Tarsadalmi Szemle – 1958.

7–8. szám - Szigeti József: Művészi alkotás és pártosság Lukács György esztétikájában

Művész­ alkotás és pártosság Lukács György esztétikájában Írta SZIGETI JÓZSEF 1. Hogyan jelentkeznek Lukács — korábbi cikkeinkben bírálta — politikai és filozófiai törekvései esztétikai felfogásában? Feleletet ad erre Lukács György új könyve is, A különösség mint esztétikai kategória. A könyv eredetileg fejezetét képezte régebben tervbe vett rendszeres esztétikájának, amely összefogla­lását és elméleti általánosítását adja esztétikai és irodalomtörté­neti nézeteinek. Ámbár a könyv végeredményben, mint a címben jelzett kérdés monografikus feldolgozása jelent meg, s így nem tekinthető többé a készülő esztétika egyik fejezetének, a benne kifejtett kérdések — szükségképpen vázlatos tárgyalási módjuk ell­enére — világot vetnek esztétikai felfogásának helytelen irá­nyára. Lukács az esztétika rendszeres tárgyalását, mint könyve elő­szavából is kitűnik, két részre bontja. Az első rész — az esztétikai visszatükrözés problémái — a dialektikus materializmus isme­retelmélete alapján ,,az esztétika sajátos jellegének kifejtése, min­denekelőtt az esztétikai elv filozófiai genezisének jellemzése, az objektív valóság tudományos visszatükrözésétől és a mindennapi élet visszatükrözésétől való megkülönböztetése".­ A második rész a történelmi materializmus alapján az esztétikum, illetőleg a mű­vészet társadalmi-történeti fejlődésének és sajátosságainak vizs­gálatát tartalmazza. Ez a felosztás önmagában véve nem helytelen, hiszen nem jelent szükségképpen merev választófalat a két egymással össze- i­s. Még egyszer a Lukács-kérdésről, Társadalmi Szemle, 1957 novem­ber—deremkor, Lukács György filozófiai és politikai nézeteinek összefüg­gése, Társadalmi Szemle, 1958 február. 2 Lukács György: A különösség mint esztétikai kategória. Akadémiai Kiadó, 1957. 5. old.

Next