Társadalmunk, 1938 (8. évfolyam, 6-36. szám)

1938-02-11 / 6. szám

társadalmunk hihetetlen lelki erőfeszítéssel, halkan folytatja: — Azt mondtam, hogy... ha szere­­ted... és elvesz, beleegyezem a vá­lásba ... Másnap egy Lipót­ körúti kávéházban találkoztunk ... Becsület­szavát adta, hogy elveszi Loncit... Be­adtam a válópert... Ő kivett a Zoltán­­penzióban egy szobát. De leányunkkal, velem továbbra is törődött... maradt jó anyának ... ha már nem volt jó... Szeretnénk félbeszakítani ezt a csupaszív, végtelen jóságú, szelíd em­bert. Nagyon szeretnénk enyhíteni végte­len lelki fájdalmán. Mert látjuk most is, mennyire szenved. Detektív Siófokon De Darányi Ernő tovább beszél: ... Továbbra is kiszámolta a szeny­­nyest, elment az iskolába és állandóan érdeklődött leánya előmenetele iránt... Két évig húzódott a válóper ... Egyszer ez az irat hiányzott, másszor a másik. Néki, Lóridnak nem volt gyanús, ne­kem igen. Hogy gyorsabban menjen a váló­per, leküldtem­ egy detektívet Sió­fokra ... A detektív megállapította, hogy együtt laknak az 5-ös szobá­ban ... 'A bíró elrendelte a hathónapi külön­élést. Azután eltelt a hat hónap is... 'A válóperes bíró kijelentette, hogy tizennégy nap múlva ítéletet hirdet. Ekkor jelentkezett az ügyvédje azzal, hogy Bandi beszélni akar velem. (Így mondja, hogy Bandi...) — Kérem, én el akarom venni! mondta az ügyvéd, amikor találkoz­tunk, — folytatja Darányi Ernő. — És arra kért, hogy vonjam vissza a váló­pert és nyújtsunk be új keresetet, amelyben az én hibámból mondják ki a válást. Beleegyeztem . .. •—... Aztán elváltunk ... Volt felesé­gem továbbra is meglátogatott bennün­ket ... Hetenként bejárt az iskolába is... leányunk tanulmányaira nagyon vigyázott... Félbeszakítja szomorú édesapját a leány: — Kisapám, én anélkül is jól leérett­ségiztem volna . .. így folytatja a volt férj: — Egyre gyanúsabb lett nékem dr. Kremléin viselkedése ... Mit nézzünk meg e héten? ROYAL APOLLO: Marika DÉCSI: A pletyka RADIUS: Asszony a lejtőn Más nőkkel látták ... San-Rem­óba utazott... Egyre halasztotta az esküvőt... Üzent nékem, hogy vegyem vissza a volt feleségemet, hajlandó anyagi áldozatot hozni a család! Kidobtam a küldöncöt! — Hogy nézett ki Kronstein doktort­ — 101­ kilós hatalmas ember volt. Idősebbnek nézett ki koránál. Közbeszól a 18 éves Darányi Lenkei — A szerelmet nem lehet magya­rázni ... A botrányok sorozata Az apa, a volt férj folytatja. Semmi harag nincs hangjában. — Nem bírtam nézni Kronstein vi­selkedését... Százszor is figyelmeztet­tem Loncit, hogy Kronstein nem akarja elvenni, de nem lehetett vele beszélni. Volt feleségem­ szerelme csak fokozódott... És egyre féltékenyebb lett... Háromszor is öngyilkos tett egy­­egy nagy jelenetük után. Mindenki látta, hogy ennek rossz vége lesz. (Csak ő nem! Közben beteg tett. Veszélyes operációt hajtottak végre rajta. Amikor dr. Kronstein egyszer három kis­­szakaszt mutatott, hogy az­ az egész vagyona, amikor nem fizette ki Lenéi a pen­ziószámláját, újból figyelmeztettem, hogy térjen észre! Leányom ennivalót vitt tőlem anyjának a penzióba. Ő oda­adta S­ronsteinn­ek ... Azt hitte, hogy nincs mit ennie ... Imn­ét azután együtt látta az ügyvédkisasszonnyal... Bot­rányok követték egymást. Egyszer el­búcsúzott tőle azzal, hogy üzleti ügye van. Ez a sziget bejáratánál volt Volt feleségem nem hitt neki. Keresni kezdte. És ebben a milliós sárosban rátalált. A ligetben. Az Alpesi faluban. Ezer ember között. Ismét megszólal a 18 éves leány: — Együtt mentem­ anyámmal „Ban­dit“ keresni. Én azt mondtam anyunak, hogy kár bemenni az Alpesi faluba, miért lenne éppen ott? És ott volt. Kronstein, aki ügyvéd kisasszonyával üli ott, autóba tuszkolta anyámat. — És maga? — Én villamoson mentem haza kits­apihoz. Nem veszem vissza, ha­­ szabadul! A „kisapi“ folytatja: — Az utolsó pillanatig hitt abban, hogy elveszi ... Azon a napon itt volt ebben a szobában... És estére rande­vút adott kislányomnak ... Másnapra újra ígérte, hogy eljön. Haragudott, hogy cigarettázom ... Esze ágában sem volt, hogy megölje azt, akit szeretett, önkívületben lehetett. Pillanatnyi őrü­let hatása alatt ölt... És a tragikus sorsú, szerencsétlen ügyvéd meghalt... Védi, védi volt asszonyát. Nem is sza­bad ilyen jónak lenni... — Mi lesz most? Ha kiszabadul visszaveszi? — Nem! Ezt halkan és elmerengve mondta.»« Mint aki nem biztos a dolgában. Darányi Ernőt kifárasztotta a hosszu­ beszéd. Leánya veszi át a szót: •— A rendőrségen, ahová mama ügy* védje, dr. Hajdú Miklós kisért el, vég­­telen udvariasságai, nagy szeretettel vi*­selkedtek velünk szemben a rendőr­ .3

Next