Tarsadalmi Szemle – 1958.
2. szám - Lázár György: Az 1958. évi népgazdasági tervről
Az 1958. évi népgazdasági tervről írta LAZÁR GYÖRGY Népi demokráciánk történetének különösen nehéz szakasza zárult le 1957-ben. A néphatalmat támadó ellenforradalom és annak következményei súlyos megpróbáltatásnak tették ki szocialista tervgazdálkodásunkat is. E megpróbáltatás nemcsak abban állt, hogy az ellenforradalom megsemmisítéssel fenyegette a felszabadulás óta elért eredményeket, hanem abban is, hogy felforgatta a gazdaság normális rendjét, megbénította a termelést, olyan helyzetet teremtett, amelyet minden korábbi tapasztalat szerint infláció, munkanélküliség, és mint elmaradhatatlan kísérőtárs, tömegnyomot követ. A fő veszélyt — a kapitalizmus restaurálását — elhárította az ellenforradalom fegyveres leverése. Ebből és a pártnak a politikai konszolidációért folytatott sikeres harcából — mint alapból — kiindulva, lényegében két körülménnyel magyarázható, hogy az ellenforradalom hagyatékaként nem következett be gazdasági csőd. Először azzal, hogy a szocialista termelési viszonyokra támaszkodva, a tervgazdálkodás eszközeivel, a termelésben és a forgalomban — ha hézagokkal is — de aránylag rövid idő alatt sikerült helyreállítani a társadalom összérdekeinek megfelelő központi irányítást. Másodszor, hogy a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista ország a proletár internacionalizmus szellemében példátlan méretű anyagi segítséget nyújtott, haladéktalanul és minden feltétel nélkül, éppen a legnehezebb időszakban. Ezek a körülmények adnak magyarázatot arra, hogy igen nehéz helyzetben miért tudtunk úrrá lenni a nehézségeken, hogy el tudtuk kerülni a gazdasági anarchiát, megfékeztük az éledező spekulációt és megőriztük a forint értékét. Az események, a konszolidáció gyors üteme a tények erejével szemléltetik a szocialista rend, a proletár internacionalizmus erejét, azt az erőt, amelyre támaszkodva építjük hazánkban a szocializmust. 16