Tarsadalmi Szemle – 1955.

9. szám - Lázár György: Az anyagfelhasználás és az anyagtakarékosság néhány kérdése

Az anyagfelhasználás és az anyagtakarékosság néhány kérdése írta LÁZÁR GYÖRGY A szocialista társadalmat építő országokban az állam gazdasági szerveinek legfontosabb feladata a termelőerők terv szerinti fejlesz­tése, a létrehozott anyagi javak tervszerű elosztása és felhasználásá­nak olyan célszerű megszervezése, amely a legnagyobb fokú takaré­kosság megvalósítását teszi lehetővé. Az anyagi- és pénzeszközökkel való takarékosság nem valami időleges vagy csupán néhány­­terü­letre, hanem a gazdálkodás minden ágára kiterjedő, állandó feladat. E feladat azon a reális alapon nyugszik, hogy a népgazdaság termelő­erőinek növekedése, a technika szakadatlan és gyors ütemű fejlődése, a termelésben részvevő mérnökök és munkások alkotó ereje a taka­rékosság újabb és újabb forrásait nyitja meg. Az anyagi eszközök gazdaságos felhasználása és a takarékosság forrásainak rendszeres kibővítése nem csupán lehetőség, hanem egyben a szocializmus gazdasági törvényeiből következő szükségszerűség is. A szocialista gazdaságban a takarékosság nagy jelentősége és szükségessége azzal függ össze, hogy az anyagforrások ésszerű fel­használása és megtakarítása fontos feltétele a társadalmi munka termelékenysége emelésének, a termelőerők fejlődésének. A szo­cialista vállalatok tehát nemcsak azáltal járulnak, hozzá a népgazda­ság termelőerőinek bővítéséhez, hogy csökkentik a termékek előállítá­sára fordított élőmunka mennyiségét, hanem azzal is, hogy megtakarí­tást érnek el a holtmunka — vagyis a gépek, a különböző anyagok és féltermékek — felhasználásában. A termékek előállítására fordí­tott eleven- és holtmunka gazdaságos felhasználása egyszersmind alapja a termelési költségek csökkentésének és így a lakosság jóléte emelésének is. A szocialista társadalomban tehát — ellentétben a tőkés társadalmi renddel, ahol a kizsákmányolás fokozása révén a „takarékosság" a tőkések javára, a munkások terhére valósul meg — az állam anyagi eszközeinek gazdaságos felhasználása az egész társa­dalom érdekét szolgálja. Végeredményben nélkülözhetetlen eszköze az életszínvonal növelésének, ezért megvalósításában a legközvetle­nebb érdekeltek maguk a dolgozók.

Next