Tarsadalmi Szemle – 1979.
6. szám - Pozsgay Imre: Erősítve és hasznosítva a kölcsönös bizalmat
POZSGAY IMRE tíz, ami a társadalom és gazdaság kapcsolatában továbbra is okoz spontán hatásokat. A viszonylag önálló, elkülönült termelő egységek a különérdek vagy csoportérdek szülőföldjei, függetlenül attól, hogy milyen tulajdonformára alapítják tevékenységüket. Ez a spontán hatásokat és folyamatokat is hordozó közvetítő szféra részben a „szükségszerűség birodalma", amely megfelelő szabályozással a gazdasági, következésképp a társadalmi fejlődést szolgálhatja, ellenkező esetben a termelőerőkkel való nagymértékű pazarlás oka lehet. Történelmi tapasztalatok szerint ez a pazarlás leginkább akkor következik be, amikor kétségbe vonják az elkülönültségből és közvetítettségből törvényszerűen keletkező külön érdek létét. Így látszólag a tudatos akaratot érvényesítik a vak erőkkel szemben, valójában azonban önmagukat szolgáltatják ki ezeknek az erőknek, mert ellenőrizhetetlen, politikailag és gazdaságilag egyaránt befolyásolhatatlan szférába csúsztatják át azokat. Ennek legjellemzőbb tünetei a hiánygazdálkodás következményeiben láthatók a felhalmozásban és a fogyasztásban. • Objektív tény az is, hogy a termelési folyamat nem minden feltételét lehet megtervezni, mert egyes feltételek kívül esnek döntéseink körén, vagy csak kis mértékben lehet társadalmi döntésekkel befolyásolni őket. Például éppen az utóbbi években szerezhettünk tapasztalatokat az olajválságban a földrajzi környezet szerepéről vagy a demográfiai viszonyok szinte természeti törvényként érvényesülő gazdasági, politikai hatásáról. • Feltétlenül itt kell megemlíteni a még egy fontos tényt, azt ti., hogy népgazdaságunk ismert helyzetéből adódóan nemzeti jövedelmünk realizálásában szükségszerűen rendkívüli szerepet játszik a külkereskedelem, benne az ösztönös folyamatokat leginkább szülő tőkés kereskedelem is. Az említett objektív okok közül a legtöbb bajunk a tőkés piacból következik. Társadalmi méretű, országra szóló tervezést folytathatunk, azonban a nemzetközi gazdasági viszonyokban csupán válaszolhatunk a különböző jelenségekre, de nem irányíthatjuk az eseményeket. Egy olyan kis ország, mint a miénk, a maga szűk belső piacával, nem szüntetheti meg a negatív hatásokat úgy, hogy visszavonul a világpiacról. Továbbra is fő külkereskedelmi partnereink a KGST-országok, de életbevágóan szükségesek számunkra a tőkés piacok is. Ezért a rugalmas reagálás módszerét kell uralomra juttatni belső és külső szükségből egyaránt. A gazdasági magatartás ellentmondásosságában szerepet játszó szubjektív okok szorosan összefüggnek az előbb tárgyalt objektív körülményekkel. • A termelők elkülönült szervezetekben dolgoznak és a társadalmi termékből újraelosztás útján elégíthetik ki szükségleteiket. Mindez azzal jár, hogy a bejelentett szükségletek „összege" mindig felülmúlja az elosztható javak mennyiségét. Minél kevésbé függ például egy vállalat vagy egy ágazat szükségleteinek kielégítése saját teljesítményétől, annál telhetetlenebb lehet igényeinek megfogalmazásában, követelésében. • A gazdasági magatartást befolyásoló szubjektív okok között kell számon tartani azt a szemléletet, amely nem veszi tudomásul azokat a spontán jelenségeket előidéző objektív tényezőket, amelyek a szocializmus gazdasági viszonyaiban még szükségszerűen jelen vannak. Akik nem tudnak vagy nem akarnak tudni ezekről az objektíve létező ösztönös hatásokról, könnyen eljutnak ahhoz a szubjektivista-voluntarista állásponthoz, amely tagadja a gazdasági törvények meghatározó szerepét. Az ilyenfajta szubjektivizmus persze felélesztheti saját ellentétét, az ökonomista ideológiát, amely eltúlozza