Társadalmunk, 1936 (6. évfolyam, 3-44. szám)

1936-01-17 / 3. szám

Budapest, 1936 január 17 társadalmimé mert­­ nem olyan jó zsidó, mint én vagyok. Az emberek mosolyogtak ezen. Ilye­nek ezek a budapesti zsidók, mindent megmosolyognak és rendszerint min­denben igazuk van. Mert abban határo­zottan igazuk volt, hogy ennek az ak­kori vezérzsidónak nagyon kevés sza­vazatot adtak. Ő akkor nyugodtan napirendre tért a dolog fölött. Ajkbiggyesztéssel tért napirendre. Volt neki mit biggyeszteni. Ugyanis remekül kifejlett ajkai vannak. Állandóan biggyeszti őket. Az al­ajka nagyon kifejlett. A jobb alajka és a balalajka. Az ajka külön tanulmány! Azt mond­ják a tudósok, hogy egyes népfajnál: az ajk a lélek tükre. Nemrég volt az Angol-parkban egy csoport, amelynek neve: ajaknéger. Deményit is uralja a gőgös, lenéző, biggyedt ajka. A­jak-héber... És ez az ajk hagyta el ősei hitét. Ajk megkeresztelése.. . De most beállt a reakció. Deményi talán már nem tartozik a zsidóság közé­­és a római katholikus anyaszentegy­­házat boldogítja jelenlétével. És ha egyszer megint választások lesznek, már nem a zsidó negyedeket fogják kereszt­ülnyargalni az ő fullajtársai. És most nem talmudi tudására, hanem a kánonjogira fog hivatkozni. És most nem a sameszokat fogja ezer méterről meg süvegeini, hanem a sekrestyéseket és harangotokat És nem adományokat fog felvinni a zsidó templomba a frigy­­szekrény elé, hanem gyertyákat fog vinni a körmenetekre. Úgy értesülünk, hogy tonzurát is vágat magának és lelkigyakorlatokra fog bevonulni a Manréza-intézetbe. Kis a keresztények­­éppen úgy fognak hinni neki, mint ahogy a zsidók hittek. Rajta, csak így tovább, Deményi Aladár, mi sok sikert kívánunk ehhez az úthoz és még akkor se fogunk csodálkozni, ha mezítláb fog elzarándokolni Rómába és ezen Róma se fog csodálkozni. Ő képes ilyesmire. Életrajzírói feljegyeznek róla valami misztikus dolgot is, amely szerint nyolcnapos korában már kénytelen volt igénybe venni a pesti zsidó hitközség szolgálatait, amennyiben szülei egy kis rituális cécó elvégzésére egy kitűnő szakember kiküldését leérték. Nem tud­juk és nem is kutatjuk, hogy ez a szak­ember mit csinált a babával, állítólag a baba azt hitte, hogy a bácsi mesélni jött hozzá és ezért selypítve és tapsi­­kázva igy szólt a bácsihoz: — metélj, metélj netemt­e bácsi megtette és dr. Deményi Aladár még ma is viseli a szakemberrel való találkozásának em­lékeit ... Ez most nagy gondot okoz neki. Állí­tólag mindenféle labdacsokat szed, hátha rendbe jön a dolog ... Isten vele Aladár! Ezzel az akkorddal el is búcsúztunk dr. Deményi Aladártól. Már nem is rá gondolunk, hanem kis, szomorú zsi­dókra, akik megmaradnak a vallásuk­ban, holott veszélyben a kenyerük, ma­gáncégeknél sincsenek biztonságban és szépen kitartanak a zsidóságuk mellett. A mi szemünkben többnek látszik egy ilyen kis zsidó, mint itt kitért Deményi Aladár. Valahogy nem gusztusos éppen mos­tan lemenekülni a zsidóság hajójáról. Ha nagy tengeri hajók veszedelemben forognak, akkor a patkányok menekül­nek először. Ők érzik meg legelőbb a közelgő bajt. Persze, csak a hajókon van ez így, de a mi esetünkben nem a patkányok menekülnek le, hanem a konjunktúra-lovagok, azok, akik meg­érzik az idők szelét és már eleve bizton­ságba igyekeznek helyezni magukat. Nem tudjuk, milyen fogadtatásra ta­lál Deményi Aladár a katholikus tábor­ban, de mi azt hisszük, hogy ott is sok­kal jobban megbecsülnek egy olyan embert, aki a veszély idején is hű ma­rad a Daliásához, mint egy olyat, aki otthagyta. Isten vele, Aladár! Sok szerencsét és boldogságot kívánunk új helyzetében. De nehogy aztán megfeledkezzék magáról és véletlenül snóderolni kezd­jen a Bazilikában! ШтшГ. 1-— pengőért gyürke lesten nyakkendőt vagy sálat РЙШ QF MLES K'S 3 Egy pesti nagybank szenzációs bélyegüzlete Hiába, még a mai nehéz gazdasági viszo­nyok között is vannak jó üzletek, csak érteni kell hozzá! Egy ilyen szenzációs üzletet csinált egyetlen­egy fillér kiadás nélkül egy magyar bank, amelyet a következőkben ismertetünk. A FEJEZET, amelyben a Pázm­ány-bélyeg megjele­nik a láthatáron. Midőn a magyar kormány elhatározta, hogy Pázmány Péter emlékbélyegeket ad ki, nem is gondolt arra, hogy milyen jó ,­écát ki ad egy bankigazgatónak, akinek zseniális gondolata támadt. II. FEJEZET, amelyben a bank sorompóba lép. A pihent észű­ bankigazgató fölvette a tele­fonkagylót és megkérdezte a postaigazgatósá­got, hogy bankja részére 120.001­ pengőért kap­hatna-e Pázmány emlékbélyeget. A posta igazgatósága azt felelte, hogy a legnagyobb készséggel. Az igazgató a bélyegeket azonnal elhozatta és azokat szétküldötte az egész országban lévő fiókjaihoz azzal az utasítással, hogy azokat ki­zárólag a központhoz intézett leveleiken mi­előbb használják el. III. FEJEZET, amelyből kitűnik, hogyan érnek az el­használt bélyegek 30.000 pengővel többet! Az igazgató jól számított, mert a bélyeggyűj­tők a ritka bélyegek árát felverték. . Egy sorozat, amely új állapotban 1­ 20 pen­gőbe került, lebélyegzett állapotban már 100 pengőt ért, ami azt jelenti, h­ogy a 120.000 pen­gőért vásárolt bélyeg 30.000 pengővel többet ért elhasznált állapotában. IV. FEJEZET, amelyből kitűnik, hogy a fák nem nőnek az égig. Most, hogy a kormány kiadta a Rákóczi emlékbélyegeket, a bank meg akarta ismételni zseniális trükkjét, azonban a postánál kijelen­tették, h­ogy nagyobb címletű bélyeget nem ad­­nak ki egy embernek! A bank tehát kénytelen lemondani a jó üz­letről, azonban meg lehet elégedve az első üz­let eredményével. Horthy Miklósné ebédakció Ös­ernél jósága vitéz nagybányai Horthy Miklósné kormányzóm h­lység­­akcióra ezen a héten a következő be­küldött ebédjegyeket továbbítottuk: Márkus Miksa, Torbágy . . 50 drb Ilka és Dolly Váró, Buenos Aires............................30 drb Siiukovits Sári, Lenke-u. 134. 20 drb Krisztel Bálint, Futó-u. 15. . 25 drb Eheti beküldés . . . 125 drb Eddigi küldemény . . 350 drb összesen ■ . 475 drb

Next