Tarsadalmi Szemle – 1986.

7. szám - Kulturális életünkből - Fülep Ferenc†: A történelmi rang kötelez (Magyar Nemzeti Múzeum)

kulturális életünkből 79 így is óriási iramban történik: a felszaba­duláskor a Nemzeti Múzeumban körülbe­lül 300 ezer, ma 1,2 millió tárgyat őrzünk. A múzeumba került tárgyakat meg kell őrizni a jövő számára. Ezt a feladatot a restaurátorok látják el, igazán jó felké­szültséggel és nagy felelősséggel. Műhelye­ink felszereltsége azonban messze elmarad a kívánalmaktól. A bemutatás klasszikus formája a kiállítás. A Nemzeti Múzeum egyik nagy állandó kiállítása az őskőkortól a magyar honfog­lalásig, a másik a honfoglalástól 1849-ig öleli fel népünk, hazánk történetét (helyhi­ány miatt nem lehetett a kiállítás harmadik részét, a napjainkig terjedőt megvalósíta­ni). 1978-tól a magyar korona és a koroná­zási ékszerek bemutatása a harmadik ál­landó jellegű kiállításnak számít. Ezeket időszaki tárlatok egészítik ki speciális té­mákkal. Elsősorban ezeken találkozik a múzeum a látogató közönséggel, épül bele kulturális életünkbe, és látja el a Nemzeti Múzeum speciális feladatát: a történelmi tudat formálását, múltunk és hagyomá­nyaink megbecsülését, röviden a hazafias nevelést. (Ennek a koncepciónak a jegyé­ben tartoznak a Nemzeti Múzeumhoz a történelmi emlékhelyek: Esztergom, Viseg­rád, Sárospatak, Monok.) A visszajelzést a látogatói statisztikák igen pontosan tükrözik. A két világháború közötti időből egyetlen adat maradt ránk: a harmincas években egy év alatt 38 ezer látogatót jegyeztek fel. Mióta a korona hazatért, 1978-ban 11 hónap alatt 870 ezer, 1985-ben 761 ezer látogató kereste fel a Nemzeti Múzeumot, 1978 óta kereken öt­millió. E kiállítások hatását még fokozhat­nánk, ha lenne olyan kiállításvezető gár­dánk (mint a nagy külföldi múzeumok­ban), amelyik szakavatott tárlatvezetők­ként kalauzolhatná végig a csoportokat a kiállításokon. A bemutatás szerves része a múzeumban a feldolgozás. Ennek tudományos-népsze­rűsítő oldala kapcsolódik a kiállításokhoz, illetve a látogatókhoz: a népszerűsítő-tu­dományos művek elkészítése, kiadása és terjesztése. Ezen a téren nagyon csekély választékot tudunk kínálni a látogatók­nak, holott az ilyen jellegű kiadványok rövid idő alatt elfogynak. Sokkal kevésbé ismert a Nemzeti Múze­um tudományos feldolgozó munkája, amellyel a feltárt, összegyűjtött anyagot bekapcsoljuk a tudományos élet vérkerin­gésébe, történeti feldolgozó munkát végez­ve. A Nemzeti Múzeum tudományos kuta­tóhely, ahol 3 tudományok doktora (1 újabb értekezés benyújtva) és 8 kandidátus dolgozik. A tudományos kutatómunká­ban a Nemzeti Múzeum ma is tartja a múlt század második felében kivívott rangját. Idegen nyelven megjelentetett könyveink, kiadványaink a világ minden részébe eljut­nak, kutatóink rendszeres előadói a nem­zetközi tudományos konferenciáknak. Szakkönyvtárunk körülbelül 500 külföldi múzeummal és intézménnyel áll cserekap­csolatban. A Nemzeti Múzeum - a közművelődési párthatározat és a közművelődési törvény után - új utakat keresett a közönséggel való kapcsolatok kiépítésében. Két réteget igyekeztünk megközelíteni: az ifjúságot és a munkásosztályt. Az iskolák szakmai munkájának segíté­sére kialakultak a kiállításokra épülő, mú­zeumi történelemórák, a családos múzeu­mi foglalkozások. 1979 óta kéthetenként vasárnap délelőtt szülőknek (nagyszülők­nek) és gyerekeknek közös programot ren­dezünk. A legnagyobb sikert a múzeum közművelődési osztálya a Múzeumi játszó­nap megrendezésével érte el. A kiállítási termekben 8-12 helyszínen egy időben egy­egy csoport - 15-20 gyermek - rövid beve­zetés után a kiállítás egy-egy témájára tá­maszkodva manuális, tárgyalkotó munkát végez. Edényt készítenek őskori módon, cserepeket ragasztanak, honfoglaláskori tarsolyt, íjat készítenek, középkori várakat építenek, török babákat kreálnak stb. Ezt a foglalkozást ki is vittük a múzeumból, például a Magyar Néphadsereg Művelő­dés Házába, és így született meg a Történe­tijátszóház mozgalom.

Next