Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-05-16 / 39. szám
TÁRSALKODÓ. 39. szám Pest, Május’ 160a 1832. A' KÖNYVSZERZŐ ORVOS. Mióta Charon’ pajtása Egy rész könyvet irdogál, Szűnt a’ halál’ pusztítása, Mert a ki nem járdogál. Recensensek ! dicsérjetek a’ közhasznú munkáját, És hogy folytassa, kérjetek*. Mert gyógyászi csudáját Azóta félbeszakasztá, És a’ fogasra akasztá Kíméletlen kaszáját. MOLIERE’ EMBERE. Tárcsái olly fukar, hogy mióta csak él Ajándékban semmit nem adott, ha felkél így szól keresztényi üdvözlés helyében: Jó reggelt kívánok, de köcső a fejében. PIRON’ KRÍZISE. Felszólítás nem rég, barátom engemet: Eiégy keresztecskékkel tenném jegyzetemet Ottan, hol versedet látom kivetőnek; De bocsáss meg! tenni azt nem merészlettem , Mert igy lenne munkád — a’ mint észre vettem — Szakasztott mása egy tágas temetőnek. r. j. A’ MAGYAR NYELV’ ÁLLAPOTJA TEMESBEN. Azon intézetek, mellyek nemzeti nyelvünk’ divatba hozására czélzanak, nem csak azért érdemlik a’ nyilványossá tetett, hogy az igaz buzgalma honfi legforróbb óhajtásinak teljesülését nyugtatással mintegy biztosítva láthassa, hanem, hogy egyszersmind azon köz öröm, köszönet és hála által , mellyekkel azokat fogadjuk ’s hireszteljük, a’ nemes lelkű munkálkodók’ fáradozásikért azon felséges érzelmen kivűl, mellyben már maga a’ tett által részesülnek , vagm jutalmaztatván, mások előtt példává , ösztönné váljanak,s végre olly hideg keblűek is , kiket még eddig ezen hathatós szóltás . ..a’ haza boldogsága kívánja,“ fel nem melegíthető, igyekezetre buzdíttassanak. De valóban mi is lehet feljegyzésre, tudomásra ’s hálára érdemesb , mint a’ haza’ javára czélzó tettek , mellyek habár mindenütt kedves jelenetűek is, de főkép, hol a’ reményfok még olly igen távol van, özönnel szükségesek. Ürömmel érti tehát minden hazafi , ki helyes szemlélettel a’ honi nyelvet a’ nemzetiség’ megtartása ’s fennmaradása legbiztosb őralapjának tartja, mind azon híreket, mellyek annak terjesztését ’s gyarapodását tudatják vele, a’ nemes eszközlőknek halát mond ’s keblében azokéihoz hason igyekezetekre ingert ’s ösztönt támadozni sejdít. Illy érzetektől lesz meglepetve bizonnyal minden, ki hazaszerető, midőn Temes vármegye múlt October’ 39. 1829 szám alatt költ közgyűlési határozatánál fogva keblezetes helységeinek pecsét-körűl-irási most már csaknem általányosan mind magyar nyelvre áttéve lévén, kedvelt honjának díszes és még is olly sokáig elhagyatott nyelvét így napról napra mind inkább éledezni ’s lépcsőnként törvény és igazgatási nyelvvé válni láthatja ’s azon szebb jövendőt, hol az közössé ’s egyedül uralkodóvá gyökeredvén, hazánkra saját tündökletű fényt ’s társasági kapcsolatunk összébb szorításával hathatósb nemzeti erőt adand, már mintegy közelebbről valósulva szemléli. Dicső gondolat ez annak, ki megfontolja, hogy Hellas, Roma ’s minden saját nyelvű hajdan ’s mostankori lelkes nemzet pénzét ’s minden emlékét ön nemzeti nyelvű felírással czímerezvén, ez által magát ’s nyelvét örökíti meg. — Ez alkalommal említésre méltó eset az is, hogy