Tarsadalmi Szemle – 1958.
7–8. szám - Szigeti József: Művészi alkotás és pártosság Lukács György esztétikájában
Művész alkotás és pártosság Lukács György esztétikájában Írta SZIGETI JÓZSEF 1. Hogyan jelentkeznek Lukács — korábbi cikkeinkben bírálta — politikai és filozófiai törekvései esztétikai felfogásában? Feleletet ad erre Lukács György új könyve is, A különösség mint esztétikai kategória. A könyv eredetileg fejezetét képezte régebben tervbe vett rendszeres esztétikájának, amely összefoglalását és elméleti általánosítását adja esztétikai és irodalomtörténeti nézeteinek. Ámbár a könyv végeredményben, mint a címben jelzett kérdés monografikus feldolgozása jelent meg, s így nem tekinthető többé a készülő esztétika egyik fejezetének, a benne kifejtett kérdések — szükségképpen vázlatos tárgyalási módjuk ellenére — világot vetnek esztétikai felfogásának helytelen irányára. Lukács az esztétika rendszeres tárgyalását, mint könyve előszavából is kitűnik, két részre bontja. Az első rész — az esztétikai visszatükrözés problémái — a dialektikus materializmus ismeretelmélete alapján ,,az esztétika sajátos jellegének kifejtése, mindenekelőtt az esztétikai elv filozófiai genezisének jellemzése, az objektív valóság tudományos visszatükrözésétől és a mindennapi élet visszatükrözésétől való megkülönböztetése". A második rész a történelmi materializmus alapján az esztétikum, illetőleg a művészet társadalmi-történeti fejlődésének és sajátosságainak vizsgálatát tartalmazza. Ez a felosztás önmagában véve nem helytelen, hiszen nem jelent szükségképpen merev választófalat a két egymással össze- is. Még egyszer a Lukács-kérdésről, Társadalmi Szemle, 1957 november—deremkor, Lukács György filozófiai és politikai nézeteinek összefüggése, Társadalmi Szemle, 1958 február. 2 Lukács György: A különösség mint esztétikai kategória. Akadémiai Kiadó, 1957. 5. old.