Tarsadalmi Szemle – 1971.
3. szám - Dr. Pataki Ferenc: Az elosztás és az ösztönzés néhány szociál-pszichológiai kérdése
DR. PATAKI FERENC: Az elosztás és az ösztönzés néhány szociálpszichológiai kérdése A társadalmi folyamatok tudatos irányítása nem holmi egysíkú, minden ízében áttekinthető és minden következményében előrelátható művelet. A valóság „ravaszsága" és a társadalmi viszonyok bonyolult erőterében tenyésző élet többé vagy kevésbé mindig másként, kevésbé „tisztán", spontán és ellentmondásos folyamatokkal színezve, helyénvaló vagy pontatlan személyes döntések sorozatában engedi érvényesülni a szubjektív szándékokat és a tervező akaratot. A mégoly messzire tekintő tudományos gondolkodás is csupán a társadalmi folyamatok és jelenségek fő tendenciáit láthatja át. Ezért aligha lehet fontosabb tennivalója a társadalmi tervszerűséget megtestesítő és hordozó politikai erőnek, mint az, hogy a társadalomtudományok objektív eszközeivel minden adott pillanatban nyomon kövesse, hogy „mi és milyen mértékben valósul meg az életben" (Lenin). A kisebb vagy nagyobb társadalmi csoportok cselekvésének és viselkedésének objektív (gazdasági, politikai stb.) feltételei gyakran némiképp másként, más konkrét formákban fejtik ki hatásukat, mint azt az előzetes feltevések előlegezték. Ennek nyomán meghatározott, tömegesen halmozódó emberi magatartásmódok alakulhatnak ki, amelyek az egyébként vitathatatlanul helyes fő tendenciákat is keresztezhetik, mivel másfajta értékeket, hagyományokat és mikromozgásokat szilárdíthatnak meg, mint amelyeket reméltünk. Néhány évvel ezelőtt — az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének küszöbén — meglehetősen elvont viták zajlottak a társadalmunkba beépítendő új elemek várható hatásairól, a szűkebben vett gazdasági és a tágabban értelmezett társadalmi hatékonyság remélt, vagy olykor némi aggodalommal szemlélt alakulásáról. E viták tengelyében tulajdonképpen az a kérdés állott, hogy a szemléletünkben s a társadalmi folyamatok megítélésében kitüntetett szerepet játszó értékek (társadalmi egyenlőség és homogenitás, kollektivizmus, szolidaritás, a szocialista életmód és távlatai stb.) milyen sorsra jutnak az új viszonyok között, amikor előreláthatólag szembesülnek majd másfajta, újszerű és szokatlan, esetleg tőlünk idegen értékekkel. E nem is olyan régi vitákban főként az irodalom, a kultúra képviselői fejezték ki — általánosságban kétségtelenül jogosult — aggodalmukat. Érvelésükben teljes joggal támaszkodhattak mind az elvont szocialista társadalmi eszmény absztrakt jellemzőire, mind egyes részleges társadalmi folyamatokra, hangulati áramlatokra s nagy társadalmi rétegek szemléleti-tudati állapotának változásaira. Ezzel szemben a közgazdászok — olykor bizonyára e fenntartások reakciójaként — gyakran indokolatlan derűlátással kizárólag vagy főként a közgazdasági-jogi szabályozóktól remélték a már kitapintható vagy csak később várható ellentmondások megoldását vagy elkerülését. Ma már rendelkezésünkre állnak két-három esztendő kezdeti tapasztalatai. S ha ez ahhoz még kevés is, hogy a lényeget illető pozitív válasz mellett a részletekre vonatkozóan is mértékadó módon ítélhessünk, ahhoz bőséggel elő-