Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-05-16 / 39. szám

TÁRSALKODÓ. 39. szám Pest, Május’ 160a 1832. A' KÖNYVSZERZŐ ORVOS. Mióta Charon’ pajtása Egy rész könyvet irdogál, Szűnt a’ halál’ pusztítása, Mert a ki nem járdogál. Recensensek ! dicsérjetek a’ közhasznú munkáját, És hogy folytassa, kérje­tek*. Mert gyógyászi csudáját Azóta félbeszakasztá, És a’ fogasra akasztá Kíméletlen kaszáját. MOLIERE’ EMBERE. Tárcsái olly fukar, hogy mióta csak él Ajándékban semmit nem adott, ha felkél így szól keresztényi üdvözlés helyében: Jó reggelt kívánok, de kö­­­cső a fej­éb­en. PIRON’ KRÍZISE. Felszólítás nem rég, barátom­ engemet: Eiégy keresztecskékkel tenném jegyzetemet Ottan, hol versedet látom kivetőnek; De bocsáss­ meg! tenni azt nem merészlettem , Mert igy lenne munkád — a’ mint észre vettem — Szakasztott mása egy tágas temetőnek. r. j. A’ MAGYAR NYELV’ ÁLLAPOTJA TEMESBEN. Azon intézetek, mellyek nemzeti nyelvünk’ divatba hozására czélzanak, nem csak azért érdemlik a’ nyilványossá tetett, hogy az igaz buzgalma honfi legforróbb óhajtásinak telje­sülését nyugtatással mintegy biztosítva láthas­sa, hanem, hogy egyszersmind azon köz öröm, köszönet és hála által , mellyekkel azokat fo­gadjuk ’s hireszteljük, a’ nemes lelkű mun­kálkodók’ fáradozásikért azon felséges é­rzel­­men kivűl, mellyben már maga a’ tett által részesülnek , vagm jutalmaztatván, mások előtt példává , ösztönné váljanak,­­s végre olly hi­deg keblűek is , kiket még eddig ezen hat­hatós szól­tás . ..a’ haza boldogsága kívánja,“ fel nem melegíthető, igyekezetre buzdíttassa­­nak. De valóban mi is lehet feljegyzésre, tu­domásra ’s hálára érdemesb , mint a’ haza’ javára czélzó tettek , mellyek habár minde­nütt kedves jelenetűek is, de főkép, hol a’ re­ményfok még olly igen távol van, özönnel szükségesek. Ürömmel érti tehát minden ha­zafi , ki helyes szemlélettel a’ honi nyelvet a’ nemzetiség’ megtartása ’s fennmaradása leg­­biztosb őralapjának tartja, mind azon híreket, mellyek annak terjesztését ’s gyarapodását tu­datják vele, a’ nemes eszközlőknek halát mond ’s keblében azokéihoz hason igyekeze­­tekre ingert ’s ösztönt támadozni sejdít. Illy érzetektől lesz meglepetve bizonnyal minden, ki hazaszerető, midőn Temes vármegye múlt October’ 39. 1829 szám alatt költ közgyű­lési határozatánál fogva keblezetes helységei­nek pecsét-körűl-irási most már csaknem ál­­talányosan mind magyar nyelvre áttéve lévén, kedvelt honjának díszes és még is olly soká­ig elhagyatott nyelvét így napról napra mind inkább éledezni ’s lépcsőnként törvény és igaz­gatási nyelvvé válni láthatja ’s azon szebb jö­vendőt, hol az közössé ’s egyedül uralkodó­vá gyökeredvén, hazánkra saját tündökletű fényt ’s társasági kapcsolatunk összébb szorí­tásával hathatósb nemzeti erőt adand, már mintegy közelebbről valósulva szemléli. Di­cső gondolat ez annak, ki megfontolja, hogy Hellas, Roma ’s minden saját nyelvű hajdan ’s mostankori lelkes nemzet pénzét ’s minden emlékét ön nemzeti nyelvű felírással czímerez­vén, ez által magát ’s nyelvét örökíti­ meg. — Ez alkalommal említésre méltó eset az is, hogy

Next