Tarsadalmi Szemle – 1970.
1. szám - Eszmecsere - Dr. Kovács László: A marxista természetfilozófiáról
ESZMECSERE mára szerfelett gazdag, napról napra halmozódó anyagot szolgáltatott'12, már akkor is. Nem kell bizonygatni, hogy a mai természettudomány, pontosabban: a mai kor embere még nagyobb, sokkalta nehezebb próbáknak veti alá a természetet, mint a száz évvel ezelőtti; öszszehasonlíthatlanul mélyebbről és árnyaltabban fejti ki belőle a dialektikát, mint ahogyan akkor lehetséges volt. Előtérbe került az átmenetek, a nagy minőségi változások, pl. a természetből a társadalomba történő átmenet dialektikájának tanulmányozása. A mai természetfilozófiának több szempontból is témája ez. Foglalkozik az emberrel, mint a természetből induló társadalmi lénynyel, aki mint ilyen, többek között természettudományt, természetfilozófiát művel, olyan szinten, amilyen társadalmi fejlettségéből adódik. De ma ez a társadalmi fejlettség már a természettudományoktól is közvetlenül függ, mindenekelőtt a természettudományok azok, amelyek közvetlen termelőerővé válnak. Ezért a mai marxista természetfilozófiának a természettudományokkal, mint termelőerőkkel is számolnia kell. Vagyis ez a természetfilozófia már olyan természettudományokra épül, amelyek közvetlen termelőerőként is funkcionálnak, s mint ilyenek, közvetlen kapcsolatba hozzák a természetfilozófiát a társadalomfilozófiával. Ezért sem vonatkoztathat el tehát a társadalomtól. Mindezek miatt az ember számára a természet nemcsak tőle független objektum, hanem termelőerőinek tárgya is. Az elmondottak talán érzékeltetik valamelyest, hogy a modern természetfilozófia az embert sem csak genezisében (természeti fogantatásában), hanem lényege, termelő lény mivolta szerint is vizsgálja, önmagát, a természet dialektikáját pedig egy általánosabb, a társadalom, sőt a gondolkodás dialektikáját is átfogó materialista dialektika különös esetének tudja. 12 Marx—Engels Művei, 20. köt. Budapest, 1963. 23. old. Milyen következtetések adódnak ebből? — Marxista természetfilozófiáról beszélni, tárgyáról és funkcióiról vitatkozni nemcsak jogos, hanem szükséges is. Előbbremozdítani ezt a vitát annyi, mint a szocialista társadalmi fejlődés, a jelenkori tudományos-technikai forradalom, a materializmus belső természete szerint továbbfejleszteni a marxista filozófiát. A modern természettudományok fejlődése egyértelműen bebizonyította, hogy az elméleti természettudományok kialakulása nem teszi fölöslegessé a természetfilozófiát. Nemcsak azért nem, mert e tudományok is specializálódnak, és nem adhatnak integrált természetismeretet, hanem azért is, mert más a feladatuk, nézőpontjuk, módszerük. Az elméleti természettudományok az alapvető mozgásformák szintjéről vezetik le az egyes konkrét mozgások értelmezését és törvényeit. A természetfilozófiát viszont mindenekelőtt a természet egészének jellege érdekli: ennek objektív, az embertől független a létezése, az ember, illetve a társadalom természeti eredete stb. A modern marxista természetfilozófia azonban nemcsak mint az embertől független objektumot vizsgálja a természetet, hanem mint az egyre közvetlenebbül termelőerővé váló természettudományok tárgyát is, és az embernek a természethez való viszonyát sem csak mint természeti lényét, hanem mint termelő lényét is. Ezen az alapon a marxista természetfilozófia és társadalomfilozófia szerves kapcsolatban van egymással, és alkalmas arra, hogy közvetítse és erősítse a természet- és társadalomtudományok közötti kapcsolatot. — Minthogy a valódi dialektika — materialista dialektika, a természet, s a marxista természetfilozófia nemcsak a dialektikának, hanem a materializmusnak is próbája. Egyes viták parttalanságában ez a támpont jó szolgálatokat tehet. Dr. Kovács László