Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-09-15 / 74. szám

74. szám Pest, September’ 15.*a 1832. TÁRS­ALKOD­Ó. NAGY BECSKEREKI LEVÉLTÖREDÉK. (Magyar színjátszóinkról.) A’ színészi társaságot Aradról — hova Te­mesvárról utazott — a’ magyar nemesség önkölt­ségén szólítá N.Becskerekre, ’s mutatványait most a’ vármegye’ tanácsteremében adja. Az első da­rab, mellyet adott ,,A’ herczegi parancsolat“ czí­­mű volt, august. 27e­n. Ezt megelőzd a’ megye­ház’ homlokfalán egy csinos transparent, melly­­nek felső részét Hazánk ’s Megyénk’ igen csinos rajzolatú kivilágosított czímerei; közepet e’ ráitás: „Állsz még, állsz szeretett Hazánk! Nem dőlt még alacsony porba nemes fejed.*1 ’s alját koszorús költőnk Berzsenyinek, mint e’ sorok’ alkotójának neve tündér világla­­tú színezetben díszesíte­k. Előtte jó ízlé­ssel ké­szült nemzeti dalok’ zengedezé­st mulattatok az est’ ünnepére számosan egybesereglett polgáro­kat. A’ fen írt darab’ vé­gzeteivel a’ terem’ min­den részeiről ’s galeriájiról üdvözlő négy rend­beli alkalmi vers papiros-eső gyanánt zúdult alá, ’s a’ különféle színekben tarkán leröpűlő levél­kék tündérbájt adának a’ helynek, ’s ezek közül két rendbeli a’ Társasághoz , egyik egy különös alkalomra ’s a’ negyedik rendbeli a’ szép Nem­hez valának intézve. Nem vétek talán, ha ez’ u­­tóbbit közlöm: A’ SZÉP NEMHEZ. Tájam’ szép Leány!2 int a’ rózsapálya, Honni dalt zeng e’ tár’ báj egy lapálya, Corvin’ napja már derűs. Szebb a’ bíbor­ alak esdeklő nyögése, Szebb a’ lyányi szívnek epedő verése, Ha halála elmerül. Ha Elyzt bájolhat a’ szem’ villanatja, Boldog perczet a’ lét' egy mély pillanatja: Hát a’ honni zengzetek ? Ez, magyar Szépinknek csillagkoszorúja, E’ reménytől oszlik a’ nemzet’ borúja, így hal, f­él az Értetek, így musék­ el az első est. Másnap „Tan­erőd­* czím­ű dal-játék adaték teljes szorgalom ’s ügyességgel vitetve­ ki ’s díjzatva azon vers-zá­porok által, mellyek a’ magasabb helyekről özön gyanánt boríták­ el a’ teremet. Bárány Ágoston: KI A’ VALÓDI BOLDOG ? Gyula! — Gyula! — mi lett, hogy ki ed­dig csudálván az elégületleneket, földi boldogsá­godban szünetlen kérkedés, most olly hirtelenü­l változva szinte asszonyi panaszokra fakadsz, ’s majd kétségbe esve átkozod sorsodat? — sőt en­gem is, mint vélem , elgyengü­ltnek gyanítva kér­­dezsz: mint vagyok jelen sorsommal megeléged­ve? — Megelégedve?!! — Hah! — mi nagy kérdést adál előmbe barátom! — kérdezed tud­ni illik: boldog vagyok-e? — Valljon kimond­hatja magáról ezt egész meggyőződéssel, ha So­lon’ mondására vissza nem emlékezvén is, csak a’ halandók perczenként változva forgó eseteit veszi szemügyre? Bármi dús birtokkal bővelkedjél szám­talan éhező embertársidő körében , bármi kedve­­zőleg mosolyogjon reád hízelkedő szerencséd, bár­mi sok barát vegyen körül, éltedet nyájas vidám­ságra derítve; ha fontos vizsgálódás után komoly gondolkozással tekintesz a’ dolgok’ folyamiba, minden megbizottságod mellett is végre fel kell kiállnod: nihil est ab omni parte beatum! Te­kints csak egy tüzes vérű ifjút, kit poétái szel­leme lángjellegü empyreumba ragadván , az élet’ boldogságát minden gyönyörködtető képzetek özö­nében tüntetik el­be tündér álmodozást. Sok hab­zó gyötrődés, kétes harcz, nyugtalan tűnődés után, végre óhajtása beteljesedék; a’ szomszéd, mennyei kellemekkel tündöklő szűznek, kit for­rón szeret, megnyeri szívét, ’s már nem kétke­dés közt habozva, hanem tulajdon rózsás ajkb­ól veszi azon rég várt szívbeli nyilatkoztatást, hogy viszon a’ leghőbb érzéssel kedveltetik, mellyet már nem csak egy tüzes kézszorítás , hanem a"

Next