Tarsadalmi Szemle – 1971.
3. szám - Dr. Pataki Ferenc: Az elosztás és az ösztönzés néhány szociál-pszichológiai kérdése
46 DR. PATAKI FERENC szigetelten szemlélt elvei és eszményei, ideológiai mozzanatai gyakran a gyakorlati cselekvés, az aktuális társadalmi hatékonyság eszmei-ideológikus gátlói lehetnek. Így például a publicisztikus vitákban és a hétköznapi eszmecserékben olykor közvetlenül az anyagi érdekeltség elvével kapcsolják össze azokat a folyamatokat és jelenségeket, amelyek egy elvont, tisztán értékszempontú kritika álláspontjáról elmarasztalhatók. Ez a felfogás az anyagi érdekeltség és az anyagiasság leegyszerűsített, közvetlen logikai azonosításán alapszik. A helyzetet az teszi bonyolulttá, hogy mai társadalmunkban a társadalom tagjai még korántsem rendelkeznek egyenlő objektív fejlődési feltételekkel. Egyéni különbségeik (a teljesítményekben, a képzettségben, a személyiség kifejlettségében stb.) hozzájuk képest véletlenszerű, külsőleges-idegen tényezőkben is gyökereznek: a társadalmi rétegződés tényeiben, a személyes fejlődés külső feltételeinek egyenlőségeiben. Ezért egyéni különbségeikben és egyenlőtlenségeikben ma még társadalmi különbségek is testet öltenek, és egyúttal reprodukálódnak is! Ez a társadalmi feszültség korántsem oldható meg egyszerűen azzal, hogy általánosságban utalunk a történelmi folyamat dialektikájára. Világos és a jelenlegi társadalmi mozgásainkban is érvényesíthető képet kell alkotnunk arról, hogy a növekvő társadalmi differenciálódásból és az individuális különbségek külsőleges-véletlen feltételeinek átmenetileg megnövekedő szóródásából miként jönnek létre a tényleges, nem pedig illuzórikus vagy lapos-egyenlősítő módon felfogott társadalmi egyenlőség feltételei. E fejlődési szakaszban ezért — érthető módon — kiváltképpen jogosulttá válik a szocialista távlatok és értékek megóvásának és megszilárdításának kérdései feletti vita. A jogosult aggodalom mindig ott és akkor csap át az utópisztikus, elvontspekulatív eszmélkedés vágányaira, amikor a jelzett ellentmondások történeti meghaladásának konkrét és mai eszközeit, a felettébb ellentmondásos társadalomszervezési feladatokat szembesíti az elvont értékszempontú ítélkezéssel. Ezeknek az ellentmondásoknak azonban nem feloldása, csak megkerülése, amikor egyesek a társadalom gazdasági és politikai viszonyainak szférájából a magánszférába utalják a szocialista értékek és létformák kiteljesítésének és megóvásának a feladatát A konkrét történeti feltételek diktálta, valóságos társadalmi hatékonyság és a teljességgel absztrakt módon felfogott szocialista értékek közötti konfrontációk végigkísérik a szocialista gyakorlat szinte egész történetét. Hadd utaljunk pusztán arra, hogy hányszor védelmezték Leninnel szemben különféle vitapartnerei — jelentős társadalmi fordulatok alkalmával — a „szocializmus" elvont elveit és értékeit. Elegendő csupán a NEP bevezetésének körülményeire hivatkoznunk. A szocialista fejlődés tartósan konszolidált korszakában spontán módon újra és újra létrejön annak a lehetősége, hogy a szocialista elvszerűség, a fejlődési távlatok szüntelen óvása, az elvont és spekulatív doktrinerség, az indulat telítette történetietlenség, vagy a meddő és csupán gondolati megoldásokkal operáló, utópisztikus elemekkel telítődő értékhirdetés alakját öltse. Másrészt azonban „az általános fejtegetések és az elvont jelszavak iránti rajongás"-sal szemben táplált lenini indulatra való hivatkozás kendőzője lehet akár ökonomisztikus, akár más természetű szűklátókörűségnek, a távlatokat tévesztő, értékromboló, utilitarisztikus pragmatizmusnak. Ez a felfogás többnyire szemet huny a társadalmi folyamatok ellentmondásossága felett, s a gyakorlati hatékonyság örvén homályban hagyja e folyamatok messzebbre mutató tendenciáit. Ebből azután elkerülhetetlenül kihajt az éppen adott tények apológiája. Mindkét végletet csakis a szocialista folyamatok tényleges kibontakozása, a