Tarsadalmi Szemle – 1997.
3. szám - Alkotmányozás – emberi jogok - Kovács Krisztina–Cseh Gabriella: A sajtó szabadságáról
ALKOTMÁNYOZÁS - EMBERI JOGOK KOVÁCS KRISZTINA-CSEH GABRIELLA A sajtó szabadságáról ... Csak sajtószabadságot adjanak, s nemzetem szabadsága felett kétségbe nem esem." (Kossuth) Századunkban általánossá vált a kifejezés szabadságának sajtó útján való gyakorlása. A sajtó a társadalmi kommunikáció egyik legfontosabb és leghatékonyabb közvetítője, és az egyén önmegvalósításának terepe, hiszen mind a nyomtatott, mind az elektronikus sajtó elősegítheti a társadalom tagjai számára a közéletben való részvételt. A modern demokráciákban a médiumok közvetítette információk birtokában polgár válik az alattvalóból, lehetőséget kapva a hatalomgyakorlásba való beleszólásra. Ami azonban lehetőség a polgár számára, az korlátozást jelent a mindenkori hatalomnak. Ily módon a szabad sajtó a hatalom egyik legfontosabb korlátjává növi ki magát, melynél fogva önmaga is hatalommá válik, hiszen a már ismert montesquieu-i elv szerint a hatalmat csak egy másik hatalommal lehet korlátozni. A XX. század második felében az új tömegkommunikációs médiumok megjelenésével (rádió, televízió, internet) a sajtószabadság fogalomköre jelentősen bővült, egy átfogó kommunikációs szabadságfogalommá nőtte ki magát. Kommunikációs szabadságjogok alatt értjük a gondolat- és véleményszabadságot, a sajtó, a művészetek, a tudomány, a kutatás és a tanítás szabadságát, valamint az egyesülés és gyülekezés szabadságát. A rádió és televízió elterjedésével az információ a tömegek „privilégiuma", amely ezáltal a polgár számára közvetlen ellenőrző szerepet játszik államának politikája felett, késztetve azt, hogy nemzetközileg is legitimálja magát. Mindez kitágítja a sajtó hagyományos tájékoztató, közvetítő szerepét, és a média olyan önálló tényezővé válik, amely egyre inkább elveszti nemzeti jellegét. E változások hatására a kifejezés szabadsága már nemcsak az egyén, hanem a közvetítő intézmény alapvető jogát is jelenti. A közvetítő intézmény függetlensége és pártatlansága érdekében azonban megfelelő jogi, illetve intézményi garanciákra van szükség. Ezen folyamatok eredményeképp a modern alkotmányos rendszerekben a sajtó szabadságának hagyományos védelmi jogi szabályai (pl. a cenzúra tilalma) mellett megjelennek a rádió- és televíziószervezetek szabadságának garanciái is. A sajtószabadságra vonatkozó szabályozás jellegét tekintve két típust különböztethetünk meg. Az egyik a részletes szabályokat megállapító európai (kontinentális) megoldás, a másik pedig a „szűkszavú" angolszász (amerikai és brit) modell. A kontinentális szabályozás tipikus példája a bonni alaptörvény (Grindgesetz), melynek 5. cikke - három bekezdésben - részletesen szabályozza a véleményszabadságot, amit további, még részletezőbb törvényi szabályozás követ. Scholtz, R.: Die Koalitionsfreiheit als Verfassungsproblem. München, 1971. 287.