Társadalmunk, 1932 (2. évfolyam, 12-44. szám)

1932-03-26 / 12. szám

járs2 március 26 TÁRSADALMUNK esetteket és megpróbáljuk egyengetni az útjukat. Kérlelhetetlen szilárdsággal állunk az igazságot keresők és hirdetők sorába. S amilyen szemrebbenés nélkül fogjuk kigyomlálni a gazt és amilyen határozottsággal vágunk műtőkésünkkel a kelevényekbe, olyan végtelen örömmel állunk a jó mellé tisztelegve és tűzzük fel a mi szerény medáliánkat. Tudjuk, hogy milyen nehéz feladatra vállalkoztunk és ismerjük véges erőnket. Nem tartjuk magunkat csalhatatlanoknak, de bízunk jószándékunkban és fanatikus hitünkben. Egyedül megyünk előre! Senki másra nem támaszkodunk, mint önmagunkra és a minket megértő, fogyatékosságainkat elnéző és szándékainkat jutalmazó közönségre. Az elhunyt Briand emlékét e szavakkal iktatta törvénybe a francia nemzet: illiren szolgálta hazáját» Milyen robusztus erő van e szavakban. Ha megkérdeznek minket, hogy most, amikor minden vállalkozást elpusztít a gazdasági számum, mégis, miért kezdtünk ilyen emberfeletti munkába, új lapindításba, azt válaszoljuk: híven akarjuk szolgálni hazánkat és gerincet akarunk verni annak polgárságába. Olvassátok és terjesszétek a TársadalmunkatI I III ír II I————in ■')' 11 —Wl S re Őszinte beszélgetés az egyik hóhérjelölttel, aki bemutatta a fájdalomnélküli akasztást A hóhérjelölt a villamosvétő állomásnál fogadott engem. Nagyon kedves ember ez a hóhérjelölt, joviális és tömzsi, az első pillantásra látszik rajta, hogy háza és kertje van Rákospalotán. Most hóhér szeretne lenni, mert a fizetés csekély és nagy családja van. Nem csekélység ma négy gyermeket, egy feleséget és két anyóst ruházni. A hóhérjelöltnek két anyósa van, mert az első felesége, aki sorvadásban halt meg, két gyereket és egy anyóst hagyott rá. — Megpályázom a hivatalt, — mondta. —■ Amíg gyilkosok vannak a társadalomban, hóhérnak is muszáj lenni. Az állam, kérem, törvényeket csinál, a bíróság ítél a törvények szerint és a hóhér akaszt. Nem mondom, nem nagy élvezet az ilyen akasztás, de hát mindent meg kell szokni a mai világban. A sintérség még rondább. A kutya ártatlan, de a gyilkos gyilkolt. Fel kell akasztani. Fiatal koromban pacalos voltam Esztergomban, a vágóhídon, az se nagyon gusztusos mesterség. Csúnya látvány egy olyan vágómarha belülről. Ha már megtanultam az akasztást, miért ne értékesítsem a tudományomat? — Hol tanult ki, mester? — kérdezem. — Fronton. Akasztottam galíciai pópát komitácsit és bosnyák kémasszonyt. Nem volt nagy élvezet egyik munka sem. Amikor a bosnyák asszonyt akasztottam, a kislánya, apró ártatlanság, kék pántlikával a hajában néztem munkát. Nevetett. Tetszett a szentemnek, hogyan kalimpál szegény mamája. Amikor a delikvens kiszenvedett, a kisleány odajött a fához és azt mondta, hogy mama. És én könnyeztem, tessék elhinni. Mert a hóhérembernek is van szíve. De parancs, parancs , engedelmeskedni kellett. Azt a kis bosnyák lányt, a kék pántlikával, amíg élek nem fogom elfelejteni. A pópa szegény káromkodott, amikor a nyakába tettem a kötelet. Nagy, csúnya ember volt, sok volt benne az élet. Hóhérlétemre és súgtam a pópának, hogy imádkozzon, de nem akart. Hát akkor ne imádkozzál, gondoltam, ott egye a fene. Az utolsó pillanatban szembeköpött engem a pópa. Neveletlen, komisz ember volt, csak úgy dőlt belőle a pálinkaszag. Én sosem iszom. Józan, korrekt ember vagyok. A komilácsi még fiatal volt, merészen, bátran viselkedett. Imponált nekem, ő volt az első munkám. Akkor még nem ismertem a csigolyatörést, ami a szenvedést megrövidíti. Még akkor is élt szegény, amikor levágtuk. Szenvedett, mert már megrepedt a gégéje. Én rosszul lettem. Egy könyörületes tiszt lőtte agyon, hogy ne kínlódjon tovább. Akkor elhatároztam, hogy én többé nem akasztok. De az embert hajtja az ambíció. Megkértem a hóhérjelöltet, mutassa meg, hogyan akasztana fel például engem. Készséggel megmagyarázta. — Mondjuk ez a fa. (Egy gázlámpára mutatott.) Uraságod a delikvens. A siralomházban meglátogatom uraságodat, kezet fogunk és én kiadom az utasítást a borbélynak, hogy nyírja meg, mert én ilyen hosszú művészhajat nem tudok használni. Szólok az őrnek, hogy gallér nélkül vezesse önt ki az udvarra. Ott künn már minden elő van készítve, ott állnak a segédeim. Uraságodat az akasztófa alá állítják, a sámlira. A segédeim megkötözik a lábát, hogy uraságod ne rugdosson. Felolvassák az ítéletet, mire és a fa mögé állok, egy pillantás alatt uraságod nyakán van a kötél, a segédek kihúzzák a zsámolyt és lefelé húzzák uraságod lábait. Akkor jön a csigolyatörés. (A hóhérjelölt megfogja húsos kezével — amellyel olyan sok jót tett — a tarkómat.) Ezt a csigolyát — tetszik érezni? — a hüvelykujjammal félrenyomom, mire kiugrik a helyéből és megszakad az összeköttetés az agy és uraságod hátgerince között. A csigolyája roppan egyet, csak annyit, mint amikor az ember letör egy száraz rózsaágat. Persze kegyed ebből már nem érez semmit, már elájult, elveszti öntudatát, akárhogyan figyel, már a roppanást nem hallja. Tessék elhinni, nem fáj egy cseppet sem. Én humánusan csinálom, én élő embert látok a bitófán, nem elitéltet. Uraságod szívverése csak nyolctíz perc múlva szűnik meg, de erről én nem tehetek, az már reflex, csak utóverés. — Mit gondol, elnyeri a az állást, maestro? — Bízom benne. Bár nagy a tülekedés. Ma már minden tönkrement kereskedő hóhér akar lennit . .. Elbúcsúzunk. Szimpatikus ember. Érti és szereti a mesterségét. Ha nem is kapná meg az állást, én mindig nála fogok dolgoztatni. (—) Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár RL 2.50 P osztalékot fizet. Az igazgatóságba Ascher Istvánt, Balogh Lórántot, Bozsik Jánost, Csupor Józsefet, Faber Fülöpöt, Faragó Andort, Gündisch Guidót, Koós Zoltánt, Lamotte Károlyt, Mónus Illést, vitéz Pesther- Müller József Leót, Pető Ernőt, Picker Frigyest, Rausch Aladárt, Rauscher Aurélt, Sipoca Jenőt, Szakál Gézát és Szigeti Jánost, a felügyelőbizottságba Andrássy Bélát, Erdős-Zala Lászlót, Erdősy Sándort, Freund Jenőt, Halász Lajost, Markó Eleket Neuschloss-Knüsll Kornélt és Sebő Bélát választották meg. (1 A Georgia mérlege és közgyűlése. A Mezőgazdasági Ipar Rt. 1931-es üzletévét 2,8 millió bruttó és 374.000 tiszta jövedelemmel zárta. A vállalat közgyűlése elhatározta, hogy a tiszta nyereségből részvényenként 50 fillér osztalékot fizet. (x) Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dr. Chorin Ferenc felsőházi tag elnöklete alatt tartott közgyűlése a lefolyt üzletévre 2,25 P osztalék fizeetését határozta el. Az igazgatóságba új tagot Weiner Sándort, a Wiener Bank-Verein alelnökét választották meg. (x) Olvassátok és terjesszétek a Társadalmunkat !