemzetközi konferen­ciáról Ez év augusztusában tartották meg Genfben az ENSZ múlt év de­cember 4-én hozott határozata ér­telmében az atomenergia békés fel­használásával foglalkozó első nem­zetközi konferenciát. A konferencián 72 ország küldöttei és megfigyelői vettek részt, s mintegy 2000 szak­ember találkozott Genfben. Sajná­latos körülmény azonban, hogy a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság képvi­selőit nem hívták meg az értekez­letre. Ezeknek az országoknak tün­tető megkülönböztetése idegen volt attól a szellemtől, amely a négy nagyhatalom vezetőinek az alig néhány nappal előbb ugyancsak Genfben lefolyt tárgyalásait jelle­mezte. Az értekezlet jelentőségét mu­tatja az a körülmény is, hogy a négy nagyhatalom vezetői távirat­ban üdvözölték a konferencia részt­vevőit. Bulganyin elvtárs táviratá­ban annak a reményének adott ki­fejezést, hogy a konferencia hatal­mas lépést fog jelenteni az atom­energia békés felhasználásában, ,,s nagy lépéssel viszi előre a nemzet­közi tudományos együttműködés fejlesztését az atomerő békés alkal­mazása területén". A konferencián kialakult szellem mindenben iga­zolta ezeket a reményeket. Különböző társadalmi rendsze­rekben élő, különböző politikai fel­fogású tudósok, kutatók, mérnökök találkoztak Genfben, azonban már az első perctől kezdve egyetértettek abban, hogy az atomenergia felhasználásának kér­dései kinőttek az egyes országok által megszabható keretekből, nem­zetközivé váltak, és megtár­gyalásuk igen fontos. A konfe­rencia megnyitásakor Petitpierre, Svájc államelnöke, beszédében hang­súlyozta, hogy ezeknek a tárgyalá­soknak az őszinte együttműködés kell hogy megadja az alapszelle­mét. Hammarskjöld, az ENSZ fő­titkára, üdvözlő beszédében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a konferencia eredményekép­pen az emberiség nem a háborúra, hanem a békére fog gondolni. Az atommagban rejlő kolosszá­lis energia felszabadításának a ténye hosszú éveken át rettegésben tar­totta az emberiséget. Egyes ame­rikai körök a propaganda minden eszközét felhasználták, hogy minél nagyobb hisztériát keltsenek. Az elért tudományos eredményeket a legnagyobb titokban tartották, a vezető kutatókat elzárták a kül­világtól. Az atomfizika területén, főként a technológiai kérdésekben, minden vezető ipari ország kény­telen volt teljesen önálló utat járni. Ezen a téren döntő változást hozott az a körülmény, hogy 1949 augusztusában a nyugati imperia­lista körök is meggyőződhettek ar­ról, hogy a Szovjetunió rendelkezik nukleáris fegyverrel. A szovjet tudó­sok és mérnökök lelkes munkája, valamint a szovjet kormány által a magfizikai kutatás céljaira fordí­tott hatalmas összegek meghozták gyümölcsüket. A Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának ez évi jú­liusi ülésszakán Furszov bejelen­tette, hogy Európában az első atomreaktort szovjet tudósok és mérnökök építették meg. (1944-ben, tehát mindössze két-három év­vel később, mint az Egyesült Ál­lamok, a Szovjetunió már rendel­kezett atomreaktorral.) Az azóta eltelt 11 év alatt olyan óriási fejlődés indult meg a Szovjet­unióban a magfizikai kutatások területén, hogy egy csapásra meg­szűnt Amerika kizárólagos vezető szerepe , az atomerő békés célokra való felhasználása terén pedig min­den kétséget kizáróan a Szovjet­unióé a vezető szerep. Ismeretes.

Next

/
Thumbnails
Contents