Tarsadalmi Szemle – 1963.
8–9. szám - Tájékozódás - Ju. Davidov: „Munka és szabadság” c. könyvéről (Á. A.)
burzsoá társadalmi pszichológia és utána ölt végleges alakot a burzsoá ideológia. Ezzel szemben a proletariátusnál fordított a helyzet — mondják —, itt ugyanis a tudományos ideológia korán megjelenik, de a tömegek társadalmi pszichológiája egészében elmarad a tudományos ideológiától és a megváltozott szocialista társadalmi léttől is. A társadalmi pszichológia és ideológia egymáshoz való viszonyának árnyaltabb és részletesebb feltárása még jórészt a jövőben e téren végzendő kutatások feladata. Amikor A. A. Beloborodov és G. M. Gak (lásd Voproszi Filoszófia 1961. évi 9. számát) a tudat egyes elemeinek konzerválódását, a tudati csökevények fennmaradásának okait vizsgálják, szükségesnek tartják megjegyezni, hogy a kérdésre adandó helyes válasz érdekében fel kell tárni nemcsak az általános társadalmi, hanem a specifikus társadalompszichológiai törvényszerűségeket is. Végül szólnunk kell arról, hogy a társadalmi pszichológia kérdéseit kutató összes filozófusok és pszichológusok rámutatnak a társadalmi pszichológia kidolgozásának nagy gyakorlati hasznára és előnyére, így pl. 13. Pozsnyev részletesen beszél arról, hogy a társadalmi pszichológia részét képező munkapszichológia kidolgozása igen lényeges feltétele a munka nagyfokú termelékenységéért folyó harc sikerének, a munkához való kommunista viszony kialakításának. A munkapszichológia a népgazdaság vezetői számára is elengedhetetlen. Egyetlen vezető sem tud ma már nagyobb termelési kérdésekben eredményesen dönteni, ha nem támaszkodik a munkapszichológia tudományára. A társadalmi pszichológia feladata annak a bonyolult kérdésnek a megoldása is, hogy milyen befolyást gyakorolhat az emberre a beszéd (utasítás, előadás, agitáció, propaganda), a példamutatás, a büntetés és a dicséret. Arról van szó, hogy minden előadásnak, minden agitációs és propagandista tevékenységnek megvan a maga társadalmipszichológiai oldala. A tömegek között dolgozó pártpolitikai munkásoknak ismerniük kell ennek törvényszerűségeit. D. I. JU. DAVIDOV MUNKA ÉS SZABADSÁG" CÍMŰ KÖNYVÉRŐL A legutóbbi években a marxista irodalomban egyre jobban előtérbe került a személyiségnek, a személyiség szabadságának és sokoldalú fejlődésének kérdése. Ennek oka egyrészt a polgári filozófiai irányzatokkal folyó vita, másrészt az, hogy a szocialista, illetve a kommunista társadalom építése is megkívánja a személyiség problémáinak részletesebb kidolgozását. E témáról széles körű nemzetközi vita bontakozott ki, s számos tanulmány és monográfia jelent meg. Többek között nagy érdeklődést keltett Ju. Davidov „Munka és szabadság" című könyve (Moszkva, 1962.). Ez a mű azokat a kérdéseket tárgyalja, melyek egy marxista „antropológiának", azaz — Marx-szal szólva — „az emberről szóló tudománynak'' a tárgyát alkothatják. A legutóbb megjelent munkák közül Davidov könyvében találjuk a 137