Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-01-16 / 5. szám
érzelmek magasabb nyelvet ’s szabadabb musikát kivánnak, mint ez a’ vaudeville-étől kitelhetik. Ennek hangja, valamint a’ nagy-városi ember, rendszerint derült, vig, pajzán, libertin, falánkos. — A’ derült nagy meg inkább párosul a’vaudeville’ szelleméhez; jóllehet nem egyenesen ’s csak egyes, merész vonalok ’s mintegy odavetett dús ideák által a' költő valamint mindenütt úgy itt is mindennemű nagyot, felségest, szívrázót is adhat. Van a’ költeményben sok ollyas, miről a’ műbirók ’s aestheticusok nem álmodoznak. Továbbá a’ vaudeville’ vers-alakjára nézve önkényt következik az eddigiekből, hogy arra minden dal-versnem alkalmas, hogy itt különösen a’ rim és rhythmus (Tehát metrumra ügyelés) egyiránt szükségesek, ’s hogy az egész vers hasonló strophákra ([couplets} őszükéi , mellyeken az ének’ (aria cadentiái mindannyiszor ismételtetnek. Non-plus-ultrának lehet itt minden esetre az olasz ottave-rimét tekinteni, melly formában aztán a’ stanza’ két végső, hasonlimű verse fogná a’ refrain-t tenni. T. i. a’ refrain saját ’s véleményem szerint, szinte mellőzhetlen alkotó része a’ vaudeville-versnek , ’s mint tudjuk, abban áll, hogy valamennyi strophát egy ugyanazon verspár, vagy egy külön ’s a’ többinek formájától eltérhető rerain-stropha rekesszen , vagy előzzön és rekeszszen. Így a’ refrain szükségképen a’ dal’ fő ideáját, annak szellemi focusát foglalja magában, mellyre a’ költő az egy vaudevillebe jöhető sok és különnemű tárgyakon lebegtéből vissza-visszatér ’s ez által azoknak egy, értelmi alakba vehetőségét tetemesen könnyíti. Akar külön álló stropha , akar az egyes stropháknak alkotó végversei vétessenek refrainül, ebbe — de csak ebbe — még bizonyos szóczifrák, vagy is olly szók ’s egész verspótlékok is jöhetnek, mellyeknek grammatikái, határozott értelműk nincs ugyan, ’s igy alkalmazások is a’ hely- és nyelvbeli külön szokástól függ, de hol egyszer divatba jöttek, az ének' (ama saját jelentőségét szerfelett nevelik. Illyen Béranger-nál: Vli , vlan , taisez-vous Je me venge de deux époux. (A’ harmadik férj’ dalából: Digue, digue, dig, din, dig din don, Ah , que j’ aime A sonner un baptème; Aux maris j’ en demande pardon ! Digue, digue, dig, din ’s a’t. („Kereszteléskor.“) ’S álljon itt mutatóul, még egykét más refrain Béranger-ből: Egy agg nőtelen dalából: Allons Babét, un peu de complaisance, Un Iáit de poule , et inon bonnet de nuit. A’ falánk deputatus (Le Ventru}: Quels dinés Quels dőlés Les ministres m’ont donnés! (bis) Oh , que j’ai fait de bons dinés ! — A’ Madarakhoz: Je volerais vite, vite , rite , Si j’ étais petit oiseau. Egy veszedelmes emberhez: Ah , pour rire Et pour tout dire 11 n’ est besoin ma fői D’ un privilege du roi ’s a’ t. ’S már ezekből el lehet némileg képzelni, miilyen a’ vaudeville’ musikája. Nem a’ legindulatosabb, nem a’ legjelentőbb, nem a’ legbrillantabb ’s mesterségesebb az, kétségkívül, de akármit mondjanak a’ dal- és tánczmusikát megvető symphonia- , quartette-, oratórium- ’s operacompositorok, nincsen az minden hangművészeti becs és hatás nélkül, ’s akármit mondjanak a’ száraz, dugult fülű philosophusok , vannak a’ derültségnek , játsziságnak, enyelgésnek ’s iróniának is hangjai. — Az igy korlátozott vaudeville legkülönösben ’s csaknem kirekesztőleg a’ franczia föld’ ’s literatura’ terméke. Legelső dalosának Basselin Oliviert mondják a’ 14i. században. ’S igen természetes, hogy a’ Francziánál, ezen elmés és eleven népnél, melly szelíd éghajlat alatt rom