Társadalmunk, 1936 (6. évfolyam, 3-44. szám)
1936-01-17 / 3. szám
Budapest, 1936 január 17 társadalmimé mert nem olyan jó zsidó, mint én vagyok. Az emberek mosolyogtak ezen. Ilyenek ezek a budapesti zsidók, mindent megmosolyognak és rendszerint mindenben igazuk van. Mert abban határozottan igazuk volt, hogy ennek az akkori vezérzsidónak nagyon kevés szavazatot adtak. Ő akkor nyugodtan napirendre tért a dolog fölött. Ajkbiggyesztéssel tért napirendre. Volt neki mit biggyeszteni. Ugyanis remekül kifejlett ajkai vannak. Állandóan biggyeszti őket. Az alajka nagyon kifejlett. A jobb alajka és a balalajka. Az ajka külön tanulmány! Azt mondják a tudósok, hogy egyes népfajnál: az ajk a lélek tükre. Nemrég volt az Angol-parkban egy csoport, amelynek neve: ajaknéger. Deményit is uralja a gőgös, lenéző, biggyedt ajka. Ajak-héber... És ez az ajk hagyta el ősei hitét. Ajk megkeresztelése.. . De most beállt a reakció. Deményi talán már nem tartozik a zsidóság közéés a római katholikus anyaszentegyházat boldogítja jelenlétével. És ha egyszer megint választások lesznek, már nem a zsidó negyedeket fogják keresztülnyargalni az ő fullajtársai. És most nem talmudi tudására, hanem a kánonjogira fog hivatkozni. És most nem a sameszokat fogja ezer méterről meg süvegeini, hanem a sekrestyéseket és harangotokat És nem adományokat fog felvinni a zsidó templomba a frigyszekrény elé, hanem gyertyákat fog vinni a körmenetekre. Úgy értesülünk, hogy tonzurát is vágat magának és lelkigyakorlatokra fog bevonulni a Manréza-intézetbe. Kis a keresztényeképpen úgy fognak hinni neki, mint ahogy a zsidók hittek. Rajta, csak így tovább, Deményi Aladár, mi sok sikert kívánunk ehhez az úthoz és még akkor se fogunk csodálkozni, ha mezítláb fog elzarándokolni Rómába és ezen Róma se fog csodálkozni. Ő képes ilyesmire. Életrajzírói feljegyeznek róla valami misztikus dolgot is, amely szerint nyolcnapos korában már kénytelen volt igénybe venni a pesti zsidó hitközség szolgálatait, amennyiben szülei egy kis rituális cécó elvégzésére egy kitűnő szakember kiküldését leérték. Nem tudjuk és nem is kutatjuk, hogy ez a szakember mit csinált a babával, állítólag a baba azt hitte, hogy a bácsi mesélni jött hozzá és ezért selypítve és tapsikázva igy szólt a bácsihoz: — metélj, metélj netemte bácsi megtette és dr. Deményi Aladár még ma is viseli a szakemberrel való találkozásának emlékeit ... Ez most nagy gondot okoz neki. Állítólag mindenféle labdacsokat szed, hátha rendbe jön a dolog ... Isten vele Aladár! Ezzel az akkorddal el is búcsúztunk dr. Deményi Aladártól. Már nem is rá gondolunk, hanem kis, szomorú zsidókra, akik megmaradnak a vallásukban, holott veszélyben a kenyerük, magáncégeknél sincsenek biztonságban és szépen kitartanak a zsidóságuk mellett. A mi szemünkben többnek látszik egy ilyen kis zsidó, mint itt kitért Deményi Aladár. Valahogy nem gusztusos éppen mostan lemenekülni a zsidóság hajójáról. Ha nagy tengeri hajók veszedelemben forognak, akkor a patkányok menekülnek először. Ők érzik meg legelőbb a közelgő bajt. Persze, csak a hajókon van ez így, de a mi esetünkben nem a patkányok menekülnek le, hanem a konjunktúra-lovagok, azok, akik megérzik az idők szelét és már eleve biztonságba igyekeznek helyezni magukat. Nem tudjuk, milyen fogadtatásra talál Deményi Aladár a katholikus táborban, de mi azt hisszük, hogy ott is sokkal jobban megbecsülnek egy olyan embert, aki a veszély idején is hű marad a Daliásához, mint egy olyat, aki otthagyta. Isten vele, Aladár! Sok szerencsét és boldogságot kívánunk új helyzetében. De nehogy aztán megfeledkezzék magáról és véletlenül snóderolni kezdjen a Bazilikában! ШтшГ. 1-— pengőért gyürke lesten nyakkendőt vagy sálat РЙШ QF MLES K'S 3 Egy pesti nagybank szenzációs bélyegüzlete Hiába, még a mai nehéz gazdasági viszonyok között is vannak jó üzletek, csak érteni kell hozzá! Egy ilyen szenzációs üzletet csinált egyetlenegy fillér kiadás nélkül egy magyar bank, amelyet a következőkben ismertetünk. A FEJEZET, amelyben a Pázmány-bélyeg megjelenik a láthatáron. Midőn a magyar kormány elhatározta, hogy Pázmány Péter emlékbélyegeket ad ki, nem is gondolt arra, hogy milyen jó ,écát ki ad egy bankigazgatónak, akinek zseniális gondolata támadt. II. FEJEZET, amelyben a bank sorompóba lép. A pihent észű bankigazgató fölvette a telefonkagylót és megkérdezte a postaigazgatóságot, hogy bankja részére 120.001 pengőért kaphatna-e Pázmány emlékbélyeget. A posta igazgatósága azt felelte, hogy a legnagyobb készséggel. Az igazgató a bélyegeket azonnal elhozatta és azokat szétküldötte az egész országban lévő fiókjaihoz azzal az utasítással, hogy azokat kizárólag a központhoz intézett leveleiken mielőbb használják el. III. FEJEZET, amelyből kitűnik, hogyan érnek az elhasznált bélyegek 30.000 pengővel többet! Az igazgató jól számított, mert a bélyeggyűjtők a ritka bélyegek árát felverték. . Egy sorozat, amely új állapotban 1 20 pengőbe került, lebélyegzett állapotban már 100 pengőt ért, ami azt jelenti, hogy a 120.000 pengőért vásárolt bélyeg 30.000 pengővel többet ért elhasznált állapotában. IV. FEJEZET, amelyből kitűnik, hogy a fák nem nőnek az égig. Most, hogy a kormány kiadta a Rákóczi emlékbélyegeket, a bank meg akarta ismételni zseniális trükkjét, azonban a postánál kijelentették, hogy nagyobb címletű bélyeget nem adnak ki egy embernek! A bank tehát kénytelen lemondani a jó üzletről, azonban meg lehet elégedve az első üzlet eredményével. Horthy Miklósné ebédakció Ösernél jósága vitéz nagybányai Horthy Miklósné kormányzóm hlységakcióra ezen a héten a következő beküldött ebédjegyeket továbbítottuk: Márkus Miksa, Torbágy . . 50 drb Ilka és Dolly Váró, Buenos Aires............................30 drb Siiukovits Sári, Lenke-u. 134. 20 drb Krisztel Bálint, Futó-u. 15. . 25 drb Eheti beküldés . . . 125 drb Eddigi küldemény . . 350 drb összesen ■ . 475 drb